Cseh Tamás

Arthur, Arthur, a köpeny a vállon,
a köpeny a vállon rég eszmévé szakadt,
utazol Arthur, letelt az évad.
Bent áll a hajó, a hajó a kikötőben,
úgy ring, mint Európa, az alvó a völgyben,
Arthur, az évad, az évad elmenőben,
Arthur, lesz aranyad bőven,
na Arthur, lesz aranyad bőven!

Én ezeken sose szoktam elszomorodni őszintén mondva a dolgot, Sinkovits temetésére is valami más miatt mentünk ki, de ez most más. Az, hogy fejből tudom az összes lemezét, ami megvan, nem nagy szám, mert nem ő az egyetlen ilyen. Meg tudtuk már előre, hogy ez lesz, a Heti Válasz interjúról is sejtettem, hogy az utolsó lesz, és haragudtam, hogy miért nem sikerült valami értelmeset kérdezni tőle, de ezt most hagyjuk.
Talán azt mondhatom róla, hogy írt néhány olyan dalt, hogy azt már nem lehet meghallgatni, legalábbis nem úgy, hogy na berakok valamit, na mi legyen, itt van ez a Csehtomi, Budapest Budapest, oké legyen ez, hanem úgy, hogy, na van időm, akkor meghallgatom a bárányt az üres lakásban, de az akkor ünnep, vagy hasonló.
A dalai, most ahogy így szólnak, valahogy mind alkalmasak arra, hogy épp most idézzem őket, micsoda útjaim voltak nekem…

ilyen, ilyen, ilyen, ilyen sohase volt!