Egy olyan kísérletet végzek, amiben nem tudom pontosan, hogy mi a tudományos kérdés és nem tudom mi számít korrekt kísérleti körülménynek.

Él egy japán "tudós" Masaru Emoto. Az ő kutatásai szerint ha egy üveg víznek pozitív üzeneteket küldünk gondolatban (szeretetet, békét, gyengédséget) akkor ha megfagyasztja szép kristályok keletkeznek, míg ha negatív gondolatokkal bombázzuk, akkor csúnya, zavaros töredezett kristályok keletkeznek. Állítólag úgy is működik, ha nem is gondolattal bombázom, hanem csak egy feliratot ragasztok az üvegre pl. "gyűlölet", "szeretet".

Az egyetlen baj az, hogy nehezemre esik ezt elhinni, és nem tudom ellenőrizni, mert nincs olyan eszközöm, amivel megnézhetném a víz kristályait.

Benső iránytűnket követve azonban megtalálhatjuk a választ. Szóval rizzsel is működik. Főtt rizst teszel egy befőttesüvegbe, ráírod a megfelelő szavakat és az egyik sokkal hamarabb megrohad, persze az amelyikre a csúnyát írtad.

És mivel a történetet nekem egy egyébként teljesen normális, szavahihető, sőt a tudományos életben jártas személy mesélte, elkezdett zavarni a dolog. Ő ugyanis kipróbálta, és működött.

Szereztünk 7 üveget, kimostuk alaposan. Főztün rizst, beletettük. Lezártuk őket, a kupakokra alkoholos tollal ráírtuk hogy gyűlölet, szeretet, szépség, szörnyeteg és ima. Persze csak egy-egy szót egy üvegre.

Most itt tartunk. Várunk. Egy nap alatt nem történt semmi.

Ha akarsz segíteni, gondolj most a szobámban lévő üvegekre. Küldj szeretetet azoknak, amelyekre a szeretet, szépség, ima feliratok vannak. Aztán pedig gondolj a többire, és próbálj gyűlöletet érezni azok iránt, amelyekre gyűlölet és szörnyeteg szavak vannak írva. Köszi.

A kísérletről élő közvetítés vasárnap esténként a rádiónkban.

Nehéz mit mondani róla anélkül, hogy valami lényegeset elárulnék előre. Művészfilm a javából, de a pörgősebbik fajta, élvezhető, sőt zseniális - annak aki bírja lelkierővel. Nem a durvaságát, inkább a különösségét, abszurditását, sajátosan agresszív kérdésfeltevését. Ebben a filmben minden szélsőséges. Nem gyerekfilm, de nagyon ajánlom.

Állandó szórakozásom a boldogság mérhetővé tétele - nézzétek ezt el nekem. Én is tudom, hogy lehetetlen, egy külön blogot indíthatnék a saját elméleteim cáfolatainak.

De ettől még van értelme erről gondolkodni, sőt nincs is túl sok dolog ezen kívül, amin van értelme.

Egyszer fogok írni egy nagy idő-ökológiai könyvet, ez már gyanús, de most megosztok veletek egy új gondolatot, ami majd szerepelni fog abban. A lényeg ugyanis az, hogy mire fordítjuk az időnket, minden más ezután következik.

Miért nem szánnak időt az emberek azokra a dolgokra, amikről maguk is tudják, hogy boldogabbak lennének tőlük?

Ez nagy kérdés. Én például már vagy két éve szeretnék elmenni pár napra Püspökszentlászlóra egy kicsit önreflektálni, de nem teszem. Miért? Ráérek. Nem akarhatok komolyan amellett érvelni, hogy nem értem rá az elmúlt két évben négy napig, mert ez nyilvánvalóan hülyeség.

Szerintem ez általános, mindenki ezt csinálja.

A fogyasztói társadalom egyik nagy hazugsága, hogy egy-egy dolog csak pár másodpercig tart. Hogy gyors megoldást kínál erre-arra. Hogy egy perc szórakozással dobja fel a stresszes napunkat. Hogy a Jóbarátok egy-egy epizódja csak húsz perc, hogy az email a kommunikáció gyors és időhatékony módja, hogy az okostelefon hatékonyabbá teszi a mindennapokat.

Azok a dolgok ugyanis, amik jobbá tennék az életet, egyben igényelnek fél napot, egy napot, vagy még többet. Ha az időnket minden féle kis megszakító dolgokkal felszabdaljuk 5 perces vagy hasonló méretű darabokra, akkor esélyünk se lesz boldognak lenni.

Persze nem egyszerű ezeket nem csinálni. Miután töröltem magam a fészbukkról az az érzésem támadt, hogy kimaradok valamiből. Ha minden timekillert felszámolnék az életemben, annak mi lenne a hatása?

1) időmilliomos lennék
2) azt érezném, hogy teljesen különc vagyok, mint valami külföldi

Többé kevésbé igazam is lenne mindkettőben. Azért, hogy fenn tudjam tartani ezt az állapotot, nagyon komoly önfegyelemre lenne szükségem, de valószínűleg megérné.

Az ideális indikátor erre a problémára szerintem az, hogy meg kell nézni, hogy ha a sok pár másodperces-perces tevékenységet összeadom, akkor mennyi jön ki?

Mennyi idő végignézni tíz évadot egy sorozatból? Mennyi idő az összes egy év alatt általam látott hollywoodi film egyben? Mennyi idő az általam látott reklámok összege? Mennyi idő végigvinni az angry birds-öt? Mennyi időt töltök a facebookon egy év alatt? Mennyi idő a randijaim összege? Nettó hány napot voltam a szabad ég alatt?

Ezeknek egy része elborzasztó eredményeket hozna. Na azokat kell abbahagyni. Ilyen egyszerű.

Mivel végül is egy közgazdaságtudományi egyetemre járok, méghozzá doktori képzésre, úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy méltó legyek a nagy elődökhöz, és homo oeconomicusként viselkedjek.

Tehát a megfelelő ismeretek birtokában, racionálisan hozom meg a fogyasztási döntésemet. Racionálisabban, mint bárki előttem.

A feladat is méltó a nagy kísérlethez: bankot kell választani.

Elvárás: alacsony költségek a folyószámlán, kulturált kiszolgálás, olcsó ATM + valami praktikus megtakarítási lehetőség.

(Közben kijöttek ilyen melyik bank mennyire sérülékeny listák is, ezeket is szépen megnéztem, amelyik rajta volt, az kihúztam a lehetőségek közül.)

Ellátogattam személyesen az allábbi bankokba, és tájékozódtam: OTP, Erste, Raiffeisen, CIB, Magnet, K&H. Azért ezekbe, mert ezek vannak közel, és a Budapest Bankot nem vettem észre.

Azért történik egyébként az egész, mert a bankom készségesen tájékoztatott róla, hogy szerinte kicsit sokat fizetek nekik. Megnéztem, tényleg. De nem tudtak saját maguknál jobbat kínálni.

Megnéztem a Magnet bankot, az ökobankot. Hatalmas tőkéje van a kihelyezett hitelállományhoz viszonyítva, a profit egy részét jó célokra adják, csak etikus vállalatokba fektetnek be - a magam fajtának igazán ez való. Csakhát városszerte kb 2 autómatáról tudok, ami az övék, és a többi szolgáltatásuk se sokkal jobb.

Ezt még lenyeltem volna, számítottam rá. Azt azonban, hogy a bankfiókban dohányfüst volt, és a kiszolgálás is itt volt a legrosszabb, nem bírtam elfelejteni, pedig tényleg el akartam, mert egy racionális fogyasztó azt nézi, hogy mi történik a pénzével.

Elmentem hát a többibe is. Készítettem egy táblázatot, amiben a jó és rossz tényezőket színes háttérrel jelöltem, minden igénybevehető szolgáltatást feltüntettem ami nálam szóba jön.

Azt akartam, hogy szinte ne is én döntsek, hanem a táblázat, egy függvény hideg racionalitása.

A valóság persze nem hagyta magát: ezeket még összehasonlítani se lehet. A korrektül egymáshoz mérhető számok a versenyképes bankoknál teljesen egyenlők (számlavezetési díj 0 Ft, SMS 20 Ft/db) a többi tényező teljesen más, és annyira bonyolult, hogy képtelen vagyok előre kiszámolni, hogy mi fog történnni a pénzemmel. Illetve képes vagyok, de az már rényleg nem megy fejben... (három havi lekötés évi 7,28%-os kamattal napi elszámolás mellett. Na az mennyi? Vagy inkább micsoda...)

Végül döntöttem.

Azt választottam, amelyikben először voltam, ahol kedvesek voltak velem és ahol értelmesnek tűnő kérdéseket tettek fel mielőtt ajánlottak egy számlacsomagot. Na jó, a számok is egész jók voltak itt, de ebben őszintén nem vagyok biztos igazából...

Nem a legmagasabb kamatot választottam, mert rájöttem, hogy a kamat nem számít kis összegeknél (kis összeg = ötmillió alatt). Az számít, hogy én mennyit teszek félre.

A döntésem helyességében nem vagyok biztos most sem, viszont egyre inkább így érzem, hiszen az emberi psziché úgy van megalkotva, hogy nagy kudarcokat leszámítva a döntéseivel utólag egyetért. Ráadásul egy szép képet is rátettek az új bankkártyámra, egy saját fotómat.

Mi tehát a tanulság?

Körülbelül 3 hét alatt rászántam nettó 8-10 órát arra, hogy meghozzak egyetlen gazdasági döntést, méghozzá egy olyat, ami szép matematikai módszerekkel vizsgálható - elvileg.

Az eredmény az, hogy még így sem voltam képes maximálni a célfüggvényemet, pontosabban a célfüggvényemnek megfelelő szolgáltatás nem létezik, az azt megközelítők pedig nem összehasonlíthatók racionálisan.

Végül tehát többé-kevésbé irracionálisan döntöttem, és megtudtam, hogy a homo oeconomicus kihalt faj, ha egyáltalán létezett valaha.

kommentelés mától itt.

szóval ami az emberi civilizáció megmentését illeti, jelenleg alkotói válságban vagyok. Két okból: nem lehet és nem érdemes megmenteni. A nemlehetet hagyjuk, unásig tudja mindenki. Lehet reménykedni, de teljesen felesleges.

Igazából a nem érdemest is: nézz ki az ablakon, na azért.

Jelenleg alig néhány olyan dolgot tudok mondani, ami érdemes a megmentésre.

Az első a kávéház. Az emberi kultúra csúcsa. Bemész, csend van. Köszönnek, kellemes illat, kényelmes székek, szép asztalok, cserépkályha, besüt a nap. Rendelsz egy tejeskávét és egy mozzarellás szendvicset. Nincs tovább, nem lehet fokozni.

A második az artmozik, és azon filmek egyébként igen rövid listája, amiket érdemes megnézni. Gondolkodom, hogy hányat láttam már közülük, ha jól számolom tíz alatt van. Sznobul hangzik, de nem azért mondom, hanem mert az idő drágább ezeknél. Az idő mindennek a lényege.

A harmadik a fényképezőgép.

A negyedik a Burning Man:

Ötödik a bor ás a sajt. De ezeket szerencsére könnyű megmenteni.

Hatodikként megjegyzem, hogy állítólag vannak olyan könyvek meg festmények is, amik ide kerülhetnének, azonban én azt hiszem ezek közül alig ismerek párat. Az is lehet, hogy egyet sem, de azért reménykedem.

Hetedik talán nincs is. Talán az űrutazás.

nem találok szavakat.

Megfigyeltétek, hogy Magyarországon ma 4 baloldali párt is van? Egy az MSZP, egy Gyurcsány új pártja a DK, egy az LMP aki ugyan próbálta elkerülni az erő sötét oldalát, de ma már nyilvánvaló, hogy ez nem sikerült neki. A negyedik pedig a nemrég párttá alakult 4K!. És ne felejtsük el, hogy van itt még lelkesedés: az egymillióan a sajtószabadságért facebook csoport is egész jó kis médiahack, simán lehet, hogy annyira hinni fognak magukban, hogy ők is nekivágnak.

A baloldalnak szerintem ez így nagyon jó hosszútávon. Van választási lehetőség, van köztük némi párbeszédkészség, és kicsi köztük a különbség, jól el tudják viselni ha a szavazók áramlanak közöttük, hosszabb távon ez kb mindegy, egy értelmiségből táplálkoznak nagyjából, hiszen az LMP-ben is csak Jávon Benedek zöld - ha valakinek nem tűnt volna fel.

Szóval van potenciáljuk egy szép evolúciós folyamathoz, van sajtójuk, vannak nyugati kapcsolataik és van egy fiatal szavazóbázisuk is.

És mi van a másik oldalon? Egyrészt van a Fidesz, aki minden várakozást alulmúlóan katasztrofálisan kormányoz, és van a Jobbik, aminek minden tagja annyira ostoba, hogy az valóban közveszélyes. Ennyi.

A Jobbik valóban annyira szélsőséges, hogy minden politikai filozófiai vitát félretéve ki kéne takarítani őket a parlamentből, sokkal szívesebben látnék ott most ugyanannyi SZDSZ-est mint őket, komolyan. Félek, hogy 2014-ben koalícióra kényszerül velük a Fidesz, és ami a legfurább, hogy ennek nem a Jobbik valós támogatottsága, hanem a másik két nagy párt súlyos elutasítottsága lenne az oka. Ez azért fontos, mert Magyarország valójában nem annyira szélsőséges mint a Jobbik, noha a szöveg nyilván ez lenne...

A többi jelentkezőről ne is beszéljünk. Igazából az egész töprengést ez a videó indította el bennem, amit az MDF utódpártja a JESZ tett fel a netre:

Ezt most nem is elemezném részletesebben.

De akkor mi lesz a jobboldallal? Valóban elkormányoz minket az államcsődig a Matolcsy-Orbán páros, valóban Vona Gábor lesz valamelyik jobb sorsra érdemes minisztérium vezetője, vagy jön az újbaloldali-liberális élcsapat és visszaveszi a hatalmat mielőtt elfelejtenénk Gyurcsány nevét?

Ha jövő vasárnap lennének a választások, ön kire adná le szavazatát?

Read the rest of this post »