Mit kezdenek az emberek egy magárahagyott csecsemővel a Deák téren?

Kicsit több részlet itt.

Engedjetek meg egy szép, de kicsit eretnek elméletet. Azt gondolom, hogy elsőre a keresztény egyházat és a tudományos világot is fejcsóválásra késztetnék az alábbiak, én azonban (középhaladó szinten ismerve mindkettőt) azt állítom, hogy nincs itt semmi félnivaló.

Régi téma a test és a lélek kettőssége mindenféle gondolkodási rendszer számára. Az orvosi egyetemen egy kvázi materialista képet adnak, leszámítva néhány magányos harcost és homeopátiától érthetetlen módon el nem tántorított évfolyamtársat.

A keresztény hívek többsége teljesen dualista módon tekint erre a két létezőre, mintha a lélek úgy utazna a testben, mint valami autóban. A test múlandó, a lélek örök. A test rossz a lélek jó, és hasonlók. (Ugyanők gépiesen elskandálják hetente egyszer hogy "hiszek a test feltámadásában" de nem zavartatják magukat) Vannak kivételek, tudom.

Mióta felvettek a sotéra legalább ezer ember kérdezte meg tőlem, hogy a 21gramm című film felvetése, mely szerint ha meghalunk pár grammal könnyebb lesz a testünk, igaz-e. (Nem tudom, kevés embert láttam meghalni, és ők nem egy mérlegen feküdtek.)

Aztán jöttek még érdekes dolgok. 2008-ban elkezdtem kungfuzni, és kénytelen voltam bevallani, hogy az amit különböző keleti ihletésű könyvek chi néven emlegetnek, létezik. Ha nagyon akarok, adok rá egy többé kevésbé neurobiológiai választ, de ez a válasz, nem teljesen kielégítő. Ezt nem tudom tudományosan alátámasztani, azonban amikor kungfuztam, ezt tapasztaltam saját magamon. Van egyébként olyan biológus barátom (szintén masszív materialista kiképzés) aki hasonló tapasztalatokkal bír, ő leginkább tai-chi révén.

Aztán pszichoszomatika. A másik amivel mindenki folyton piszkál, hogy a betegségek X%-a tisztán lelki alapon jön létre, ahol X>80 általában. Van ahol 100, nem ritkán. Szoktam kérdezni, hogy hallottak-e már például az influenza vírusról, ionizáló sugárzásról, autóbalesetről, és más tök tiszta esetekről, de a válasz általában az, hogy ezek is lelki alapon vannak.

Nem vitatkozom.

A kérdés mindenesetre érdekes. Mi a fene az a lélek? Nem gondolnám, hogy a fehérjéim között lakó, attól lényegében különböző, de mégis elválaszthatatlan szellemről beszélnénk. Szellem abban az értelemben, amit a filmekben látunk. Nem gondolnám azt sem, hogy az agyam, mint bonyolult áramkör hozza létre mindezt. Az agy elég sokmindent megmagyarázhatóan megold, de például a "tudat" fogalmával tudtommal nem sokat tudnak kezdeni még a legokosabbak sem. Nekünk legalábbis az egyetemen annyit mondtak, hogy feljönnek az ingerek a gerincvelőben, átkapcsolódnak itt-ott-amott, majd a kéregben tudatosulnak. Ilyen egyszerűen: csak a lényeg maradt ki. Van itt valami több, valami bonyolultabb, valami magasabb rendű. Legtöbben transzcendensnek éljük meg önmagunkat.

Azt gondolom, hogy a helyes megfejtéshez a fogalmainkat nyelvtani és filozófiai tartalmukat illetően is le kell cseréljük.

A test és lélek dualizmusa a zsidó-keresztény hagyomány transzcendencia képe és a nyugati típusú tudomány lényegében materialista hozzáállása miatt jött létre úgy ahogy. Szent Pál például állandóan a test és a lélek kettősségéről ír, arról azonban ne nyilatkozzunk túl elhamarkodottan, hogy egy ókori ember (abból is a műveltebbik fajta) mit is értett ez alatt pontosan. Mást mint mi, ez szinte biztos.

Mivel mind a teológia, mind a természettudomány Arisztotelész vagy-vagy típusú logikájára épül, a dolgok nálunk hajlamosak élesen kettéválni. (Arisztotelész logikája mond olyanokat hogy ha A=B akkor ezzel egyidőben nem lehet A=nemB vagy nem lehet A≠B - ezeket megszoktuk, de lehet máshogy is gondolni)

A keleti gondolkodásmódban mindez nincs meg, vagy legalábbis teljesen másként van - ebben igazából nem vagyok komolyan járatos.

Tegyünk egy kis kitérőt:

A huszadik századi fizika több jelentős felfedezése is újraírta a korábbi világképünket: ma már gimnáziumban is tanítják a fény speciális tulajdonságait, köztük azt, hogy egyszerre részecske és hullámtulajdonságú. Aki természettudományos egyetemre megy gimi után, találkozhat még azzal, hogy lényegében minden részecske valami ilyesmi módon éli napjait. Hall anyag-energia és energia-anyag átmenetekről, kiderül, hogy a nagyon pici dolgok világában minden összekeveredik: mindennek van részecske és hullámtulajdonsága.

Valójában ez a részecske és hullámtulajdonság tök hülyeség. Tudománytörténeti és nyelvi okai vannak, hogy így mondjuk nem sikerült lecserélni a szavakat egy közös újra. A fény nem kétféleképpen viselkedik, a fény az fény, a foton az foton. Mindig egyszerre viselkedik mindkétféleképpen. Tudunk csinálni olyan helyzeteket, amelyikben jobban így, vagy jobban úgy viselkedik, de ez csak a kísérleti körülmények miatt van így, maga a foton ugyanaz marad. Nekünk azonban volt két fogalmunk, ami akkor alakult ki, amikor még körülbelül azt gondoltuk, hogy az atomok apró golyócskák. Aztán ahogy megismertük a fotonokat szembe kellett néznünk azzal, hogy nem tudjuk beletenni egyik korábban jól bevált "fiókunkba" se. Beletettük hát mindkettőbe, pedig igazából csak egy fiók van. Felirat ugyan nincs rajta, de aki végzett már olyan számítást, amiben a tömeg nem kg, hanem MeV-ban volt megadva, az tudja miről beszélek, tudja mi van a fiókban.

Ez van a testtel és a lélekkel is. Ezt a lépést kéne megtenni.

Az ember ember. Nincs igaza annak, aki azt hiszi, hogy csak fehérjék, nukleinsavak és egyéb makromolekulák vagyunk. Nincs igaza annak sem, aki azt hiszi, hogy lakik bennünk valami elkülöníthető szent és megfoghatatlan. Nincs igaza annak, aki a test-lélek-agy-psziché szavak határait feszegeti. Az a különbség amit mégis érzünk köztük, az a valóság és a megértésünk közötti különbség. Ha ezt megértenénk, vagy legalább elfogadnánk, új korszak kezdődne az orvostudományban, vallásban, pszichológiában és még ki tudja hol.

A test és a lélek szavak pontosan ugyanazt a létezőt jelölik, nincs közöttük semmi különbség.

A legelismertebb és bizonyos értelemben legjelentősebb tudományos újság a Nature. Emlékszem a sotén néha szóba került egyes profokról, hogy van-e, nincs-e Nature cikkük. Falus Andrásnak például volt, erre emlékszem. Meg persze itt publikálta Einstein a relativitáselméletet, ilyenek.

A Nature egyfajta tudományos etalon. Amit leír, amögött olyan tudományos "erők" állnak, amit földi halandó nem igazán kérdőjelezhet meg úgy, hogy ne kerüljön hamar kínos helyzetbe. Egy nagyobb tudományos elmélet mainstreammé válásához és megdőléséhez is kell néhány Nature cikk.

Kérdés, hogy a hard science meddig és mennyire hard, a vitathatatlan igazság meddig és miért vitathatatlan. Nem csak tudományos értelemben.

Régi dilemma, hogy kinek higgyek, ha nem értem a vitatkozó feleket, de a kérdés nagyon fontos...

Igazán nem vagyok klímaszkeptikus, de a Miskolczi sztori előtt akkor is kicsit zavarodottan állok. Tudományosan fogalmam sincs, emberileg hiteles. Volt róla egy jó interjú a Mancs-ban, hogy az igazság egy meglehetősen más megközelítését említsem. Mindemellett a Miskolczi-Zágoni páros jó érvekkel támadható is, ha akarom.

Kicsit zavarosnak tűnik amit írok, de mindjárt tisztul.

A Nature folyóiratnak külön kiadásai vannak az egyes tudományterületek számára, nyilván nem szerepelhet együtt minden társadalom és természettudományi publikáció, még ha naponta jelenik is meg.

A Nature állásfoglalása olyan erős állítás, aminek jelentős politikai/társadalmi súlya van. Az a tény, hogy a Nature Climate Change mint egy tudományág saját kiadása létezik, önmagában komoly politikai eredmény és fegyver is egyben.

A tudós is ember: a munkájának van jelentősége a világ értelmezésében, és igazán nem vitathatjuk el a jogot, hogy következtetéseket vonjon le a saját eredményeiből. Mondhatnánk úgy is, hogy a sok "Van" és "Hogyan?" után megfogalmazzák "Legyen" és "Miért?" típusú gondolataikat is, amelyek tudásuk és értékrendjük közös eredményeik.

Tudósként nem tehetnek többet, mint hogy feltárják a globális felmelegedés minden apró mozgatóját, vagy bármi mást, ami saját tudásukhoz tartozik, és ezzel építik az emberiség jövőjét, segítenek a társadalomnak megérteni az eseményeket és felkészülni a kihívásokra.

Amikor azonban a Legyen és a Miért kerül előtérbe, tudnunk kell, hogy már nem tudományos, hanem politikai gondolkodásmódba léptünk át - gyakran észrevétlenül. Itt más a viták természete, más a gondolkodásmód, és talán ez a legfontosabb: más a hallgatóság.

Az, hogy nem Nature Atmosphere Physics, hanem Nature Climate Change a lap címe, sokat jelent. A tudomány maga is értékrendet közvetít, globális politikai tényezővé válik, a tévedhetetlenség, de legalábbis a rendkívül alapos megalapozottság fegyverével lép színpadra.

Ez a kicsit szereptévesztő lépés nem csak a klíma kapcsán jelenik meg, mutatok másikat:

Az egyik legidézettebb cikk az utóbbi évtizedben Robert Costanza cikke a globális ökoszisztéma szolgáltatások pénzbeni értékéről szól. Nem tudom kinek milyen érzése támad ezt a címet olvasva. Nem tudom ki számára egyértelmű, hogy ilyen érték létezik, és pláne, hogy ki szerint tudjuk megmondani hogy mennyi (amúgy 33 trillió USD/év). Szerintem hatalmas szamárság az egész. Nem csak a válasz, de már a kérdés is olyan erőltetett és olyan könnyen cáfolható, hogy nem is értem hogy ezt hogyan lehetett...

De ha igaz lenne, olyan könnyen tudnánk vele védeni azt, amire mások csak olyanokat tudnak mondani, hogy szép, szent, élő, gyenge, vagy hogy elveszünk nélküle. Mennyivel jobban szeretik a politikusok azt, hogy 33 trillió...

2009 szeptemberében nagy csattanással érkezett a másik tipikus eset: Az emberiség biztonságos működésének határait leíró nagy összefoglaló cikk, méghozzá magukban is iszonyú tekintélyes szerzőktől a legjelentősebb kutatóintézetekből.

Válaszul arra a politikai igényre, hogy meddig lehet elmenni... megpróbálták a lehetetlent, és megmondani előre, hogy mikor fog beborulni egy kaotikus rendszer, ha eltérítjük a normális működésétől.

Milyen egyszerű lenne ha igaz lenne. Ha tudnánk, hogy milyen a jó törvény, ami megvéd minket a saját hülyeségünktől. Természetesen nem tudunk túl sokat az ökoszisztéma tűréshatárairól és a billenőpontokról. Jó okunk van azt gondolni, hogy közel vannak, de sem években, sem légköri koncentrációkban nem tudunk mondani semmi pontosat. Az a bizonyos 2 fok is politikai határ - természetesen.

És végül, a mai írás, ami az egész bejegyzést elindította bennem:

Szerkesztőségi cikk, amely a Semmelweis Egyetem rektorát méltatja Schmitt Pál doktorijának elvételéért. Noha a szerkesztőségi cikk sose volt hivatott tudományos igazságot közölni, és itt sem erre törekszik, azt azért illett volna pontosan leírni, hogy nem PhD fokozatról van szó, és különben is... hogy született ez a cikk?

Igazán nem vagyok azzal vádolható, hogy Schmitt rajongója lennék, de ezt most minek kellett? Ki találta ki? Mi dolga Schmitt doktorijával annak a magazinnak ahol a relativitáselméletet közölték le korábban?

A modern tudomány korának vége. Enélkül is vége lenne egyébként, de látszik már, hogy abban a korban, ahol a hétköznapi élet ilyen szorosan összefonódik a tudománnyal és technológiával, nem lehet, képtelenség többé értéksemleges, ha úgy tetszik "objektív" tudományt művelni.

De a jelek szerint erre már a tudósoknak is egyre kevésbé van igénye.

Én vagyok az egyetlen ember, aki nem örül a Mercedes beruházásnak?

Gondolom valakit most kivégeznek. Rosszabb esetben Ángyánt, szakmailag, emberileg. Vajon lemond-e "önként" a képviselőségről? Egyetemi tanárságról? Vajon a felemlegetett és a fel nem emlegetett bűnözők mit tesznek most? Vagy el se jut az emberekhez? Vagy nem értik meg majd?

Meglátjuk.

Kíváncsi vagyok, hogy mit lép erre pártunk és kormányunk, aki Budai Gyulát, a mindenre elszánt elszámoltatási kormánybiztost tette Ángyán professzor helyére a VM államtitkári székébe. Ki fog elszámolni ezért és hogyan? Lesz-e szó különösen nagy értékű hűtlen kezelésről, vagy hogyan hívják ezt jogásznyelven.

Ez az oligarcha kérdés tökéletsen összefoglalja a magyar belpolitikát és tökéletesen leírja azt, hogy miért teljesen felesleges különbséget keresni az egyes pártok között. Orbán Viktor nem miniszterelnök, hanem egy gazdasági érdekcsoport szóvivője.

Ebben a tekintetben azonban Vona Gábor, Schiffer András, Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila se különb. És a többi sem. Csak ők valaki más szóvivői. Ennyi.

Az origónak jelöltjei is vannak, de ez persze csak a jéghegy csúcsa, akiket bármikor vakon betippelhetünk - biztos találat.

Ezt a videót tessék mindenhol megosztani!

Tegnapelőtt és tegnap a Pilisben voltam, kint is aludtam. Sok a túrista, de tagadhatatlanul tavasz van, csináltam pár képet is: itt lehet megcsodálni.

40 éve jelent meg a Donella Meadows, Jorgen Randers és Dennis Meadows könyve, a Növekedés határai. Ami akkor még csak egy lehetőség volt a 12-ből, ma már szinte biztos: túllövés és összeomlás.

update: Dennis Meadows előadása itt megtekinthető