amit a mézről és rólam ha valaki

70-80% glukóz, fruktóz szirup. Vitaminok (főleg C és B), nyomelemek, antibiotikus hatás, folsav, nikotinsav és más hasznos anyagok. Nagyon finom, különösen reggelire, piritóskenyérrel. Volt, hogy mézeskenyér miatt késtem az egyetemről. Agyalapi- és pajzsmirigytúlműködésben azonban nem javallt. Mindezt és még sok érdekes dolgot egyébként elolvashatsz a wikipédia méz szócikkében.

Kiskoromban is, legendás családi mondat, hogy Nagyi, megyünk a kombába mézet nyalni!!.

Aztán fordul a színpad, fejedelmi lakomát teremt az élet, kaviárral, articsókával, kék-cápák sült uszonyával lakom jól, és tömöm magam degeszre, míg el nem csapom a hasam. Nem baj, a lelkesedésben az emberhúst is megkóstolom. Nem finom, de izgi.

Hazaérve reflexmozdulattal nyitom a hűtőt, megdöbbenve tapasztalom, hogy ételek vannak benne, és becsapom, kösz, hagyj.

Lassan gyógyul a gyomorműtét hege, de igen, nem győztük le egymást, de ismerjük egymás ízét a cápával és az articsókával. Reggel gyűrött arccal ébredek, a tükröt be nem vállalva támolygok reggelizni.

Mézeskenyér. Egyszerű, édes, ropogós, mint egy nyaralás. Meleg szellő, távolról egy tó illata, későn kelek és egész nap nem csinálok semmit, nagyjából ez a nyaralás (fagylalt-nyalás) nálunk a családban. Pihenés. Minden reggel tea és zsemle vár, nem merem megkérdezni, hogy hogyan kerül az asztalra. Persze sehol nincs olyan mézkivevő device mint otthon, de azért megoldjuk, mert mézeskenyér. Szebb napokon kifli.

Ősszel azonban véget ér. Valami hajt. Kipihentem, átgondoltam, elolvastam, lebarnultam, átúsztam, föltekertem, megcsípett, megázott, megérett.
Magyarázat nincs a nyárra, csak annyi, hogy kering a Föld,  és ez épp elég egyszerű és érthetetlen, baj lenne, ha nem és mi van, ha igen, egyremegy.

Hogy hegycsúcsokon magányosan fényképezz, nádasban kenuzz, a puha fűben napozz, bort igyál a teraszon, olvass végre többet, eleget, sokat, de aztán hazamész a városba, aminél kisebbe már nem akarsz költözni, a metró, a metró, a net, a betűk, a fények, az árnyak, a szemek, az agyak, a képek, a szilícium, a zátonyok, a lobogó hajak otthonába.
Nincs más, vagy, ha van se kell.
A méhek tovább donganak a tó partján. Nem hallom már, de nem felejtem. Már nem hozzám tartoznak, a méhész a barátjuk, aki ott lakik a tó mellett és vigyáz rájuk egész évben.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül (részlet)