a közösség évszázada

Úgy látom, hogy a 21. század a közösségiesedésről fog szólni. Nem azért mert ennyire jófejek vagyunk, hanem mert erre kényszerülünk. Egyrészt a tegnap leírt problémaorientált kormányzás is egy ilyen lenne, de egy csomó más erővonal is ebbe az irányba tart.

Tele van a padlás szakemberekkel. Semmire se megyünk velük. Alig van olyan ember, aki képes több síkon látni valamit, aki több dologhoz is ért valamennyire, interdiszciplinárisan tud gondolkodni. Ez igaz politikára, vállalkozásra, mindenféle stratégiát igénylő tevékenységre.

A huszonegyedik században azok az értékes (nyerő) emberek, akik látják, hogy mire van szükség, igény a társadalomban, akik képesek a szakembereket egy olyan csapattá formálni, hogy emberközeli dolgok szülessenek.

Rendszerben kell gondolkodni. Mindenre kiterjedő rendszerben, látni kell az összes összefüggést.

Ezt most mindenre értem. iPhone alkalmazástól elkezdve, építészeten, közlekedési hálózatok tervezésén, újságíráson, orvosláson át, fenntarthatósági válságmenedzsmentre, mindenre.

Muszáj is lesz. Ne legyenek illúzióink: ez a világ fenntarthatatlan, olajcsúcs van, klímaváltozás van, szeméthegyek, szmogriadó… végét járja az ipar és gazdaság orientált társadalom. Ma ez nagyjából annyira hangzik hihetetlennek, mint amilyen fura gondolat volt 1987-ben az, hogy a Kádár rendszernek laza két éve van hátra. Visszanézve látjuk: persze, benne volt.

Ha a társadalom válságba kerül, akkor rendszerszintű problémamegoldásra lesz szükség. Az emberek igényei nem szakágak szerint oszlanak meg, sokféle tudás és munka szükséges ahhoz, hogy az életkörülményeink elfogadhatóak legyenek. Ha az alapstruktúra van válságban, akkor ezt csak egy összetartó helyi közösség tudja megvalósítani, ahol bizalom van az emberek között, ezért képesek egymásra építeni, és nem csak önmegvalósításra mennek.