Resilience

Kicsikét magyarosabban reziliencia. Egy képesség, amivel minél inkább rendelkezik egy rendszer, annál jobb. Érthetjük az emberi lélekre, a társadalomra, az ökoszisztémára, vagy bármilyen alkalmazkodóképes rendszerre, akár egy elektromos hálózatra is. Mostanában egyre többet foglalkozom ezzel a fogalommal és egyre inkább látom, hogy a jövőnk problémáinak megoldásában kulcsfontosságú ennek a tulajdonságnak a javítása. Ez a mi szempontunkból azt jelenti, hogy ki kellene találni, hogy mivel lehet ezt a tulajdonságot rendszer szinten (vagy egy lokális alrendszer szintjén) fejleszteni.

Nem sok emberrel találkoztam, aki ismerte ezt a fogalmat, a tudományos világban is csak az utóbbi években kezd népszerűvé válni. Nincs is rá teljesen egységes definíció, de aki az alábbiakat elolvassa, jó eséllyel megérti, hogy mit takar ez a kifejezés. A baj csak az, hogy nincs rá jó magyar szó. Ahhoz, hogy a köztudatban komolyabban gyökeret tudjon verni, szükség lenne egy magyar szóra, ami pontos, kifejező, elfogadhatóan hangzik bárki számára. Egy olyan szóra, ami az alábbi definíciókban minél tökéletesebben helyettesíti a reziliencia szót. Várom az ötleteket, akár szókapcsolat is lehet, ha ez segít…
(a definíció-gyűjteményt én is készen kaptam)

1) A reziliencia egy rendszernek az a képessége, hogy egy zavarkeltő hatást elnyeljen, majd visszatérjen alapvető működéséhez és struktúrájához.

(Resilence thinking, Walker & Salt, 2006 Island press, London)

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Bejutottam a goldenblog döntőjébe. Nem akartam ennek feltétlenül egy külön posztot szentelni, de annyi látogató lett hirtelen, hogy kis híján túlterhelték a szervert, pár óráig nem voltunk elérhetőek – szerkesztőségünk ezúton elnézést kér. Gondolkodunk robosztusabb infrastruktúrán, de az drágább is lenne, szóval nem fogjuk elhamarkodni a dolgot. És persze kösz’ mindenkinek, aki erre jár, just stay tuned.

Ennek örömére egy Lady Gaga videót (remake-t) teszek közzé. Szerintem őt csomóan úgy szeretik, hogy nem merik bevallani, ami bizonyos szempontból határozottan érthető, nekik küldöm ezt a számot:

Tags:

Magyarisztán

Meghalt egy magyar katona Afganisztánban. Az Index szerint a jó oldalon állunk, mások szerint nem. Török Gábor az értelmes vitát hiányolja – joggal, bár nem az első eset, hogy nálunk ez elmarad.

Szerintem nem honvédő háborúra nincs mentség, pláne nincs kötelesség. Aki kiment, tudta hogy hova megy, de még ha nem vesztettünk volna egyetlen embert sem, vagy teljesülne bármilyen feltétel, nem értenék egyet azzal, hogy ott magyarok harcolnak, vagy csinálnak bármit az amerikaiak oldalán.

Miután túllendültünk a Washingtoni szerződés 5. pontján (ami szerintem nem teljesült 2001-ben, de ez már a jogászok dolga) hamar eljött az a korszak, amikor Amerika a demokráciát igyekezett elvinni a Közel-Keletre. Először Afganisztánba, majd Irakba, és Irán is sorra kerülhet, ezt jól tudjuk.

A demokráciát odaviszik fegyverrel.

Érdekes, hogy demokrácia ügyben mind a liberális, mind a konzervatív politikai irányzat hajlamos kudarcot vallani, és nem véletlenül. A liberálisok a demokráciát eléggé technokrata szemmel egy szisztémának tartják, amiben a szabályok között lehet bármit csinálni. (Bármit, amihez jogod van, és az a jó, ha minél több van…) Liberális szemmel a szimbolikus intézkedéseknek, közjogi formaságoknak csak kevés értelme van, hiszen egy rendszer olyan, amilyenné alakítják, értelmes emberek tudnak bánni vele, a buták meg úgyse tudnak bánni semmivel.

A konzervatívabbak valamilyen hagyományt, egységes ezeréves nemzetet, Koronát, Alkotmányt szeretnének. A zászló szent és sérthetetlen, azonban mindenkit szerettel várnak alatta – tényleg. Saját konzervatívjaink is szeretik a szimbolikus gesztusokat, 2000-ben a Szent Koronát vitték át a parlamentbe, most pedig először Nemzeti Együttműködést szerveznek, majd alkotmányoznak. Hagyományt akarnak teremteni és újraéleszteni.

Van valami közös Magyarországban és Afganisztánban.

Read the rest of this entry »

Tags: , ,

Social Suicide

Szinte nem is én hoztam szóba, jött magától. Néhány nap alatt több dolog is elgondolkodtatott, hogy kiirtsam magam a szociális hálókról. Fura módon jellemzően a “közösségi web” volt az, ahol az egyébként jól ismert kétségek megfogalmazódtak és tették fel nekem ugyanazt a kérdést sokszor egymás után:

Megéri?

Van jelenleg 682 ismerősöm a facebook-on. Legalább a felét valóban ismerem is. Igazából maximum a negyedével tartom a kapcsolatot érdemben. Egyrészt ezen a csatornán el lehet érni egy csomó embert, másrészt fogalmam sincs, hogy egészen pontosan miért is akarok én elérni 682 embert egyszerre.

Van egy twitter profilom is, az érdekesebb, az ottani kontaktjaim döntő többségével soha nem találkoztam személyesen. A blogom számottevő forgalmat bonyolít egyébként a twitteren keresztül, ugyanez a facebookra nem igaz.

Az iwiw-en nem is gondolkodtam. Minden kontaktomat és adatomat töröltem, majd a profilomat is, nem csak értelmetlen, de rosszul is van megcsinálva.

Közben rájöttem, hogy a facebooknak az egyik fő vonzereje, hogy ott vannak a többiek. Ez nem azt jelenti, hogy ott történik bármi érdemleges, de azt az érzést teremti meg, hogy ott biztos érdekes dolgok szoktak lenni. Például, az emberek munkaidőben ott lógnak, szórakoztatva egymást vállalataik nagyobb dicsőségére.

A másik jó a facebookban, és ez egyébként tényleg jó, az az a lehetőség, hogy szerte a weben, az emberek valódi személyazonosságukkal azonosíthatók. Ennek persze van más módja is, illetve természetesen nem nagy ügy átverni a rendszert, de nagy átlagban mégis csak működik. Read the rest of this entry »

Tags: , , ,

World Overshoot Day 2010Szombaton volt az idei Earth Overshoot Day. A világ évről évre egyre több természeti tőkét használ fel, lényegében arra, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, hiszen mi, “hétköznapi emberek”, bár nem élünk kifejezetten fenntarthatóan, lényegében nem sokat mozdultunk se előre, se hátra.

Sokan azzal próbálják a gazdasági növekedés fenntarthatóságát védeni, hogy az úgynevezett szétkapcsolással, a növekedés egyre inkább elmozdul a szolgáltató szektor irányába, egyre kevesebb anyagmozgással jár az üzleti tevékenység, az ökológiai válság magától elmúlik…

Valójában ez természetesen nem igaz. Egy valamire való ipari üzem a nagyobb hatékonyságból befolyó többlet összegeket ugyanis többlettermelésre fordítja, így a nagyobb hatékonyság végül még nagyobb anyagfelhasználást hoz, és a szétkapcsolás végül csak annyit jelent, hogy mindezt ráadásul nagyobb profittal is teszi.

Nem kétséges a szolgáltató szektor előretörése, de ne higgye senki, hogy ezek az “anyagtalan”  folyamatok nem épülnek rá egy olyan ipari rendszerre, ami évről évre hamarabb hozzal el az Earth Overshoot Day-t.

De mit is jelent ez pontosan?

Az emberiség idén, január 1. és augusztus 21. között annyi megújuló természeti erőforrást vett igénybe, amit a Föld 2010 során összesen képes megtermelni. Ide tartozik a fa, hal, állatállomány, a hulladék-elnyelő képesség, a CO2 elnyelő képesség és még pár hasonló dolog. Amit ezután használunk, az már az idei alap-készleteket pusztítja, ennyivel kevesebb lesz az a tőke, amivel a 2011-es évet kezdeni fogjuk.

Az Earth Overshoot Day 2009-ben még szeptemberben volt.

Igen, elvileg el tud fogyni teljesen is. Gyakorlatilag mi akkor már rég sehol nem leszünk. Mindez persze becslés, de még nagy pontatlanság esetén is rémisztő az üzenete. Ki hiszi még el, hogy ez csak a korallzátonyok magánügye?

Tags:

Enternet

Van nekem egy internetszolgáltatóm, úgy hívják hogy Enternet. Elméletileg 5 mbps gyorsaságú internetet rendeltünk meg, kétezervalamennyit fizetünk egy hónapban – ki lehet bírni.

Az első problémám az, hogy semelyik napszakban nem teljesül az 5 mbps, szebb pillanatokban 2-ig is felmegy, ami persze nem szerződésszegés, (hiszen a garantált sávszélesség valami észvesztően kicsi, ez csak a max) csak szemétség. Az ember azt gondolná, hogy azért árulnak különböző sebességű csomagokat, mert azoknak a sebessége különbözik, és az emberek ennek alapján választanak. Na de hagyjuk, ez nem olyan érdekes.

Hétvégén hazajöttünk egy röpke Tihanyi nyaralásból, és arra lettünk figyelmesek, hogy nincs net. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, egy géphang közölte velem, hogy várjak reggelig. Vártam.

Üdvözöljük, ön az Enternet ügyfélszolgálatát hívta – Tenkjú for kólling enternet kólszenter. Nyomja meg a kettes gombot, majd a hármas gombot, majd hallgasson meg egy reklámot, majd nyomja meg a kettes gombot… gondolom ismeritek. Itt kezdődik az a rész, hogy öt percig vársz mert sajnos minden operátoruk foglalt. Valami nekem azt súgja, hogy a minden szó itt egész pontosan 1 személyt jelent, de hát ki tudja ezt bizonyítani?

A derék operátor meglepődött a kérdésemen, biztosított, hogy befizettem az összes csekket, utánanéz, de ha esetleg megjavulna, hívjam vissza, és szóljak neki. (wtf?)

Read the rest of this entry »

Tags:

Logged in

Tags: ,

Átverés volt a H1N1?

Nem valami akutális téma, de egyrészt nemrég kaptam egy olvasói levelet, ami szelíden orrom alá dörgöli a korábbi bejegyzéseimet, és megjegyzi, hogy az emberiség elfelejtett kipusztulni a járvány miatt… Meg mostanában több újságnak is eszébe jutott a dolog, talán Falus Ferenc országos tisztifőorvos leváltása kapcsán.

Hogy átverés volt-e a szó szoros értelmében, azt nem igazán tudom. Mondjuk valószínű, hogy igen. Valakinek ez jó üzlet volt, és úgy érezte ebben több fantázia van, mintha a tőzsdén spekulálna. A dolog logikája persze ugyanaz: keresletet kell generálni valamire, amiből nekem sok van.

Nem hitegetem magam azzal, hogy az oltás miatt nem lett tömeges kipusztulás, mivel Magyarországon jóval kevesebb, mint a népesség fele olttatta be magát, a lengyeleknél meg senki, az ottani kormány nem volt kiváncsi az egész ügyre. Igazuk lett.

Azért van itt egy elég komoly kérdés, és emiatt írok erről. A WHO. A WHO elnökének most illene lemondania, vagy legalább megmagyaráznia a dolgot. Valószínűleg azt mondaná, hogy a pandémia formális követelményei teljesültek, és a mai orvostudomány pedig protokollokat követ, nem improvizál. Bizonyos szempontból ez igaz is.

Az azonban mégis csak baj, hogy a világ legfőbb egészségügyi szerve nem képes helyesen felmérni a helyzetet, vagy tudja, de félrekommunikál valamilyen okból. Az emberek többsége nem orvos, az orvosok többsége nem járvány-szakértő, a járvány-szakértők többségének nincs globális kitekintése a folyamatokra. Ezért jobb híján a WHO szava a döntő.

A WHO álláspontját nem szokták túl gyakran megkérdőjelezni és ez igen nagy felelősség. A Semmelweis Egyetem is ennek alapján adta ki a véleményét, pedig ott elvileg több tanszék is foglalkozik ilyen ügyekkel. Nem értenek hozzá? Vagy csak muják voltak? Érdekes lenne megnézni, hogy a lengyelek milyen módon döntöttek úgy, hogy nem törődnek a dologgal…

A dolog másik oldala, hogy azok, akik nem voltak hajlandók beoltatni magukat, jellemzően végtelenül ostobán érveltek: volt itt a nanochiptől elkezdve minden. De azt se értem, hogy ha életveszélyben vagy, akkor mit vacakolsz azzal, hogy a gyártási láncolat végén egy offshore cég áll. Szerintem is gáz, de ettől még kellhet az oltás és lehet jó.

Az egész H1N1 balhéval az a gond, hogy eléggé megrendült a bizalom az országos és világméretű egészségügyi szervekben. Olyan ez, mint a bárányos mesében, amikor az egyik azzal szórakozik, hogy néha bekiabál a többieknek hogy “Jön a farkas, jön a farkas!!” – aztán nem jön. Egy darabig nem.

De ki tud jobbat? Kire hallgatunk, ha nem a WHO-ra? Ki rendeli el az oltást, ha nem az országos tisztifőorvos? Vagy majd csak akkor intézkedünk, ha tényleg hullanak az emberek? Sikerült elérnünk, hogy a probléma már képes globálissá válni, a megoldás viszont egyre kevésbé.

Tags: ,

Sárgadinnye íz

Az ablakból nézte az esőt, kezében tea. Öt perc alatt felszáradtak az utcák, olyan meleg volt. Valami gyanús volt neki a valósággal kapcsolatban. Állandóan a valóságot firtatta. Olyan egy kicsit az egész, mintha egyik gyerekkori Winnettou filmje alá véletlenül a Fűrész zenéjét kevernék be. Valahogy, valami rettenetesen alapvető hiányzott belőle. Biztos volt benne, hogy létezik, de nem találta. Évek óta, vagy talán soha. Igazából nem volt benne biztos. Azon gondolkodott, hogy milyen lehet vakon születni. Azok baromira értenék ezt. Persze ez nem vakság volt, látott ő, igazából lehet, hogy sokkal többet, vagy jobban, mint a többiek. Talán épp ez volt a baj. A tudása hatalom ugyan, de nem a kezében gyűlt, hanem fölötte. Ha például felvágott egy sárgadinnyét, akkor dinnye-ízt érzett és nem az életét, pedig azt szerette volna. Na mindegy, majd legközelebb. Legközelebb máshogy lesznek a körülmények, remélte. És közben tudta, hogy a körülményeknek nagyjából semmihez nincsen közük. Konzervekben tartotta az időt.
Vagy az is lehet, hogy pont fordítva volt az egész. Ott volt, de nem látta, a sárgadinnyének pedig élet-íze volt, és mindenki látott mindent. Atomtengeralattjáróval ment albatroszt keresni. Mit tehetett volna, ha ez volt hozzá és az érdekelte? Felnyitott egy konzervet és a piritóskenyérre kente. Jól ismerte a fűszer ízét, de fogalma se volt a nevéről.
Üres volt a bögréje, de ezt nem látta senki. A tengerparton nem voltak madarak, az ég fehér volt, a víz zöldes.

Tags:

Szabadság tér

szabadság tér, szökőkút

Tags:

« Older entries