Burj Babilon

Daniel Quinn korábban már emlegetett Izmael című könyve egy érdekes új (?), lényegében ökológiai értelmezést ad az ősbűnnek, ami a nyugati típusú kultúra ősmítoszának egyik alapeleme. Ne menjünk bele abba, hogy a zsidó-keresztény eszmerendszer mennyire alapja, vagy nem Európának. Azt, hogy az ember mindenek fölé rendeltetett, hogy művelnie és őriznie kell a világot, netán uralma alá hajtani, kétségtelenül a Bibliából vadásztuk ki és értelmeztük többféleképpen…

Szóval az Izmael szerint az ember akkor követte el a hibát, amikor Isten helyébe lépett akart lépni. A jó és rossz tudásának fája nem jelent mást, mint azt, hogy kisajátítottuk a jogot arra, hogy mi eldöntsük, hogy mi lesz jó és mi rossz. Elvettük az uralkodás jogát, és a törvény fölé helyeztük magunkat – látszólag. Nem csak erkölcsi törvényekről beszélek, hanem a jó öreg antilop-oroszlán törvényről. Az ember sose tartotta vissza magát attól, hogy elvegyen valamit a természettől saját növekedése érdekében, függetlenül attól, hogy ezzel mit okoz. Kipusztulni ugyanis kizárólag más fajok szoktak.

A teremtés könyvének első történetei végső soron mind erről szólnak, a paradicsomból való kiűzetéstől, Bábel tornyáig. Az ember megpróbálta felülmúlni a Teremtőt, felülkerekedni a szabályokon, világbirodalmat építeni, és korlátlan hatalmat demonstrálni. A törvény azonban megszeghetetlen.

- Tessék?
- Mondom, megszeghetetlen.

A törvény nem megakadályozza, hogy ölj, hanem megmondja, hogy mi lesz, ha ölsz (megkeresünk és bezárunk).
A törvény nem megakadályozza, hogy megbántsd a barátodat, csak azt mondja, hogy ettől gyengébb lesz a barátság. És azt se kényszeríti ki, hogy bocsánatot kérj, csak azt mondja, hogy attól meg erősebb.
A törvény nem megakadályozza, hogy felmelegítsd, kipusztítsd, elfogyaszd, felhalmozd, túlnépesítsd, globalizáld, Istennek érezd magad, csak azt mondja, hogy így elpusztulsz a műveiddel együtt.

A törvény csak arról szól, hogy bármely két (vagy több) dolog interakciója hogyan fog zajlani, legyen az két lélek, vagy szél és szikla. Bármi. A törvény keretei között törekedhetsz a harmónia megvalósítására és törekedhetsz önmagad öncélú ingerlésére, ha úgy tetszik. Ez szabad döntésed.

Végül mégis megépítették azt a tornyot. Nem túl messze az első próbálkozástól, Dubajban, a világ legnagyobb ökológiai lábnyomával (9,9 gHa) rendelkező országában, az Egyesült Arab Emirátusokban: Burj Khalifa.

Mit sem törődve a megszeghetetlen törvénnyel, nem félve a rendszer remegésétől, megünnepelték az égig érő tornyot. A hatalom szimbólumát, akik kedvük szerint formatervezett szigeteket építenek és nyáron fedett sípályán múlatják az időt – a sivatagban. Pedig már látszanak az összezavarodás, a meg nem értés és céltalan szétszéledés jelei.

Rossz vége lesz ennek.