Ma valami igazán nagyban volt részem. Az OBH egy konferenciát szervezett, ahová meghívták a Balaton csoportot, hogy együtt gondolkodjanak a jövő nemzedékek ombudsmanjának lehetőségein, eszközein. Engem is meghívtak, mint lelkes érdeklődőt, igyekeztem komoly ábrázattal leplezni angol tudásom tökéletlenségét és azt a szomorú tényt, hogy ebben a körben ahhoz a kisebbséghez tartoztam, akik nem oktatnak 5 egyetemen, nem írtak könyvet, amit lefordítottak 16 nyelvre, nem tegeződnek kelet-ázsiai uralkodókkal, és rólam se szokták még feltenni azt a kérdést, hogy ú te láttad őt élőben?
Tudás, kreativitás, vidámság, közvetlenség…
Úgy jöttem ki onnan, hogy néha még az avatás közben is eszembe jutott, hogy na, akkor mit kéne csinálni… voltam én már sokfelé, de ezt nevezik brainstorm-nak, ha úgy mélyére nézünk a dolognak. Ezt a csapatot végül is az jellemzi az én szempontomból a legjobban, hogy végül hozzá mertem szólni a dologhoz négy-öt szerény mondatot, de amúgy csak koncentráltam, hogy igen, a világ legnagyobb zöld összeesküvésén ültél bent, és nem álom volt, nem.
Dennis Meadowstól meg tanultam valamit, amit 23-án mindjárt tovább is fogok adni azt hiszem.
Tags: 2040, fenntartható, forradalom, jövő:re
-
Meadows a végén is alkotott, legalább olyan jó volt, mint az elején. Kérdezz majd rá keresztapádnál vagy nálam, ha majd találkozunk.
Jó a blogod, üdv!

1 comment
Comments feed for this article
Trackback link: http://aftermodern.hu/blog/egy-vilagnezeti-klub/trackback/