Denys Arcand: Barbárok a kapuk előtt

Kaptam karácsonyra egy mozibérletet a Faludi akadémia 6:45 filmklubjára. Elég jó filmek lesznek azt hiszem, igyekszem mindegyikről írni valamit. Létrehozok neki egy taget is.

Denys Arcad francia-kanadai rendező és forgatókönyvíró a Cannes-i filmfesztivál forgatókönyvért járó nagydíját megkapta a filmért, úgy hírlik, a bemutatón állva tapsolt a közönség. A film eredeti címe Les invasions barbares vagyis barbár inváziók. Gondolom a magyar cím a “Hannibal a kapuk előtt” kiáltásra játszik rá, ami egyébként elég jó, mert a film alapvetően az amerikai birodalom hanyatlásáról szól. Van egy korábbi része is, a szereplők azonosak, a két történet kicsit összefügg, de a második tökéletesen megáll az első nélkül is. Bár azt mondtam, hogy Amerika bukásáról szól a film, társadalomkritika, mégis egy családról szól, zárt a történet, csak az egyének viselkedésén szűrődik át a világnak sokféle hatása.

Egy haldokló öregúrról szól, akinek a fia Londonból jön át Kanadába, hogy -anyja kérésére- az apja mellett legyen. A fiú nagyon gazdag, és bár sokat tesz az apjáért, nem érti őt. Az apa igazi humanista, nagyon művelt, egyetemi tanár, a fia nagyon gazdag, közgazdász. Az egész barbár invázió egy ilyen kultúrális szembenállást fejez ki, amit sokféle síkon megközelíthetünk. Római patríciusok és barbárok…
A film végén volt egy beszélgetés is róla, ahol eléggé megoszlottak a vélemények, különösen a záró-jelenetről. Úgy látom, hogy az emberek nem képesek megérteni, hogy egy műalkotással nem kötelező egyetérteni, pláne a szereplőkkel nem kötelező egyetérteni, a valóság ábrázolása a feladat, és ez, ebben a filmben elég jól megtörténik. A filmben mindkét fél materialista, és ennek olyan komoly következményei vannak. Arcand lehetséges, hogy egyik szereplőjéve se ért egyet, hiszen élet és halál kérdésében mindig kisiklanak a materialisták, ez törvényszerű. De az is lehet, hogy maga se vette észre ezt az igen fontos szálat, amit azért gondolok, mert az egyik szereplő, aki egy elég nagy átalakuláson megy át, és emiatt kulcsfigurája a film jelentésének, mindvégig csak kultúrális síkon mozog, a halálon túlra ő se néz.
Elég jó film, érdemes megnézni, bár néha kicsit túl patetikus, bár ez valahol szükséges is, mert a pátosz a materializmus transzcendense szerintem. 16 év alatt szerintem nem érthető.

Még egy megjegyzés: az előzetesben a narrátor marhaságokat beszél, ez a film totál nem arról szól… és egyáltalán nem is lehet róla előzetes csinálni, egyben kell látni. De azért beraktam, mert multimédiás tartalommal maradhat csak versenyképes az ember…