I. Beszéljünk inkább médiapolitikáról Az új médiatörvénnyel van egy csomó baj, mint ahogy az eddigivel is volt. Hogy melyik a rosszabb, azt nem tudom. Ennél nagyobb baj van összességében a Fidesz médiapolitikájával. A törvény akkor válik igazán aggasztóvá, ha annak fényében nézzük, ahogy született, ahogy kommunikálják, és ahogy minden mást is csináltak az elmúlt hónapokban. Nehéz bízni benne. Az elmúlt fél éven látszik, hogy nyolc éves frusztráció lefojtott indulata szabadult ki, átgondolatlanul moralizáló konzervatív óvónénik gyülekezete, akik azt hiszik, hogy ha elveszik valaki kezéből a kislapátot, akkor már tényleg nem fogja többé lerombolni Gyurika homokvárát. A médiatörvénnyel az a fő baj, hogy teljesen "csővégi" szabályozást alkalmaz. Egy dolog az, hogy ezek a büntetési tételek, homályos paragrafusok, vizsgálati jogosultságok és egy ilyen összetételű médiahatóság mit tesz lehetővé. A másik pedig az, hogy mi lenne a médiaszabályozás valódi célja, és ehhez képest merre megy a mai médiapolitika. Csővégi alatt azt értem, hogy a rendszer működésére rá se gondolva, dugót nyom a kéménybe, gondolván, hogy akkor majd benn marad a füst. Szerintem el se gondolkodtak azon, hogy a médiával kapcsolatos problémáknak mi is a valódi oka, illetve azon sem, hogy milyen célokat kellene megvalósítson egy ilyen törvény. Ez a hozzáállás leginkább a kiskapuk keresését és arrogáns kihasználását serkenti. (vö. külföldi szerveren mindent lehet) Egyébként azt gondolom, hogy nem lesz folyamatosan keménykedés, menni fog a szokásos macska-egér játék, Bayer Zsolti is írhatja a megszokottat, Bolgár György is írhatja, úgyis mindkettőt csak a sajátjai olvassák, nincs itt mibe beleszólni. Csak a politikailag kiemelt ügyekre fognak rámenni, magyarul az oknyomozó újságírásnak most egy időre befellegzett. Nem kérnek ők is egy Sukorót, nyilván nem. A jobboldali médiatúlsúly majd akkor fog kialakulni, ha a jobboldaliak megtanulnak piacképes médiumokat készíteni, ettől azonban olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől. A Tilos Rádió által lejátszott Ice T szám körüli hiszti még a régi szabályozás alapján indult, mégis látszik rajta, hogy példát akartak statuálni, ideológiához kerestek paragrafust, meg bűnbakot. Rendet raknak, most majd megmutatják, satöbbi. Ezzel a hozzáállással válik igazán veszélyessé a médiatörvény, így már sejtjük, hogy a sokat idézett gumiparagrafusok mennyire is lesznek rugalmasak... A másik fura jelenség az, hogy a kormány egyáltalán nem áll ki a törvény mellett. Nem érvelnek, csak várják, hogy elüljön a balhé, és nyugati példákra mutogatnak, ha nagyon muszáj, ami az érvelés egyik legostobább módja. Még a kormányszóvivő se beszélt róla, nemhogy Szalai Annamária vagy valamelyik vezető politikus. Míg Gyurcsányék kormányzás helyett kommunikáltak, Viktorék nem kommunikálnak, nem magyaráznak, csak mennek előre, mint egy kombájn. Ebben is a sokat szidott óvónéni attitűdöt látom: nem céljuk, hogy az emberek értve fogadják el a politikájukat. Engem azonban jobban érdekel az a kérdés, hogy milyen lenne egy jó médiatörvény. A jó médiatörvény először is az oktatás és kultúrpolitika része kellene legyen. Ezekkel összhangban, rendszer szinten kell megcéloznia bizonyos dolgokat. A mostani médiatörvény adottnak vesz egy rossz médiahelyzetet és azt próbálja féken tartani, mint egy zsák ördögöt. A piac belső logikájára rá se gondol, csak az általa vélt legfontosabb tünetek elhárítására teremti meg a lehetőséget. Aszpirint rákra, hogy ne fájjon. Köszönjük. II. Néhány elgondolás: 1) Médiahatóság A média politikai kiegyensúlyozottsága rendkívül fontos. Az én médiatanácsom 2x6 főből állna: az egyik hatot a kormányoldal választja meg, a másik hatot az ellenzék. Parlamenti súlytól függetlenül. Mandátumuk kb. 6 évre szólna. A kormányoldal adja az elnököt, de ő sem kapna szavazattöbbletet. A médiatanács minden döntéséhez minimum 7 szavazat szükséges. 2) Tartalom, esztétika és erkölcs A digitális műsorszórás miatt nincs jelentősége az idősávoknak. Kötelezném a műsorszórót, hogy az egyes csatornák, illetve a korhatáros filmek legyenek jelszóval védhetőek (szülői kontroll lehetősége). A digitális videótékák ugyanolyan médiumnak számítanának, mint a hagyományosak. A műsorszórást végző cégeket arra kötelezném, hogy tegyék lehetővé, hogy az előfizetők egyesével döntsék el egy-egy médiumról, hogy kérik, vagy nem. Nem lenne többé ingyen RTL Klub, és nem kellene minden vackot megrendelni, ha szeretnék mondjuk BBC-t. 3) Állami média Nem lenne, csak két TV csatorna, az egyik információra, elemzésre fektetné a hangsúlyt, a másik kultúrára. A rádiókat úgy osztanám el ahogy ma van, az MR2 persze maradna ilyen jellegű. Az MTI független lenne a többi médiumtól, az archivuma az interneten teljesen nyilvános lenne. Nem lenne ifjúsági TV csatorna, mert az lenne a jó, ha kevesebbet néznének TV-t. Az állami média ingyenes lenne, a többi nem. Többféle garanciát adnék a közszolgálati média valódi függetlenségére (finanszírozás, munkahelyvédelem, radikális átláthatóság). 4) Reklám Rettenetesen beszűkíteném a reklámpiacot (időben illetve oldalfelületben). Szerintem a média katasztrofális állapota főként azért van, mert a reklámok tartják el, ezért pedig tömegtermelésre hajtanak, nem pedig minőségre. Ha kevesebb lenne a reklám, akkor kénytelenek lennének minőségi tartalommal versenyezni az olvasókért/nézőkért. Jobb szolgáltatásért persze többet is el lehetne kérni illetve alternatív fenntartási lehetőségeket építenék ki. (Általánosságban nagyon ellene vagyok mindennek, ami ingyenes, vagy pályázattal finanszírozott.) A reklámok visszaszorítása egyébként az újságírói függetlenségnek is jót tenne. 5) Technológiai fejlesztések Megteremteném a technikai és jogi feltételeit annak, hogy webes szolgáltatásokért könnyű legyen pénzt kérni, például az IPv6 gyors bevezetésével és valid online identitás létrehozásának lehetőségével. (ez egyébként más területen is kedvezne az elektronikus szerződések elterjedésének) A digitális átállást a lehető legjobban felgyorsítanám. 6) Szankciók A jogsértésekkel kapcsolatban bevezetném azt, hogy ha például egy kifejezést a médiatanács trágárnak ítélt, akkor az onnantól kezdve mindig annak számít, bárki írja le, egyre növekvő büntetés terhe mellett. Ez jelentősen növelné a pártatlanságot. A bírságok függnének az olvasottságtól/hallgatottságtól. A jelentős tárgyi tévedést sokkal szigorúbban büntetném, mint ahogy most. 7) Internet Szabályoznám. Tudom, hogy ez technikailag csak korlátozottan lehetséges, de azért sokminden megvalósítható... Kötelezném az internet-szolgáltatókat, hogy a szolgáltatásaikhoz kínáljanak tartalomszűrési lehetőségeket. Az internetes médiumok regisztrációja nem lenne kötelező, csak jelentős látogatottság esetén. A nem regisztrált oldalakra nem vonatkozna a médiatörvény, de a többi (Btk, reklám stb) természetesen igen. Aki regisztrálja az oldalát, annak a számára megnyílnának bizonyos lehetőségek (újságírói munkát védő jogok, sajátos finanszírozási formák igénybevétele stb.) de természetesen meg kell felelni a médiatörvénynek. Tisztában vagyok azzal, hogy ezeknek a hatására a médiapiac jelentősen összezsugorodna, a reklámpiac pedig mégjobban. Nem zavar. Az alapszemléletem az, hogy a tömegtermelésről átállítanám a rendszert a minőségre, a választás szabadságát (technikailag) javítanám, hiszen így is kórosan sok időt töltünk teljesen igénytelen médiatartalmakkal. Ezzel egyben megadnám a lehetőséget, hogy a szülők elegendő információ birtokában valóban dönthessenek arról, hogy a gyerekeik mit néznek/hallgatnak, és nem piszkálnám az IceT jellegű egyébként is jelentéktelen fazonokat. Ezek a javaslatok nem fedik le az összes fontos kérdést, csak egy irányt éreztetnek. Alapvetően három elvet vezetnék be, ezt szeretném elősegíteni a szabályozással: 1) minőség mennyiség helyett 2) a fogyasztók finanszírozzák a médiumokat 3) a tudatosodás és a szabad választás lehetőségét minél inkább elősegíteni. Egy nagy balhé után egy sokkal jobb médiapiacon találnánk magunkat szerintem...