Ami a kommunizmusból nekem megmaradt

1. Emlékszem, egyszer kaptunk egy nagy borítékot postán, és felbontva érkezett.
2. A Nagyiékkal szemben volt akkoriban a román követség, szép sötét téglás épület, kőkerítéssel. A kerítésre felfirkálta valaki, hogy Ceauşescu Fasiszta, persze egyik szót se értettem. Megkérdeztem a Nagyit, hogy mi az, és azt válaszolta, hogy valami csúnyát jelent, de ilyesmiről nem beszélünk.
3. Egy apró foszlányként emlékszem a román forradalomra, ahogy megy a tv-ben. Ma is megvan videokazettán egy része.
4. Egyszer jöttünk ki a belvárosi templomból és valami koncert volt a romokon, kérdeztem a szüleimet, hogy mi van itt, mondták, hogy kiment az utolsó orosz katona is, azt ünnepeljük. (Egyben ekkor tudtam meg, hogy benn voltak, csak a törökökről és a tatárokról voltam képben addig)
5. Emlékszem a szoborra a Felvonulás téren, és emlékszem, amikor odakerült a kereszt.
6. Egyszer a Nagyiéknál aludtunk párat, (2 összetolt fotelben), a szüleim elutaztak ketten, de valami zűr volt. Ma már tudom, hogy ekkor robbant fel Csernobil, és hamarabb hazajöttek.
7. Emlékszem, amikor visszanevezték az utcákat, sokáig nehezemre esett megjegyezni a Felszabtér helyett a Ferencieket, és a Joliot Curie tér helyett a Királyhágót.
8. Emlékszem, amikor itt volt George Bush. Azt mondták golyóálló autója van, és kimentünk az Istenhegyi út mellé megnézni, hogy elmegy. Egy nagy, sötétszürke autó volt. Nem tudtam miért fontos, de éreztem, hogy az. Nem tudtam pontosan, mi az, hogy golyóálló. Kicsit csalódtam, 5mp volt az egész.
9. 1991-ben itt járt a Pápa. Nem tudtam, hogy ez nagy szám, de ott voltam a miséjén a Hősök terén. A pápamobil is golyóálló volt. Felengedtek az operatőrök az emelvényre, hogy lássak.
10. Gorbacsov nevére emlékszem, semmi sem kötődik hozzá, de ez az egy szó nagyon régóta megvan.
11. Emlékszem, hogy a taxisok egyszer csináltak valamit, amiről sokat beszéltek. Emlékszem, ahogy valaki kiabál, hogy “Antall József mondjon le!” Nem tudtam, mit jelent az, hogy lemond.
12. Emlékszem Bős-Nagymarosra, de nem tudtam mi az, hogy bős, és semmi egyebet sem. Bős egyébként valami hangulatnak tűnt leginkább (~bősz), de nem sokat törődtem a dologgal.
13. Egyszer elmentünk Görömbölytapolcára, ahol a Papiék gyerekkorukban nyaraltak. A medencében víz helyett parlagfű volt a betonrepedések között, de azért szép hely volt.
14. Igazából ma sem értem, hogy miért kellett a határon mindig befogni már a szánkat. A Schengeni megállapodás is csak nagyjából vetett ennek véget.
15. Emlékszem arra, hogy “hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”, emlékszem a zöld tulipánra (egy ilyen animáció volt a reklámjuk, kikelt a tulipán vagy ilyesmi), a KDNP-re, és a plakátra, amin egy orosz katona van hátulról. (Nem tudtam, hogy ez mit reklámoz)
16. Nekem már mindig is természetes volt, hogy jönnek az osztrák rokonaink, és hogy kimehettem hozzájuk. Bécsben ismertem meg a sült gesztenye és a héliumos lufi fontosságát.

Hát, inkább rendszerváltósra sikeredett. De hát mit tegyek? 1984-ben születtem. 1991-ben beírattak egy katolikus iskolába és a Regnumba. A sulit kicsit bántam, mert az ovis barátom, Peti nem oda ment, de ott volt Ágoston, akit ismertem. A Regnumról már mondta Judit, hogy jó, és ugye az élet alapvető dolgait mind tőle tanultam, (mi a különbség a fiú és a lány között stb.) ezen tehát nem aggódtam nagyon. Szóval nekem ezek természetesek voltak, de 20 év után azért mégis érdekes ez az egész így.
A közéletről a Bokros csomag óta van többé-kevésbé egybefüggő képem (nevek-arcok-események időrendben, persze hiányos az eleje). A rendszerváltáskor azonban engem szinte csak az indiánok, a Lego, és IV. Béla király érdekelt, meg az unokatestvéreim.