A YLDA konferencia egyik legérdekesebb előadásából hoztam ezt a gondolatot. A huszadik század után itt állunk egy ökológiai válsággal, néhány háborúval, éleződő feszültségekkel kelet és nyugat, észak és dél között. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világ az európai kultúra mintáit követi - nem is alaptalanul, de a helyzet ennél bonyolultabb. Elvesztettünk a kontrollt a világ felett, ha egyáltalán volt valaha ilyen a kezünkben. A XXI. század elején 3 meglepetéssel kellett szembesülnünk, amire valahogy nem számítottunk, de alapjaiban határozzák meg a világ helyzetét: 1) Az egymilliárd nyugati mellett megjelent még bő két milliárd ember (Kína, India, Brazilok, Oroszok és talán még mások is), akik ugyanakkora vagy nagyobb szeletet kérnek a tortából mint mi. Azonos életszínvonalat és azonos fogyasztási szintet követelnek, sőt az esetek jelentős részében már meg is valósítják ezt. Azt még csak-csak elviselte egy darabig a Föld, hogy Európa és Amerika kizsigereli az erőforrásait, de erre már nem fog tudni mit lépni, ez nyilvánvaló. Ne csodálkozzunk, ha ebből hatalmas konfliktus lesz, hiszen akár katonai, akár pénzügyi, akár bármilyen egyéb konfliktusban eséllyel veszik fel a harcot ellenünk, és nem is fognak sajnálni minket túlzottan, ha a saját jólétük a tét. 2) A Shell, a BP, az Exxon, és a többi nagy nyugati olajcég a világ energiapiacán jelentéktelen szereplők (együttesen 10% körül). Az igazság az, hogy a világ meglévő olajkészleteinek döntő többsége állami kézben van, méghozzá nem nyugati állam kezében. Ha egyszer lesz egy erőforrás krízis, akkor nem európa lesz az, akinek még az utolsó korty olajat is oda fogják adni. Venezuela, Oroszország, és az arab világ hatalmas előnyhöz fog jutni, amint egy kicsit szűkössé válik a kitermelés a fogyasztáshoz képest... Ne érezzük tehát biztonságban magunkat ezen a téren se - nincs rá semmi okunk. 3) A 89-es eufória, a vasfüggöny lebomlása után 20 évvel kijózanító tapasztalat, hogy az úgynevezett legfejlettebb államforma mennyire nem hatékony. Be kell látnunk, hogy az EU és a nemzeti demokráciák is bürokratikusak, bonyolultak, és a legnyilvánvalóbb belföldi érdekeiket sem képesek megvalósítani értelmes keretek között. Ezzel szemben az olyan országok, ahol a politikai és emberi szabadságjogokat semmibe veszik (ismét Kína, Oroszország stb.), sokkal adekvátabb reakciókat képesek adni mind technológiai, mind gazdasági téren a világ aktuális kihívásaira. Kína például egyszerre ruház be hatalmas összegeket a zöld technológiákba és használja ki az utolsó fosszilis energiahordozókat. Fütyül rá, hogy mi lesz a Földdel, a partmenti városokkal, az ilyesmi soha nem érdekelte. Ez a meccs most meglehet hogy az övék lesz. Mit kezdünk ezzel? Mit kezdünk magunkkal?