Álom

Egyszer láttam egy modern színdarabot, aminek az volta címe, hogy Nincs ott semmi, avagy alszanak-e nappal az álmok. És tényleg… alszanak-e? Különböző okokból fontos ez.

Először is, mert ma reggel arra ébredtem, (még a vekker előtt, magamtól – ez a kegyelem) hogy álmodtam valamit, méghozzá legalább másodszorra ugyanazt. Ilyen nem túl gyakran történik velem, egyedül egy nagyon kiskori nagyon borzasztóra emlékszem, de azzal már legalább 20 éve nem találkoztam élőben, hála az Égnek.

Érettségire készültünk az osztállyal, egyedül Gyula arca maradt meg, de még mások is szerepeltek, a komolyabb cimboráim közül talán csak Gyuri halványan, szóval kicsit hiányos a kép. Egy mélyről jövő semmit se tudás érzése volt bennem, nem a szokásos vizsgapara, hanem a garantált bukás érzése. Kicsit államvizsga hangulat volt, tudjátok, álmokban a dolgok összemosódnak, és ilyen egész életedben jelentősége lesz érzés + mondom, hogy nem fog sikerülni, nem is sikerülhet.

Igyekeztem titkolni, de tudtam, hogy ez azért nem tart örökké, előbb utóbb sorra kerülök.

A zongora mellett állok, fehérek a falak. Most fog kiderülni, hogy egész életemben nem csináltam semmit. Pedig annyi minden van, de pont itt, pont most, pont ez – nem.

Aztán hálistennek felébredtem. Némi frusztrációval, ahogy egy ilyen helyzethez illik. Félúton az ébrenléthez rádöbbentem, hogy az érettségi már megvan, mitöbb, állítólag doktorrá is avattak. Megnyugodtam, sőt, jó kedvem lett, mégis megjegyeztem ezt az egészet, nem tudom, hogy miért.

Épp tegnap este beszélgettünk arról, hogy azért az fura, hogy az eddig eltelt életemből vagy 10 évet alvással töltöttem. Azért az elég sok idő. És így, ennek a számnak a fényében ezeknek mégiscsak kell legyen valami jelentősége, mégiscsak a létezésem kétötödéről van szó. Mire meghalok, talán 40 év is lesz ez már. Az érdekelne engem, hogy metafizikailag hol vagyok én, amikor álmodom. Vagy persze, hogy most hol van az a másik. Odaát-ideát probléma, mint a tükör előtt. Kicsit mátrixos.

Adódik a kérdés, hogy akkor az a tank és az a virág hol van most. Az agyamban, már ami megmaradt. Ott, a rendes valóság mellett. Semmi különbség.

Mindez lényegében a frontális lebeny tónusos gátlásának köszönhető, meg még pár más dolognak. A tudatos kontrollt leszedjük a memóriatartalmakról, az aktuális hormonális viszonyokról, és az alacsonyszintű magatartásirányító rendszerekről. Ez nem unintelligens állapot, az asszociatív kéreg javában lubickol, csak a kontroll és a be/ki menő üzenetek vannak viszonylag erősen blokkolva. Bizonyos szempontból ez így még jobb is, mint ébren lenni.

Valami keleti ürgéről hallottam, hogy miután megvilágosodott, már nem volt szükséges, hogy aludjon. A fentiek fényében, nem csoda.