Kirándulás a valóságba

most már harmadszor-negyedszer nézem meg újra ezt a bejegyzést, de a címével még mindig nem tudok kibékülni. Mert vmi olyan negatívumot sugall, ami aztán még sincs a szövegben (mittomén: kedvesen álltunk hozzá a “hajléktalanokhoz”, de vmi volt…) szóval nem értettem elsőre sem, s most sem. Ill. értem, csak mégsem. Na mindegy, csak eszembe jutott…

Na átírtam. Ha valaki az életem minden apró morzsájának összegyűjtésére adta volna a fejét, annak a kedvéért feljegyzem ide hogy az eredeti cím ez volt: “Már elnézést, de én megmondom: az élet egy szar” És mindez mint mondtam egyik újdonsült ismerősöm szava járása volt. Tényleg nem jó cím, de mikor elkezdtem írni még nem tudtam mi lesz…

Nem szükségszerűen már ne is haragudj. Mi ebben a szükségszerű? statisztikailag gyakori mint a háború. Nem szükségszerű, és nem értem hogy hogyan gondolhatod hogy nem kell rájuk energiát fordítani.
Iszonyú kevés energia lenne szükséges ahhoz hogy a helyzetük javuljon. És ha tegyük fel van köztük aki így akarna maradni, akkor meg azt mondom, nem hagyhatjuk, mert a többieknek is kárára van, ha másért nem, közegészségügyi okból.
A fejlődésről és versenyalapú társadalomról azt gondolom hogy ez sem szükségszerű út, és csak bizonyos korlátok között. Fejlődni csak szellemileg lehet korlátlanul, egyébként a tér és az anyag korlátaiba ütközünk (nincs elég hely, nincs elég alapanyag stb.) A verseny meg komoly szabályzást igényel különben elszabadul a pokol “az erősebb kutya b**zik” jeligére.
ajánlom ezt a könyvet:
http://www.mta.hu/index.php?id=634&backPid=645&swords=kvvm&tt_news=1204&cHash=97bd7a97d4

(fenntartható fejlődés témában ez kb a No1. szakirodalom)

Továbbá elfogadhatatlannak tartom hogy a legszegényebb népcsoportra azt mondd hogy olyan jelenség mint a szemét. Vagy ha mégis elfogadhatónak mondom, akkor azért, mert ezzel magunkat, a jólétieket jellemezzük: szemét az amit mi kiszórunk, és nem törődünk vele többé.

Kell rájuk energiát fordítani, de nem pazarolni. Emberre energiát pazarolni nem nagyon lehet, szerintem ez elvileg önellentmondás. Ha létezik felesleges ember, vagy olyan akivel nem érdemes törődni, akkor az a magány, kiábrándultság, közönyösség, cinizmus, és a materialista önzés társadalma lesz. Én nem ebben élek.

Tudom hogy te lelkes materialista vagy, vagy legalábbis valami ilyesmi, és ilyen szempontból megérthető amit mondasz, de szerintem ha igazad van akkor legjobb ha mindannyian fogunk egy szöget és lemegyünk vele a pincébe ahogy azt Kövér elvtárs ajánlotta annak idején. Ember, a te elméleteddel saját magadat is olyan magányba taszítod hogy az halálos… még szerencse hogy nem csak elvileg, de egyelőre gyakorlatilag sincs igazad
Egyébként meg egyszer próbáld ki, és beszélj velük. Jó arcok, nekem ne mondd hogy nem, én kipróbáltam. És akkor menj utána haza, állja tükör elé, és mondd az ott látható srácnak, hogy igen, ez így normális, akárki tehet róla, ez szükségszerű, nem kell rájuk erőt pazarolni, hiszen olyan természetes ez is mint a szemét.
Ha ez a civilizáció ára, akkor irány a barlang, de szerencsére ez nincs így.

**********

Máskülönben nagyon örülök hogy idetaláltal… honnan tudtad hogy létezik ez az oldal? Remélem viszontlátlak legalább itt néha

A hajléktalanok léte cseppet sem újdonság, már az ókorban is voltak, meg a középkorban is, csak akkor a tulajdonviszonyok még nem voltak annyira megszabva, és sok ismeretlen terület volt, úgyhogy aki akart házat, annak kb lehetett. Ma ez nincs így. Valóban versenyalapú társadalomban élünk, de én ezt nem tartom jónak. A verseny egy olyan gazdasági növekedési modellt serkent igen hatékonyan, amiben egy nyertesre sok vesztes jut, amiben muszáj minden körben rálicitálni az előzőre. Ez azonban ezer fontos szempontot nem vesz figyelembe. Végül biztosan megbukik, legkésőbb akkor, amikor az anyagmegmaradás törvényét nem tudja majd megszegni.

A versenyhelyzet természetes az evolúció keretei között: az oroszlánok eszik a gazellákat, a gazellák gyengéit megeszik, kevés gazella lesz, és a gyorsak maradnak meg, így aztán az oroszlánokra nehéz idők jönnek, néhány kisoroszlán talán éhen is hal, aki megmarad az sovány és gyenge lesz. Ekkor a gazellák elszaporodhatnak, hiszen senki se zavarja őket, a betegek és kicsik is megmaradnak, mert az oroszlánok gyengék és kevesen vannak. Eljön azonban a nap, amikor annyi gazella lesz, hogy az oroszlánok könnyen elkaphatnak egyet, és akkor jóllakhatnak minden nap, megerősödnek, sok kölykük születik, és elkezdenek fogyni a gazellák…
Mi azonban nem vagyunk állatok: nem mondhatjuk hogy az emberek és mindaz ami nekik fontos elveszhet, csak azért hogy a többieknek jobb legyen. Az evolúciónak vége, az ember készen van. A faj nem fejlődik tovább, az evolúciós gondolatot semmivel sem lehet tovább igazolni, hiszen anyagi javainkon kívül semmit nem fokozhatunk mások rovására. Szellemileg akármeddig fejlődhetünk, és ez jó eséllyel még hasznára is lesz a többieknek. Azok a szerencsések akik eljutnak egy szintre rájönnek hogy ez még élvezhető is adott esetben.

Lehet tehát versenyezni, de csak szigorú keretek között: nem GDP hanem életszínvonal (a tömegek életszínvonala) kellene legyen a gazdasági cél, nem nagyobb teljesítmény, hanem nagyobb fizikai/energetikai hatásfok kéne legyen a műszaki cél, a média pedig végre vegye észre hogy előtte a végtelen pálya: felfelé, ki az anyagból még ha nem is hiszel a Teremtőben, legalább higgy Michelangelloban, Bartókban, József Attilában, Ligeti Györgyben, Barlangrajzokban, Piramisokban, Óceánokban, Delfinekben, Csillagokban, Falevelekben: ez is a végtelen. A Végtelen…
(persze csak óvatosan, sokakkal megesik hogy elkezd gyönyörködni mindezekben és talál mögöttük Valakit… csak csínján a szépséggel!!)

Mi az hogy nincs rájuk szükség? Nem kellenek senkinek? Mi az hogy kell? Hasznos? Kellemes? Mitől szükséges egy ember egy másiknak? Testvére? Gyereke? Apja? Barátja? a mi hajléktalanjainknak mindnek unokái voltak, nem is egy, több gyerekük. Mi igazolja ezeket a rokonokat? Mi az hogy nem kell egy ember? Te kinek kellesz? És mit jelent az hogy kellesz annak akinek? Kinek van rád szüksége? Nélküled nem megy semmire? Miért? Ennyire okos vagy? Ezek szerint azért nem vagy hajléktalan mert valaki használ téged valamire? Ja nem akkor miért? És ő miért az?

Mi a gazdaság? Mi a pénz? Mit jelentenek ezek a szempontok? Valahol egy jól védett és 15 fokra hűtött szerverszobában egy nagy bank központi szerverén néhány milliárd bit megfelelő állása a megfelelő merevlemezen a gazdaság állapota. Mire való mindez? Mi a gazdaság igazából? Mi a célja?
Tudtommal az hogy a pék aki tud kenyeret sütni, az süt sok kenyeret, és az aki tud villamost vezetni az egész nap szállítja a pékeket, azt hogy aki tud varrni az ruhákat készít, és aki jól tud szervezni az megoldja a város közlekedését: ezeket a teljesítményeket igyekszünk standardizálni egy érték-skálán hogy egymásra válthatóak legyenek, és mindenki használhassa mindenki képességeit: ezt nevezzük pénznek. Hol fér ebbe bele az hogy valaki aki hasznos lehetne, valaki aki haszntalan de hozzánk hasonló, valaki aki előtt nem áll szép jövő pedig fiatal, vagy valaki aki mögött nem áll szép múlt, pedig öreg, az kimarad ebből?
Mert a gazdasági verseny ezt diktálja?
A modern politika nem veszi észre, hogy a gazdaság rég elszakadt a társadalomtól. Pedig akkor teljesen értelmetlen, vagy legalábbis nincs több értelme mint a Monopoly játéknak.

Az olimpiai vesztesek négy év múlva újra próbálhatják, és másodiknak lenni se rossz. Utólsónak lenni, csak ott-lenni is jó. Ilyen kéne legyen a világ. Ez a gazdaság célja.

Igen a társadalmunkat a materialista önzés határozza meg: és akkor mi van? ez ok arra hogy materialisták legyünk vagy önzők? Oké ebben élek.
Ez viszont rossz, és nem kötelező. Nem kötelező gyanakodni mindenkire, nem kötelező kizsigerelni mindent és mindenkit, nem kötelező elmenni amellett akinek szüksége van valamire.
Én tudomásul veszem, hogy a világ milyen, megkockáztatom jobban is tudom talán sokaknál, tudomásul vettem, de nem fogadtam el. Én nem segítek ezt építeni, én ezt rombolni fogom, és a másikat fogom építeni. Attól, hogy olyan, hogy már olyan volt mikor megszülettünk, attól még van felelősségünk, az tesz minket emberré, mert eldönthetjük, hogy milyen szabályhoz igazodunk, és miért. Meg az, hogy elgondolkodhatunk azon hogy az evolúció társadalmában csak vesztesek vannak, mert a győztes nagyon-nagyon magányos.

Én nem tudom hogy honnan van ez a “nincs tervező akarat” szöveg, de a világban az a fura, hogy minél sommásabb okosságot mondasz róla, annál biztosabb, hogy nincs igazad. (Néha talán mégis I=mv)
Nincs tervező akarat? De van gravitáció, mágnesség, meg van az anyag ami elég egyértelműen rendezett. Nincs tervező akarat amögött, hogy egy többszázmilliárd fényév átmérőjű anyaghalmaz egy pontjában kialakult egy zsírbuborék belsejében egy önmagát másoló 3GB értelmes adatot tároló molekula ami 2m hosszú és 2nm vastag, szintén cél nélkül és véletlenül. Ez a 3GB molekula cél nélkül érte el a megszámlálhatatlan fajokat, köztük az embert, aki cél nélkül kószál ezen a céltalan bolygón, a természet törvényei (Gravitáció, Mágnesség, Elektromos térerő, Magenergia) hatására megírta az Odüsszeiát, kifaragta a hatalmas Buddha szobrot, ok nélkül építette fel Machu Pichu-t, és a Nagy falat, az Eiffel tornyot, a Big Ben-t cél nélkül ismerte meg az atomenergiát, cél nélkül élt Arisztotelész, Picasso, Planck, Tolsztoj, Hemingway, és mi is céltalanul vitatkozunk, vakon és közömbösen, hiszen nincs jó és nincs rossz, csak a vak könyörtelen közömbösség na meg a nagy-számok törvénye. ez van.
Hát persze.