Konzervatív körökben gyakran merül fel az a probléma, hogy a közéleti média nagy többsége baloldali, liberális kézben van. Ez tetszés szerint zsidó összeesküvéssel, a spontán privatizáció által megszerzett pénzekkel, vagy hasonlókkal magyarázható. Jelentős részben konzervatív értékrendű ismerőseim körében soha nem hallottam még önkritikus magyarázatot, ha a jobboldali médiumok alacsony olvasottsága, nézettsége került szóba. A helyzet azonban mégis gyanús: a Fidesz olyan médiatörvényt csinált, amilyet csak akart, kormányon vannak nem is kicsit, ennek ellenére a magyar médiapiac nem sokat változott, noha a ciklus negyede eltelt már. Nem is fog, ebben szinte biztos vagyok. Marad a baloldali médiatúlsúly, hiszen vannak a piacnak olyan játékszabályai, amit csak valódi diktatúrával lehet kikapcsolni: az emberek olyan újságot fognak olvasni, amihez kedvük van, és a jelek szerint a ballib médiához van kedvük. A minap a kezembe került egy Magyar Narancs. Volt benne egy cikk, amit egy lengyel ateista írt, és azt taglalta, hogy szerinte miért elhamarkodott, illetve sajnálatos dolog, hogy II. János Pál pápát boldoggá avatják. Elgondolkodtam... Ilyen szentségtörő cikk "a mi médiánkban" soha nem jelenhetne meg, noha az általa felvetett kérdések teljesen helyükön voltak. Ilyen kérdéseket feltenni nem lehet, következésképpen válaszok sincsenek rájuk. Miért kell gyorsított eljárásban szentté avatni egy pápát, aki ennyit politizált? Miért kell gyorsítottan szentté avatni azt a pápát, akinek az ideje alatt számos a nemrégiben napvilágra került pedofil-eset történt és kicsi az esélye, hogy erről nem tudott, de nem tett semmit? Vajon miért szükséges eltekinteni attól a szabálytól, hogy 50 évet szokás várni valaki szentté avatása és halála között? Sajnálatos, hogy egy ilyen érdekes történelmi személy életéről szóló vitát ellehetetlenítik a műanyagbábuk és aranyszegélyes könyvek, amelyek belőle maradnak a mai ceremónia után. Szép kérdések, de ilyet csak a gonosz liberálisok tesznek fel. És éppen ez az: a jobboldali média annyira tradícionalista gondolkodású, hogy bizonyos kérdések feltétele eleve kizárt, vagy ha mégis, akkor csak a kötelező helyes válasz adható rá. A szent láng őrzőit kritizálni nem lehet, legyen az a legutóbbi pápa, vagy éppen a nemzeti együttműködés miniszterelnöke. Az a média, ami át meri lépni ezeket a tabukat, szükségszerűen érdekesebb, alkalmazkodóképesebb és eladhatóbb lesz. Ráadásul a baloldali médiában nálunk TGM-től Gyurcsányig sokféle figura megjelenik, pár éve meg még több (szdsz), így ezekben az orgánumokban a saját oldal kritikája valahogy természetesebben megfér, hiszen a ballib táborban mindig akad valaki, aki az éppen aktuális véleménnyel szembemegy, és jut is neki egy-két flekk, hogy ennek hangot adjon. Nem azt akarom állítani, hogy odaát megvalósul a tökéletes szólás és véleményszabadság, de azért lássuk be, hogy mondjuk az indexen az mno-hoz képest, vagy a Népszabiban a Nemzethez képest jóval nagyobb a gondolatok diverzitása. Azt is be kell látni, hogy azonos pénzből valahogy jobban csinálják. Szerintem ez is összefügg valahol a tradícionalisták újításra képtelen lélektanával. Nem túl meglepő, hogy a twitterről például hírből se hallottak a népnemzetiek, hogy a mandineren és pár jelentéktelen próbálkozáson kívül azt se tudják, mi az hogy blog, és ami a legsúlyosabb: képtelenek komolyan vehető üzleti érzékkel hozzáállni a piac azon ágához, amelyet médiának nevezünk. Összefoglalva, nem állítom, hogy korrektebbek a baloldali médiumok, nincs bennük se több, se kevesebb igazság. Nincs bennük se több, se kevesebb inkorrektség. Nincs bennük se több, se kevesebb ellenőrizhetetlen állítás. Összességében azonban az a helyzet, hogy profibbak, és ezért övék a piac. Jobbak a témák, jobbak a cikkek, érdekesebbek az egyes lapszámok, megéri kiadni rájuk a pénzt: meg is rendeltem a HVG-t. A szomorú helyzet az, hogy az első ötben egyetlen konzervatív/jobbos/népnemzeti médium sincs. Ideje lenne levágni a szent teheneket, és főzni belőlük egy jó Goulasch-t...