Aritmiás szívek klubja

Megint Tünetegyüttes. Tegnap este a MU színházban voltunk, és a Szeánsz c. darabot néztük meg. Szabó Réka ismét nem okozott csalódást: humor, ötlet, gondolat. Az emberi élet minden területére bekukkantunk egy kicsit, nagyon is komolyan, finom freudizmussal, és sok humorral. Személyiségfejlődés, társadalmi hálózat, ki vagyok – miért vagyok – hol vagyok játék. Fura reakciók, fura vágyak, őszintén mint az óvodában. Mert az ovi csak abban különbözik a valódi élettől, vagyis a felnőtt élettől, hogy ott még mindenki teljesen őszinte. Kegyetlenül őszinte néha.
Csalás, játék, vágyak, szex, kibontakozás, figyelem, ösztön, kapcsolat, kitűnni és belesimulni.
Ismét tükör a társadalomnak, hatalmas ötlettel bevonva a nézőket az előadás végén.
És persze végig nevettünk.

Szeretnéd, ha bevennénk? Tudod a szabályokat?
Ez nem villamos, hogy kiszállok-beszállok, nem nyílik az ajtó, de minek is nyílna. Szuszog az egész szerkezet.
Hogy tudnánk együtt venni a levegőt? Csak ha kifújom, van mit beszívnod. Kicsit elhasznált, de mit van mit tenni, ilyen szűk térben.
Ha bántasz, azonnal sírok. Ha kedveskedsz, azonnal mosolygok. Ha figyelsz rám, produkálom magam. Ha csinálsz valami érdekeset, én is azt akarom csinálni. Ha van valamid, nekem is kell. Csalok, hazudok, én leszek az első. Ha mégse, megmondlak.
Szeretnék köztetek lenni, én, a legkülönb.
Hogy tudna együtt dobogni a szívünk, ha egyszer mindannyiunké össze-vissza ver?