Van egy általános utálat a falfirkákkal kapcsolatban. Ez az esetek egy jó részében érthető, amikor csak annyi van odaírva, hogy hrgt vagy valami hasonló, akkor én is csak nézek, hogy, ez vajon mi és miért? Már vettem egyszer festékszórót, és tudom, hogy nem két forint, akkor meg pláne miért?
Most volt a Designpumpán egy érdekes cikk, hogy egy hetedik kerületi iskola udvarára néző tűzfalat az 1000% kortárs művész csoport kidekorált, a gyerekek rajzaiból merítve ihletet. Azért azt mégis be kell látni, hogy jobb egy ilyen tűzfalat összefesteni, mint nem.
Azon túl, hogy nyilván jobban néz ki, hogy az egész iskolaudvarnak jobb hangulata lesz tőle, ha a gyerekek egy ilyen környezetben nőnek fel, sok formabontó dologgal találkoznak, akkor megtanulják, hogy a lehetőségeik messze túlmutatnak a szokványoson, nem tilos kreatívnak lenni, és a körülöttünk élő világot felhasználni bármire, ami szép.
Egyébként is úgy látom, hogy a művészeti oktatást teljesen újra kellene gondolni, és itt egy igen fontos szempont az, hogy a gyerekek milyen környezetben ismerkednem meg a művészet bármely ágával. Valójában elképesztően abszurd az, hogy azok a körülmények és módszerek, amik egyébként kiválóan alkalmasak matematika oktatásra, egyben a zenének és festészetnek is otthont kell adjanak. Hogy lehet egy zöld tábla előtt fehér krétával Michelangelo-ról, vagy Picasso-ról beszélni?
Mikor Londonban a Tate Britain-ban jártunk, épp egy csapat iskolás sereglett be, mindegyik kiválasztott egy festményt és lemásolta, átdolgozta, szóval kapcsolatba került vele, hosszú félórákat töltöttek egy képpel, ami sokkal többet ér, mint akár a tanár úr diavetítése, ha egyáltalán idáig sikerül eljutni.
De most nem erről, hanem a graffitikről…
A street-art egyik legnépszerűbb képviselője Banksy úgy kezdte pályafutását, hogy Bristol falaira festette híres patkányait, térfigyelőkameráit (what are you looking at?) rendőreit, galambjait és minden féle mást. Ezeket többnyire eltávolították onnan, Londonban is csak rövid ideig láthatóak az újabb és újabb falfestmények.
Aztán idén szeptemberben a bristoli polgármester végül népszavazást tűzött ki, mert igen nagy felháborodást keltett, hogy egy igen jól sikerült (mellesleg körülbelül 110.000 € értékű) Banksy falfestményt csak úgy lefestettek, mert, hogy ugye ez a szabály…
Vagy ott van Bódvalenke. Igen lecsúszott falu: 95% munkanélküli, 90% cigány, tipikusan esélytelennek tűnt bármire, míg egy alapítvány meg nem ismert ott egy tehetséges embert, akinek a vezetésével freskókkal borítják be az egész falut, így akarják megalapozni a falu felemelkedését (turizmus ugye… hát, majd meglátjuk.) Ezek persze közel sem olyan freskók mint a Sixtus kápolnában, sokkal inkább hasonlítanak a szebb graffitikre, amiket például Filatorigát és az Árpád híd között lehet látni a HÉV mellett.
Hamár persze Street Art, akkor tilos nem megemlíteni Blu két street animációját Muto-t és Combo-t amikről már egyébként megemlékeztem korábban is, és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot.
És a végre hagytam a nagy kedvencemet, a magyar utcaművészet egyik legjobbját slow-t. Aki kacskaringós madarakat fest mindenfelé Budapest szerte. Én már négyet megtaláltam, és nagyon szeretem őket.
(Hajógyári sziget, Várkert casino, Logodi utca, Erzsébet híd alatt, de ezt már lefestették az okosok)
Azt gondolom, hogy ennek nagyon nagy a jelentősége abból a szempontból is, hogy az emberek otthonosabban érezzék magukat a városaikban. A művészet a tömegkommunikáció legnemesebb formája, és a város legnagyobb veszélye, az elszemélytelenedés, az érzelmi kiürülés ellen az egyik legjobb ellenszer.
-
De hol itt a művészet? Váli Dezső azt írja egy helyen: “a giccs igazságok halmaza, míg a műalkotás igazságok rendje. Eléggé mindegy, legfeljebb a giccsből 31 egységet hasznosítok, Vermeerből 2300-at.”
Ezek a street art-ok nekem 1-2 egységnek tűnnek. -
Mint “önkormányzati ember” látom a kérdés nehézségét: Meg kellene ítélni, hogy az adott falfelület festékkel való átszínezése az adott helyen és korban értéket felmutató művészi alkotás, vagy garázdaság, a köztulajdon (vagy magántulajdon) rongálása.
Nem lehet egyértelműen eldönteni, hiszen a művészet megítélése a legszubjektívebb dolgok egyike.
A rendeletek pedig a legnagyobb jóindulat mellett kb. egy művészekből, kritikusokból, szóval hozzáértő emberekből álló bizottság ítéletére bízhatnák, hogy az adott falfirkát letakarítják, vagy meghagyják.
És akkor még mindig lennének olyanok, akik nem értenek egyet a döntéssel.
Akkor már jobb a Széna téren is látható példa, amikor reklámfelületként eladják a tűzfalat és arra festi a Matáv a (pardon: T-Com) a hirdetés-graffitijét. -
Nincs ebben semmi nehézség. A graffiti kb az , mikor egy egyszeri ember/csoport társadalmi vagy személyes problémáit , vagy örömét vagy egyebet szeretné elmondani, és nincs pénze “reklámfelületet” venni hozzá.
A művészet meg tényleg szubjektív , senki sem mondhatja meg neked ,hogy mikor okoz örömet egy mű, még egy “művész” vagy egy “hozzáértő” sem , éppen ezért hívják művészetnek. A graffiti is ilyesmi , nincs értelme vitatkozni.
A graffitit megszüntetni , hogy semmilyen formában ne legyen, úgysem tudod. Mindig is hozzátartozott az emberi társadalomhoz.
Reklámfelületként eladni a tűzfalat, biztos jó lenne az ? -
Gyerekkoromban sokat ábrándoztam arról, hogy egyszer jönnek végre festők, akik “összefirkálják” a házakat, hogy ne legyenek olyan szürkék, és egyformák. Akkor még nem tudtam, hogy ez létezik, és megvalósítható, csak színes dolgokat kívántam magam köré. Most meg, hogy nézem a szépen felújított paneleket, még mindig ábrándozom azon, hogy bár lenne bennük fantázia. Hajrá street art!
De hogy egy nénit idézzek: “a mai fiatalok nem is emberek, hanem állatok, nem bírják ki, hogy össze ne koszolják a falat”.
4 comments
Comments feed for this article
Trackback link: http://aftermodern.hu/blog/graffiti/trackback/