hírportálok nélkül?

Rájöttem ma, hogy annyira király posztokat írok, hogy még engem is elgondolkodtatnak, nemhogy másokat. Most épp az alant látható képgyűjtemény kapcsán töprengtem el, pontosabban szólva a horizontális tartalommegosztás nevű csodagépezeten. Azt mondják hogy az online újságírás haldoklik, és ami rossz hír, hogy a print újságírás is haldoklik, magyarul az egész újságírás, hiába, pályaválasztani is tudni kell.

Amerre ugyanis ma megyünk, az egy sokkal hitelesebb teljesen más információközlési metódus: a cégek/szervezetek/hivatalok/magánszemélyek/akárki/akármi fenntart egy blogot, egy stratégiai kommunikációs csapatot, akik tólják az emészthető információt a szakmai mellett, és kicsit unják már a sajtótájékoztatókat.
Mondhatjuk persze, hogy ezek nem hitelesek, de valljuk be, senki se hiteles, illetve mindenkinek az hiteles, amit szeret, a többi csak hazudik. Az elsődleges hírforrások azonban, ha jól vannak megcsinálva, mégis tudnak valamit, amit a mainstream média nem tud: szakmailag elvben sokkal hitelesebbek – lehetnek.

Mi meg itt a másik oldalon, kezünkben egy google-readerrel és egy tumblrel remekül elvagyunk. Én már tényleg csak akkor olvasok híreket hírportálokon, ha tényleg unatkozom, a kb 120 RSS csatornám, a twitter, a tumblr és a hatos-villamos tartalommegosztó platformok sokkal hatékonyabban tájékoztatnak, és az utóbbi kivételével csak azokról amikre kíváncsi is vagyok.

A média megbecsültsége elég gyatra, a közösségi média mániaszámba megy, főleg a fiatalabb réteg körében, így az újságíróknak is ideje elgondolkodni, hogy mi a létük értelme, nehogy a konkurenciával együtt kerüljenek kukába.
Róka fogta csuka az egész: az internet öli a printet, ezt még értjük. Az internet lopja egymást, illetve a reklámok nem tartanak el senkit se rendesen. A közösségi média a hírportálokat lopja szégyentelenül. Emiatt a hírportálok nem érzik jól magukat, de ez a közösségi médiát nem nagyon zavarja. Kell tehát pár pont, ahol az információkat beletöltik az internetbe: ilyen lehet egy hírügynökség, de az pénzt kér érte, az újságok (ingyen) továbbadják. Emiatt van, aki nem is vesz hírügynökséget (HírTV pl.). Ettől a hírügynökségnek rossz. Ettől az elsődleges forrásoknak jó. Hosszútávon lehet, hogy a közösségi média is elkezd éhezni. Itt jön be a fizetős tartalom című ötlet, amit meg az ingyenesek ölnek meg.

Ez így üzletileg nagyon szép, csak néhány baj van:

1. Az oknyomozó újságírás a mai demokrácia egyik fontos eleme, de így nincs aki finanszírozza (baromi drága, mert időigényes és nem hoz direkt hasznot, sőt gyakran kárt okoz a perek miatt).
2. A média ilyen átalakulása megnehezíti a nyílt anyázás társadalmi vita lehetőségét, ami azért baj.
3. A média ilyen átalakulása anyagilag nagyon megnehezíti az elemzést, ami nagyon fontos lenne, mert a primer forrásokkal is ezer baj van. Illetve itt fokozottan igaz, hogy, aki lemarad az kimarad.
4. Hogy lesz így parlamenti tudósítás (kell?) és hasonlók? Mert maguknak nem fogják megcsinálni, mivel dolog lényege hogy külsős tudósít. Marad a twitter és a live stream.

A weben egyre-másra jelennek meg a tartalom másodlagos elosztásának egyre rafináltabb és egyben felhasználóbarátabb módjai, így már olyat is hallottam, hogy valaki nem iratkozik fel egy blogra, mert, ha valami jót írnak, azt én úgyis megosztom a readerben, a többit meg minek olvasni… szóval ne mondja senki, hogy ez nem valódi igény.

Azért mégis nyilván, ha valaki egy hetet rászán arra, hogy öt percben hitelesen adja át a lényeget, akkor az többet ér, mint egy céges blog, mert az is igaz, hogy ennyi erővel hírforrásnak nevezhetnék minden PR szeméthegyet, amit kitesz valami rohadt multi a webre.

Mi a tanulság? Új egyensúly fog kialakulni, kevesebb, de nagyon igényes(?), népszerű hírforrással. Hosszútávon csak a minőség és a testre-szabhatóság számít a neten is, printben meg csak a hetilapok gondolkodjanak, de ők is csak visszafogottan. A többiek meghalnak, amen.