November vége felé indítottuk el az Emoto kísérletet. Beszámoló következik.

Létezik egy Masaru Emoto nevű bácsi. Azt állítja, hogy ha szeretettel gondolunk a vízre, akkor szebben kristályosodik ki, mint ha nem. Erről egy tudományosnak tűnő, kettős vak tesztet leíró cikke is van. Nem, nem a Science-ben. Egy egyébként határozottan megbízható szociológus ismerősöm (aki tehát statisztikát látott már érdemben, természettudományt azonban nem) azt mondta, hogy mikor ő hallott a kísérletről, akkor megtudta azt is, hogy a dolog főtt rizzsel is működik: üvegekbe zárod, pozitív és negatív töltetű feliratokat teszel rá, és a negatívak megrohadnak, a pozitívak nem. Ő kipróbálta és neki működött.

Ez persze zavart, az ismerősömet ugyanis egyébként a legokosabbak között tartom számon.

Kicsit utánanéztem. Volt aki rendesen is letesztelte, hármas vak teszttel, nagy mintán, úgy persze nem működött.

Ez azonban még mindig csak állítás és tagadás, melyiknek higgyek? Kipróbáltuk.

Vettünk 7 üveget, alaposan kimostuk őket (közös mosgatógépben), főztünk rizst, só nélkül vízben. Beleadagoltuk az üvegekbe, bezártuk feliratokat tettünk a tetejére: szeretet, szeretet, gyűlölet, gyűlölet, szépség, szörnyeteg, ima.

Ezután letettük a szobám padlójára és vártunk. Nem érte őket közvetlen napfény, minden elektromos kütyütől relatíve távol voltak, de persze minden hatást kizárni nem lehetett.

December vége felé azt láttuk, hogy egy gyűlölet, az ima, a szörnyeteg rohadásnak indult, a szépség pedig halványan belilult, de aztán leállt minden folyamat. Ez az állapot legalább 2 hétig stabilnak tűnt, ezért úgy döntöttünk, hogy kinyitjuk az üvegeket, bizonyára elfogyott belőle az oxigén. Nagyon büdösek voltak, de erősen alkoholos szaguk is volt egyben, amiből joggal következtetünk arra, hogy valóban elfogyott az oxigén nagy része (alkoholos erjedés). Ez jól magyarázza, hogy leálltak a folyamatok.

A friss oxigén hatására kicsit beindult az élet: a meglévő penészfoltok picit nőttek, az eddig fehéren maradt gyűlölet feliratú is megpenészedett, de a két szeretet feliratú továbbra is szép fehér, látványra olyan mint a tejberizs. Az eredmény tehát több mint meglepő:

• szeretet 1-2: november vége óta lezárva de nem penészedett meg
• gyűlölet 1-2: az előbbivel azonos körülmények között megpenészedett
• szépség: nem penészes, de halványlila színt öltött
• szörnyeteg: kb. olyan, mint a gyűlölet
• ima: sokkal-sokkal penészesebb mint a többi, szörnyen undorítóan néz ki

Végül pár kép (sorrendben: szeretet, gyűlölet, szépség, ima):

A világképünk egyelőre köszöni, jól van. Annak érdekében, hogy ez így is maradjon, nem kockáztatunk kísérletet nagyobb mintán...

A kísérlet a Vendéglő a Világ Végén online rádió médiatámogatásával zajlott. Köszönjük!

eredetileg itt

Elég sokan vannak, akik azt gondolják, hogy valakik a háttérből irányítanak. Zsidók, szabadkőművesek, KGB, CIA, Simicska, Gyurcsány, Monsanto, Google és egyéb szörnyek. Végső soron a gazdasági szabadságharcunk is arra alapul, hogy valakik, homályba burkolózó körök megtámadtak minket. Nem fedik fel kilétüket, ez a módszerük lényege. Ha körülnézünk a világban, világosan látható, hogy összehangolt, precíz gépezetet működtetnek, hiszen mindenhol ugyanúgy és a kellő időben csapnak le, mintha előre tudnák hogy mikor jön el az alkalom. Már nem csak a versenytársaikat gyűrték maguk alá, de az oktatást is, az igazság helyett az ő tanaikat hirdetik az egyetemeken, és végül nem lesz aki ellentmondjon nekik.

Valójában persze nincs összeesküvés.

Mindazok, akik ilyenekben hisznek, azt bizonyítják magukról, hogy nem értik, mi történik a világban. Két alapvető hibát vétenek:

1) Nem tudják a történelmet. Ahhoz azért nem kell történésznek lenni, hogy legyen egy körülbelüli fogalmunk arról, hogy hogyan jutottunk el idáig. Akinek van egy minimális műveltsége, az képes kell legyen megtalálni a párhuzamokat és az előzményeket a múltban, amelyek magyarázatot adnak a jelen sokszor valóban furcsa jelenségeire.

2) A második az, hogy nem értik a rendszer lényegét amelyben élünk. Minden rendszernek van egy célja. Huzalok, fogaskerekek, számlálók, adatrögzítők és egyéb alkotóelemek kapcsolódnak össze, és a hatalmas gépezet csattogva forog, és végzi a munkáját. Minden társadalmi rendszernek van egy szélsőértéke, ami felé halad, vagy egy egyensúlyi állapota, amit megtartani igyekszik. Ez a rendszer célja, hiszen cél az, ami felé minden áron igyekszünk. A jelenlegi kapitalizmus célja egy szélsőérték: a fogyasztói társadalom.

Read the rest of this post »

A helyzet nem jó. A miniszterelnökünk szerint spekulációs támadás zajlik Magyarország ellen, ami nem jó hír. Ha igaz akkor az a baj, ha nem igaz akkor meg az. Az NGM szerint az ország leminősítése nem a kormány gazdaságpolitikájának a következménye. Akkor most vagy sokkal erősebbek és gonoszak, vagy a kormány egyáltalán nem tartja kezében a gazdaságot. Egyik se jó.

Félreértés ne essék, én a nemzetközi pénzügyi befektetőket nem tartom semmire. A világ pusztulásáért döntő részben őket tartom felelősnek, gátlástalanságuk, felelőtlenségük és önzésük nem ismer határokat. Ennek ellenére elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg támadás alatt állunk-e, ha igen miért, és mennyire.

Grafikonos összefoglalónk következik. Az itt látható grafikonok a Yahoo Finance oldalról származnak, és legtöbbjük öt éves időtartamot mutat be. A néhány napos változások ugyanis semmit nem mutatnak szerintem. Tudom, hogy a pénzügyi árfolyamok nem árulnak el mindent, de azért valamit mégis... Összehasonlítás képpen itt vannak a környező nem Eurót használó országok valutái is.

Lássuk először a legbeszédesebbet, A Forint árfolyama az Euróhoz képest:

A vonalak csak körülbelüli időpontokat jelölnek: piros az első IMF hitel, zöld Gyurcsány lemondása, narancs a Fidesz győzelme, rózsaszín a rögzített árfolyam bejelentése, lila a második IMF tárgyalás kezdete/kudarca. (a linkek csak a korrekt időpontok miatt vannak benne)

Magyarországon a másik legérdekesebb grafikon a Forint árfolyama a Sváci Frankhoz képest:

A vonalak ugyanazt jelentik, mint az előbb. Érdekes megjegyezni, hogy a Frank most is az egekben van, csak a végtörlesztés és a rögzített árfolyam miatt már nem cikkeznek róla annyit. Ez azonban nagy költségeket jelent az államnak és a bankoknak is, mivel a különbséget fele-fele arányban viselik. Kétségtelen, hogy az egyszerű adósok ezt képtelenek lennének fizetni ami azért nem jelentéktelen dolog...

Read the rest of this post »

Orbán egy dologban mindenképpen egyetért nyugati kollégáival, ez pedig a mindenáron való növekedés igénye. Minden problémára ez a hivatalosan kívánatos megoldás, hogy növekedni kell, adósságra, munkanélküliségre, költségvetési hiányra.

Most tegyük egy kicsit félre az ökológiát, pusztán gazdasági szempontból mondom: ez így nem fog működni. Túl gyorsan növekedtünk és nem okosan. A görögök ebben nem különösebben izgalmasak, ők csupán az élen járók egy mindenki által követett stratégiában: hitelt hitelre halmozva "fejlődtek" az elmúlt évtizedekben.

Ez azonban valójában még a klasszikus közgazdaságtani szemmel nézve sem valódi fejlődés, legfeljebb az abba vetett hit. Elköltöttük amit meg se termeltünk, valamiért biztosak voltunk abban, hogy meg fogjuk termelni.

Ez a hit annyira a kultúra részévé vált, hogy már fel se háborodunk olyan kifejezéseken mint a költségvetési hiány. Magyarországon eleve úgy tervezik meg a költségvetést, hogy többet költsünk, mint amennyi a bevételünk, noha az államadósságot tartjuk az egyes számú közellenségnek. Hogy lehet ez? Azt még értem, hogy problémák esetén lehet állampapírból finanszírozni a dolgokat, de hogy lehet az, hogy eleve 570 milliárddal többet tervezünk be, mint amink van? Hogy lesz ebből egészséges gazdaság?

Ennek a stratégiának persze látszólag sokat köszönhetünk az elmúlt évtizedekben. Az OECD adatai szerint szépen növekedtünk egészen 2008-ig, klasszikus sorstársainkkal egyetemben:

Akkor jött a világválság, tényleg nem mi tehetünk róla. Arról viszont már mi tehetünk, hogy ennyire sérülékeny állapotban talált minket. Az ember elvileg megtakarít inkább amikor jól mennek a dolgok, nem hitelt vesz fel, és ha hitelt vesz fel, akkor megtervezi hogy mikorra és hogyan lesz újra hitel-mentes az élete. Furcsa, hogy ezt egy egyszerű háztartásra mindenki érvényesnek tartja, de egy egész államra nem. De miért nem?

Read the rest of this post »

Orbán Viktor politikájáról sok vitát lehet nyitni. Végül is igaz az, hogy kétharmaddal választotta meg a magyar nép, a felhatalmazása sokkal erősebb és biztosabb lábakon áll, mint mondjuk Gyurcsányé volt. Nem a szavazógép értelmében, hanem legitimáció tekintetében. Valószínűleg ma is nyernének, ha választások lennének és ez sokat jelent, hiába nem tetszik a rendszer sokaknak.

Való igaz, hogy a nyugat olyan dolgokba is belebeszél, amikbe minimum nem illik, mert belügyek. Ha például a Klubrádió kérdéses esete zavarja a nyugatot, akkor a Benes dekrétumok miért nem érdeklik?

A politika azonban már csak ilyen, nem igazságos, a lehetőségek művészete.

Orbán Viktor legnagyobb politikai tévedése az, hogy rosszul méri fel az erőviszonyokat. Annak ellenére, hogy a kétharmados felhatalmazás alapján belföldön simán véghezvisznek erőből olyan döntéseket is, amelyeket sokan vitatnak, külföldön képtelenek észrevenni ennek az ellenkezőjét. Az IMF, az EU, az USA és a többiek erősebbek nálunk külön-külön is. Mindegy, hogy kinek van igaza, ha az erősebb nagyon akar valamit. 320 Ft 1 Euró. Lesz az 350 is, ha nem értik meg.

Nem állítom, hogy ez jól van így, de így van. Sikeres politikát csak a valóságra lehet alapozni.

(Vadász, vadász...)

Kérdezték, hogy ott voltam-e tegnap. Nem voltam. Tüntettem már életemben, nem gyakran, és nem is fontos nem nagyon hiszek ebben. Részvételi demokrácia párti vagyok, de az utcai bulizás nálam a Critical Massnál ér véget. Annak legalább van némi célja, értelme és a hangulata is szerethető. A részvételi demokrácia nálam nem gyülekezést jelent, hanem szubszidiaritást.

Mert az rendben van, hogy ami itt zajlik, az valami botrány, hogy a köztársasági elnök egy pojáca, hogy az AB jogait elvették de a maradékkal se mernek élni, hogy a szoci bűnözőkre hivatkozva minden féle adókat vetnek ki, de végül képtelenek egyet is leültetni, hogy az államadósság és a CDS felár sorban dönti a rekordokat, hogy minden megszűnik ami jó, és hogy a világ legfeleslegesebb marhaságaira van csak pénz.

Igen, persze, mondjanak le, és menjenek el messze, vissza se nézzenek.

De azt ugye nem gondolja valaki, hogy bemegyek egy utcába a szélsőjobbos idiótákkal, hogy elmegyek egy rendezvényre ahol Gyurcsány vagy Schiffer fújja a passzátszelet, hogy a Klubrádióért fog fájni a szívem, vagy hogy attól, hogy az alkotmányunk olyan mint egy rossz Jókai Anna vers mindjárt mindenkivel egy platformon vagyunk, akinek szintén nem tetszik.

Magyarország tragédiája éppen abban áll, hogy most nincs hova állni.

Nem egyes kicsi vagy nagyobb részletkérdésekről folyik a vita, hanem a keretekről, a demokráciáról, a társadalmi szerződésről, közös hagyományról, nemzetről - ki hogy nevezi. A közös platform minimális minimumát rágják szét ezek az őrültek. A bármit is csinálás lehetőségét és nem pénzügyileg, hanem emberileg, lelkileg.

Nem kis munka lesz ezt visszaépíteni és nem kis ára lesz...