Lapozol a Chagallos naptárban, alig várod hogy megjöjjenek a boardos képek, Harry Potterről van szó Kercerécén. Eljött a február, izgalmas hónap, ebben leszek 25 éves, ha igaz, hát gondoltam írok egy pár sort magamról is újra végre. Volt itt egy nagy stílusváltás, valahogy más témák domináltak, koncepció nincs, csak inspiráció, én ezt a blogot írom ugyan, de nem szerkesztem.
Az idő szóval repül, de valahogy nem megy neki, nem bír lépést tartani. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy nem szabad a jó ötleteket egyszerre ellőni egy táborra, mert akkor mi marad a következőre. Ma Vicussal megint megtaláltuk a bölcsek kövét és komolyan. Ismét beigazolódott, hogy mindig van még egy ötlet, mert az ötlet egy megújuló erőforrás – a gyors felhasználás termeli, ami ritkaság erőforráséknál. Az ötleteim és nagy projectjeim kezdenek annyira elszaporodni, hogy lassan elvileg is lehetetlen lesz őket kordában tartani. Ma pl egy újabb posztgrad képzés verekedte be magát az élvonalba, jött két elég komoly cikktéma, Harry Potterről kiderült, hogy talán hős, de igazából Baradlay Jenő a legnagyobb király.
Voltam egy hetet snowboardozni, és az idő teljesen összezuhant az életem felett. Tegnap 83 e-mail és 278 RSS várta, hogy elolvassam, ma estére sikerült, összehoztam nagyjából a hunyor-egyháztöri maradékait is, mindössze 29-en fogják hallgatni az előadást ouh. Ez már tényleg határeset, de persze én se tudok jobbat, csak mondom.
A jelen struktúrában nem fenntartható a növekedés, de nem baj, csak a struktúrát kell átalakítani, hátha ez hosszútávon is tendencia lesz, engem inspirálna, bár a Patkoló 30 tag fölött így már biztosan működésképtelen, vagyis szignifikánsan rosszabb lesz, de ez nem gond mondom, csak helyzet. Majd akkor nem így…
Szóval a derék varázslóinas.
Két szóban a véleményem… az embert néhány más mellett a küzdelem és a szenvedés emeli ki az állatvilágból. Az ember akkor is láthatja értelmét ezeknek, ha sikertelenül jár (valahol a kereszténység is eleve kudarc). A varázslás, a deus ex machina, a szerencse, a természetfeletti tudás, az élet-halál kétirányú átjárhatósága megsemmisíti az életet. Mint az ötöslottó: jó lenne kétmilliárd… jó lenne kétmilliárd?
Tipikus Út-Cél jelenség… Mire nevel?
“Imádom a mágiát!” vs. “Én vagyok Baradlay Eugén!”
-
Ne aggódj, más is küzd hypomaniával!
Csak itt a naptár Klimt, a Kercerécék a SOTE Bibliaköre. Volt MEKDSZ téli tábor, van rengeteg terv, sok ember. Még több ötlet. Tegnap megírt 13 email.
Üdv a párhuzamos univerzumban.
Sok sikert!PS: ha véletlenül van valami elképzelésed/setek arra, hogy mit lehet majd tenni, mikor a válság odáig jut, hogy a mostani szegény réteg eléri a megélhetés alatti szintet és elindul a bűnözés felé, akkor írj róla, kérlek!
-
A szegény réteg ellehetetlenülése megtörtént már. A középréteg elszegényedése pedig zajlik.
Ez egy globális probléma, tehát gondolkodjunk globálisan: a távoli országok szegényeiről biztosan te is ismered a képeket, és biztos ismered azt a jelenséget, hogy a szegény afrikai országokban fegyverre van pénz, élelemre nincs…
De ha megnézed kis hazánkat, és mondjuk a “cigánybűnözés” néven tisztelt nemlétező jelenséget, akkor is azt mondhatjuk hogy a perspektívanélküliség a legalapvetőbb oka a dolgoknak. (sokak hibájából, de hagyjuk most ezt)Az ilyen válságokban az a szép, hogy a Föld (a bolygó s nem az ami rajta van) persze nem fog megsemmisülni. Lehet járvány, háború és éhínség, és meghalhatnak milliók és milliárdok, az egyensúly újra be fog állni, valamilyen igen nagy áron. Kevesebb emberrel újra stabilizálódni fog a rendszer bármi legyen is az az erő, ami lecsökkenti a létszámot. És bármilyen gyász is lesz az ára ennek…
Ahogy Hetesi is elmondja, nem sokat tehetünk már, de azért tehetünk:
– megerősítjük a túlélő életformákat ami Magyarországon és sokfelé jellemzően a falu
– segítjük azokat a szellemi közösségeket, amik képesek a társadalmat erkölcsileg elfogadható irányba befolyásolni ami gyakorlatilag az Egyház
– hallgatunk azokra akik értenek a dologhoz részletekbe menően, akik pedig a különféle tudósok.
– átmeneti megoldásokat keresünk arra a szakaszra, amíg a hosszútávon fenntartható struktúrák kiépülnek, hogy minimalizáljuk ezzel a kárt (atomenergia, biomassza amig tele vannak problémával, de fenntarthatóbbak mint a kőolaj)A válság után valószínűleg új axiómákon alapuló közgazdaságtan fogja a világpiacot újraépíteni, remélhetőleg számos hibától mentes lesz, és biztos lesznek benne újak, de talán már fenntartható lesz. (talán ez lesz a következő válság oka: valami, ami fenntartható és rossz vajon hogy vész ki a világból? magától sehogy…)
A mi feladatunk ma nem más, mint olyan emberek nevelése (beleértve önmagunkat) akik alkalmasak a válság és az utána következő kiszámíthatatlan folyamatok helyes kezelésére. Ez jelenti az embertömegek tájékoztatását, egy költségminimalizált egészségügyet, egy eszközszegény élelmiszeripart, egy elnehezült telekommunikációt, és a polgárháborúk megfékezését/megelőzését.
Okos, széleslátókörű emberekre van szükség… -
hátha másnak is tetszik a példa:
Egyik igen jó barátom mesélt egy Freud Tamás előadásról, ahol denevérekről beszélt. történetesen:
A denevér csorda/gulya/horda esténként kiröppen és vért szív. Aki nem talált szívni valót, az otthon végijárja a társait, a jófej denevérektől kap egy kis vért. az önző denevérek pedig önzők.
Ez az egész dolog remekül szelektálódik egy 20 fős bandában, ugyanis a denevérek kb 20 társukat tudják megjegyezni, s hozzájuk személyes élményeket kötni. egy 20-nál nagyobb társaságban teljesen elveszettek: nem tudják, hogy ki kicsoda. szóval a kirepülés után: az önzők önzősége megjegyződik, s aztán már a jófejek sem adnak nekik, így szépen lassan epusztulnak.
Azonban, ha a létszám 20-nál nagyobb, akkor a jófejek összezavarodnak: kinek adtam? ki adott nekem? ki nem adott? S ilyen zavart helyzetben az önző és mohó népek továbbra is érvényesülnek: kapnak mindenkitől és nem adnak senkinek. A kis közösség jövője pedig azon múlik, hogy milyen arányban vannak benne a jófejek meg az önzők. ha a jófejek vannak többségben, akkor eléldegélhetnek sokáig. azonban az önzők többsége esetén szépen kipusztulnak a jófejek, s utána az önzők is.
Freud úr tuti jobban mondja el…
szóval: közösség! erős és “jófej”
3 comments
Comments feed for this article
Trackback link: http://aftermodern.hu/blog/harry-potter-baradlay-jeno/trackback/