Örök jövőidő

Koppenhágában végül a tüntetők brutális megverésén kívül nem történt semmi érdemleges. Gyakorlatilag  a pesszimista-realista elvárások is messze jobbak voltak, mint amiben megegyeztek: egy körülbelül két oldalas politikai nyilatkozatot adtak ki arról, hogy jó volna nem elérni a 2 fokos melegedést, de még ezt sem írta alá mindenki. Amerika felajánlotta, hogy létrehozzanak egy 100 milliárd dolláros alapot a fejlődő országok zöldítésére, de senki se mondta meg, hogy mennyit tenne ebbe bele, és mivel a Kínaiak nem fogadják el a feltételeket, (átlátható felhasználás) lehet, hogy ebből se lesz semmi a gyakorlatban.

Könnyen lehet, hogy végül Lányi Andrásnak lesz igaza: a globális problémák megoldása egy módon lehetséges: ha magát a globalizációt szüntetjük meg. Ez azonban nem nagyon szimpatikus a világ vezetőinek, ezért összeomlás nélkül nem fog megtörténni. Kérdés, hogy mi lesz ez és mikor…

Vagy mellé jöhet Dennis Meadows gondolata is, aki szerint úgy tűnik, legalább egy nagy ökológiai rendszernek össze kell dőlnie ahhoz, hogy végre komolyan vegyék a bajt, addig nem lesz egyesség. Ilyen rendszerből sok van, és nem tudjuk melyik meddig bírja, de egyik se sokáig már. Ha valamelyik kidől, nem tudjuk, hogy nem ránt-e magával egy-két másikat (inkább igen mint nem), illetve, hogy hány ember élete fog tönkremenni emiatt:

Ezeket azért nem tudjuk előre megmondani, mert a jelen folyamatok menetét tudjuk modellezni, de az összeomlás lényegében az előfeltételek és szabályok (pl. béke és növekedés) összeomlását is jelenti, innentől kezdve a függvényeink nem érnek sokat, így csak annyit tudunk, hogy baj lesz. Ezen a térképen azért látható, hogy jónéhány lehetőség van elsőként széthulló rendszerre.

A zöldek már évtizedek óta örökös jövőidőben beszélnek, és ezt valahogy megszokta már a közhangulat, a politikusok. Ha valami már 50 éve csak közeleg, akkor annyira azért nem lehet veszélyes…

Mit lehet tenni?
Még elvileg nincs veszve minden, bár a feladat kétségtelenül évről évre nehezebb. Sokféle politika képzelhető el, aminek eredményeként elkerülhetnénk a 2 fokos határt (innentől már elvileg sincs visszatérés, semmilyen politika által). Elméletileg egy ilyet kellett volna kitalálni a mostani Koppenhágai ENSZ konferencián, de nem sikerült. Viszont te is kipróbálhatod, hogy a te világpolitikai elképzeléseid hova vezetnének.

És mi lesz, ha sosem egyeznek meg?
Rettenetesen szélsőséges időjárás, pusztuló mezőgazdaság, emelkedő tengerszintek, népvándorlásszerű menekülthullámok, sivatagos Kiskunság, és ezek eredményeként szörnyű társadalmi feszültségek, akár háborúk.

De még ekkor is tehetünk valamit. Ha a többi állam nem tesz semmit a klímaváltozás ellen, ha a fő kibocsátók tovább növelik az üvegházhatást, nekünk akkor is megéri hogy zöldítsük a gazdaságunkat.
Ha az Európai Unió radikálisan zöldítené a gazdaságát, megszüntetné a külső energiafüggést, és minden technológiát, beruházást, adórendszert, oktatást ehhez a kihíváshoz igazítana, akkor mi lennénk a bekövetkező összeomlás túlélői, és győztesei. Ez a fordulat a legönzőbb politikusoknak is szimpatikus kellene legyen, hiszen ekkor az EU a világ legerősebb közössége (szuperállama?) lenne, és megőrizhetné saját kulturális és szervezeti identitását. Nem mondom, hogy ez a legjobb út, de látni kell, hogy a gazdaság zöldítése nem csak akkor értelmes, ha az egész világ velünk csinálja.

Sőt, ezt akár csak Magyarország is megteheti. Szuperhatalom ugyan valószínűleg nem leszünk, de jobb lenne az élet, és olyan technológiai fölényünk lenne idővel, amiért úgy állnának sorba egy napon, mint most a svájci órákért…