Energiamegmaradás?

1769. James Watt, gőzgép.

Ipari forradalom. Bejönnek a képbe a fosszilis energiahordozók, elsőként a szén, később a kőolaj és a földgáz is. Otto motor, fűtés, gázrezsó. Villanylámpa, távíró, telefon, számítógép, Hubble űrteleszkóp, Google, iPhone.
Az energia ezentúl olcsó, hordozható, átalakítható, és korlátlanul rendelkezésre áll.

Korábban csak állati, emberi erő és a megújuló erőforrások léteztek. Nem állítom, hogy ezeket minden esetben fenntarthatóan használták, hiszen a föníciaiak is kivágtak egy fél országnyi erdőt a gályáikhoz, de azért lássuk be, az egy másik lépték volt, globális értelemben jelentéktelennek mondhatjuk.

Az emberiség, pontosabban az élővilág, csak a jelenidőben rendelkezésre álló energiával gazdálkodhatott, a távolságok nagyok voltak, a munka kemény, csak biogazdaságok mindenhol, no vegyszer, no klájmétcséndzs, no Dennis Meadows.

(Ebben az esetben én most méhész lennék, komolyan. Nyugdíjas koromban így is az leszek.)

De mikor rávetettük magunkat az olcsó energiára, rájöttünk, hogy abból lesz sok pénz, ha kevés emberrel dolgozunk és sok természeti erőforrást vonunk be, nem csak a fossziliseket, de immár milyen profin tudunk halászni, fátvágni, szántani, áramot termelni. És ez kettős probléma: nem csak elkezdtük elviselhetetlenül károsítani a bioszférát, de minél jobban megy az üzlet, annál kevesebb emberrel károsítjuk annál jobban. Fajlagosan is és abszolút értékben is.

Így még azzal se álltathatjuk magunkat, hogy ez jó az embereknek. Megteremtettük a túlnépesedés motorjait, szinte tenyésztjük az embereket az úgynevezett jóléti világ eszközeivel, és a legbőségesebb erőforrás használata az egyetlen, amivel a legrafináltabb eszközökkel takarékoskodunk: a munkaerő. (Ugye senki nem hiszi azt, hogy most a harmadik világ, meg távoli fejlődő országok problémáiról írok?)

A pazarlás céllá vált. Ha az egyébként szűkös erőforrások fogyasztásának növekedése visszaesik, az első oldalas hírré válik: mi lesz a gazdasággal? Mi lesz az olajpiaccal?

Lényegében minden probléma ebből ered. A többletenergia bevonása, de főként ezzel együtt a célok megváltozása idézte elő a túlnépesedést, a klímaváltozást, a források kimerülését, a gazdasági gyarmatosítást, a fajok kipusztulását, az összeset.

A végtelen energia azonban természetesen nem végtelen. Sajnos, a jelek szerint nem fog időben elfogyni, de el fog.

Iszonyatos mennyiségű energiát használtunk el, sokak kárát, sokak halálát és kevesek hasznát okozva ezzel már most, de mellesleg hatalmas technikai fejlődésen mentünk keresztül, akár megérte, akár nem. Vajon lesz annyi eszünk, hogy a tudást átmentjük abba a korba, amikor újra csak jelen idejű erőforrásokra támaszkodhatunk? Vajon időnk lesz rá?

(forrás: The Power of Limits: An Inquiry into New Models of Wealth – Wolfgang Sachs in: Planet Dialectics)