Made in China

Kína elég ellentmondásos ország számomra. A kultúrájuk rendkívül érdekes, nagyon régi. Az orvoslásuk nagyon fontos szempontokat adhatna hozzá az európai gyógyításhoz, és persze innen származik a Shaolin Kungfu. Ha valahol meglátjuk a made in china feliratot, az esetek többségében valami vacak utánzatról van szó, ráadásul jó eséllyel gyerekekkel állíttatták elő. Ők az utolsó nagy kommunista ország, brutális egykepolitikával korlátozzák a túlnépesedést (mérsékelt, de azért mérhető sikerrel). Náluk volt a legutóbbi olimpia, amit szédületes parádéval nyitottak meg, elképesztően sok éremmel és vélhetően rengeteg doppinggal fejeztek be.

Nemrég megtették az első űrsétát. Vagy mégsem? Egyesek szerint csak egy hatalmas medence volt és odamásolták a földet a háttérbe… A kommunistáknál mindig is divat volt meghamisítani a presztízsértékű “történelmi” eseményeket, így hajlamos vagyok elhinni, hogy csalás volt.

És most a parádé. 1949 óta, 60 éve van kommunizmus Kínában. Hu Jintao elnök hatalmas felvonulást szervezett a Tienanmen térre, olyan fegyverarzenált és embertömeget vonultatva fel, amit máskor a csak a szovjet Oroszországról készült filmeken látni, vagy talán még ott sem. Persze volt szó benne az űrsétáról, megjelenítették a Dalai Láma régi palotáját, vörös zászlók, sarló és kalapács, egyszerre mozgó tömeg, tökéletes részletek. Színes és fegyelmezett.

A fegyelem a diktatúráról szól: igen, itt még mindig azt csinálják, amit mi mondunk, arra néznek ahova mi mondjuk, és akkor ünneplünk kommunizmust a Tienanmen téren, amikor csak akarunk. A színek, az űrprogram, a hatalmas rakéták pedig nyugatnak szólnak: erősek vagyunk, nekünk is van iparunk, tudunk mindent, amit ti is, ez már egy másik kommunizmus, de ugyanúgy veszélyes rátok.

A Guardian videója

Amerika együtt ünnepel velük, az Empire State Buildinget vörösen világítják ki, nem titkolják, hogy Kína miatt. Jobb is, ha nem vesznek össze velük, de ez azért talán túlzás.

Második hidegháború felé tartunk, és imádkozzunk, hogy hideg maradjon. A helyzet cinizmusa, hogy épp a Föld felmelegedéséről van szó, amiben Kína és Amerika a fő bűnösök jelenleg. Kína az egyenlő fejlődés jogát követeli, Amerika az egyenlő önmegtartóztatásét. Valahol mindkettő képmutató féligazság. Annyi azonban biztos, hogy az a Kína, ami ma négynaponta egy szén-erőművet indít be, hamarosan sokmillió embernek kell új otthont adjon, amikor a tengerszintemelkedés elönti a part-menti városokat. Ekkorra már az olaj is fogyóban lesz, és nem csak Kína fog nagy gondokkal szembesülni. Vajon hogyan fogják majd megoldani mindezt?

Mi éri meg jobban Amerikának? Kifizetni a kínaiak számláit, vagy rákényszeríteni őket, hogy kifizessék a magukét? Vajon mire jutnak, ha majd egy asztalnál fognak ülni Koppenhágában?