Élőlánc Magyarországért!

Ökopolitika. Ez nem a környezetvédelmi miniszter-aspiránsok szabad szakszervezetének modernebb beceneve, annál jóval több. Sőt, egy az ökopolitikát komolyan művelő kormányzati stratégiában talán nem is lenne ilyen minisztérium, ugyanis, ha a környezetet védeni kell, az már rég rossz.

Ideje lenne felfogni, hogy az emberiség (magyarság) nem a környezettel szemben létezik, hanem benne. Két módon lehet élni: a többi emberrel (netán önmagunkkal) és a természettel harmóniában, vagy ezer gond között.

Ne valami mélyzöld túzokmentő szövegnek értsétek. Az ökológiai politika azt jelenti, hogy az ember megtalálja a helyét a világban, a természetben, az emberi közösségben, a valódi rendeltetésére törekszik és nem absztrakt rendszerek kiszolgálására. Nem nagy meg kicsi mer lenni, hanem önmaga. Ha ez a szemlélet működni kezd, akkor nem kell már környezetvédelem, de ez még messze van.

Megjelent az Élőlánc Magyarországért ökopárt politikai vitairata. Büszkén árulom el, hogy tőlem is került bele néhány sor, elsősorban az oktatáspolitikába, de máshova is.

Vitairat, nem frankómegmondás. Mi is elvitatkozgattunk amíg írtuk, hogy mi legyen a cigányokkal, hogy hogyan fognak megjavulni az iskolák, ha egyre hülyébbek a tanárok, hogy mit lehet kezdeni ezzel a szerencsétlen egészségüggyel, ha nincs pénz. És kultúra, és alkotmány, és globalizáció, és EU…

Az Élőlánc félig párt, félig civil szervezet. Nem indul a választásokon, mert nincs rá egymilliárd forintja, de őszinte társadalmi vitát szeretne a valódi problémákról, részvételi demokráciát szeretne, hát részt vesz. Tegnap sajtótájékoztatót tartott, ahol hatalmas zöld molinó helyett csak egy biobüfé várta az újságírókat, és a Szíjjártó féle agyzsibbasztó szlogenek helyett egy kevésbé előregyártott beszélgetésben mutatták be a kötet fő szerzői a programot.

A mandiner.hu fiatal újságírójának ez már sok volt. Talán hiba volt, hogy a 140 oldalas programot elfelejtettük egy oldalba tömörítve is a kezébe adni, hiszen a cikket hamar meg kell írni, a programot elolvasni nincs idő, marad hát a külsőségek valóban szegényes halmaza, és a modern újságírás mindenkinekbeszólunk cinikus attitüdje.

Végül is mindegy, nem vesztettünk szavazókat, csak Bukovics Martin elvtársat is regisztráltuk a középszerű és látványosan felkészületlen újságírók viszonylag népes táborába ahonnan bár könnyű lenne távozni, mégse szokott soha senki.

Ez most egy ilyen ország. Aki elolvassa a programot, az megtudhatja, hogy szerintünk innen van kiút…