Egy csomó szempontból végig lehetne gondolni, hogy mit jelent az a szó, hogy értelmiségi. Van egy fellengzős mellékíze bizonyos szempontból, mások szerint semmit nem jelent, hiszen annyi az egyetemet végzett, hogy Dunát lehet velük rekeszteni.
A szónak magában nem sok értelme van, elég bölcsészes azon elmélkedni, hogy egy teljesen nyilvánvaló szociológiai halmazt meghatározzunk, de mégis belevágok.
Tegnap, a színdarab után egy pohár vörösbor mellett egyrészt bevallottam a nagyközönségnek, hogy én lényegében nem szeretem a vörösbort, még akkor se, ha egy jó pincéből származó Cabernet Sauvignonról van szó, ami lehet hogy szégyen, sőt nem túl értelmiségi jellemvonás, viszont igaz.
Másrészt volt kesergés. Mindenki tudja milyen az: le kéne cserélni az alkotmányt, forradalmat tetszettünk volna csinálni, de nem baj, majd most csinálunk. Ezek aztán, és a közmorál, hogy viszik haza a papírt az irodából, hát szarból nem lehet várat építeni, elkorcsosult nemzet, satöbbi.
A választások közeledtével ennek a kérdésnek van fontossága. Gondolom egy nép azért tart értelmiségieket, hogy azok szellemi vezetői, vagy valami ilyesmik legyenek. Szokás az írástudók árulásáról bölcselkedni, én inkább arról szoktam, hogy hol vannak azok a bizonyos írástudók? Sehol, de legalábbis kevesen.
Ki értelmiségi?
1) Legyen művelt. Értsen az élet sokféle területéhez valamennyire és ismerje a határait. Ne akarja lecserélni az Alkotmányt, ha nem is olvasta a jelenlegit, ne általánosítson. Akkor szentkoronázzon, ha tudja hogy mi az, és a könnyű drogok liberalizációjához is akkor szóljon hozzá, ha tudja mi az. Ne beszéljen tudományos kérdésekről, ha nem jutott túl az index tud/tech rovatánál. Legyen a szint mondjuk érettségi, de mindenből.
2) Legyen saját véleménye. Ne úgy menjen el szavazni, hogy kit szeret, ki keresztény, ki kommunista… Legyen véleménye arról, hogy mi kéne legyen, és ne a saját véleményét igazítsa a politikusokéhoz, hanem azokat mérje a sajátjához. Legyen tehát szuverén személyiség. Vitaképes, önálló, mondhatni minden kampányra rezisztens.
3) Csináljon valamit. Bármilyen civil szervezet, egyéni kezdeményezés, akármi. Lépjen ki a saját élete keretei közül, a saját személyes hosszútávú fejlődésén és biztonságán kívül, foglalkozzon valami olyannal, ami meggyőződése szerint hasznos a közösségnek, bármilyen közösségnek. Legyen hasznos ember, akár áldozatokat hozva is.
Aki a fenti hármat nem teljesíti, az szerintem nem értelmiségi. Vagy szedje össze magát!
Tags: társadalom
-
A fenti meghatározás szerint egyértelműen nem vagyok értelmiségi.
Azt nem tudom megmondani, hogy szeretnék-e az lenni. (Azt hiszem, ez alátámasztja az első mondatot.
Pontosabban: Egyértelműen helyeslem, hogy ilyen emberekre szükség van.
1. Szeretnék művelt lenni, az olvasásnál sokkal tovább nem jutok (nem is teszek sokat, hogy jussak – ha itt tartunk, a mozi mennyire műveltség kérdése?). Kiskoromban utáltam a múzeumot. Utána emiatt nem mentelm. Most már kiváncsi vagyok, fél éven belül tuti megyek múzeumba.2. Az engem közvetlenül érintő dolgokról van véleményem. Ebbe szerintem(!) pl az adók nem tartoznak bele.
3. Ez a leginkább kérdéses. Bár álmaim vannak. Megvalósítás… meglátjuk.
-
Jó-jó igazad van.
De életemnek nem egy lényeges része. Ennél sokkal fontosabb dolgaim is vannak.
Másképp fogalmazva: sokkal többet jelent az, ha reggel a feleségem rámmosolyog, és látom rajta, hogy boldog, mint az, ha pl 2%-kal csökkentenék az szja-t. (csöpögős, de talán érthetőbb)
A problémám azzal van, hogy ha kimondom, hogy értelmiségi, akkor bennem van egy kis negatív érzés. Kicsit sznobnak érzem, vagy nem is tudom… Meg olyan, “hááát, azért mi többek vagyunk”.
És persze ebben nincs semmi rossz sem, mert hát, aki ezeket tudja/teszi, az tényleg több.
De kimondani rossz érzés.
Emiatt van bennem az érzés, hogy én nem is biztos, hogy ebbe a kategóriába akarok tartozni.

4 comments
Comments feed for this article
Trackback link: http://aftermodern.hu/blog/ertelmisegi/trackback/