Médiaválság

Világszerte erről van szó a médiablogokban, de a napokban még a Népszabadságot üzemeltető Ringier is azzal hozakodott elő kedvenc napilapja hasábjain, hogy baj van.

A probléma egyszerű: az emberek nem vesznek újságot.

Illetve sokkal kevesebbet vesznek, mint amivel egy színvonalas szerkesztőséget el lehet tartani. A többség a baj okát és megoldását egyaránt az internetben látja: a sok ingyenesen elérhető tartalom természetes folyamatként fojtja meg a fizetős médiát. Ugyanakkor nyilvánvalónak látják, hogy itt kell kitalálni, hogy mi legyen, mert ez az az új közeg ahol az emberek médiát fogyasztanak, tehát ide kell utánuk menni. Miért vennének Magyar Nemzetet, ha ott van az index.hu is? A baj csak annyi, hogy az internetes felületek reklámbevétele nem elegendő egy színvonalas szerkesztőség eltartásához. És itt akkor borul a médiavilág, mint egy rosszul sikerült domino…

- első felvonás -

1) Hányat kattintottak?
Az internet bevételei látogatásarányosan jelentkeznek, mert ez jól mérhetően mutatja a reklámok nézettségét. Sok látogatót pedig bulvárral lehet szerezni. Ennek az emberiség általános szellemi állapota mellett más oka is van: a bulvár igénytelen, tehát sokkal kevesebb munkát igényel, mint érdemben elemezni a társadalom folyamatait. Ami olcsóbb abból könnyebb többet gyártani és olvasóként gyorsabban felfogni, így többet is kattogtatnak rá.

2) A közösségi média előz
Az egész internetes média tökéletesen öncélúvá vált. Idióta kattintásgenerátor címekkel látják el az írásokat jobbra való szerkesztőségek is, ami rövidtávon talán hatásosnak látszik, de semmit se ér a valóságban. Az online oldalak látogatottsága is csökken, az emberek a közösségi média felé fordultak.
Kétségtelen, hogy ennek az oka nem kizárólag a mainstream média hanyatlása, de az is. Az erre szóló válasz egyszerű: vonjuk be a közösségi médiát is a tartalomgyártásba, és a forgalomgenerálásba is. Így történik az, hogy az index címlapján szerepelnek a blog.hu friss tartalmai, és hogy Bede Márton indexes publicista az ország egyik vezető tumblr lovagja.
Tovább nőtt a mennyiség, a kattintás, tovább csökkent a színvonal.

3) A médiára nem igazak a piacgazdaság törvényei
Mert annyira fontos a politikai funkciója, hogy a legéletképtelenebb lapokat is meg kell tartani. A piac törvényei szerint, ha egy lap nem eladható, akkor megszűnik. Mi azonban tudjuk, hogy a választásokat az nyeri meg, akinek a legnagyobb a médiafelülete, tehát minden médiumnak van egy őrangyala, aki megfelelő mennyiségű hirdetéssel és alapítványi pénzzel látja el az egyébként egyre inkább eladhatatlan terméket.

Ezzel azonban a lapok függetlenségének a halvány látszata is megszűnik, hiszen a lap azért létezik, hogy képviseljen valamit. Ha ezt nem képviselné, nem lenne oka létezni. Ettől persze tovább csökken az olvasottság, mivel az emberek a közhiedelemmel ellentétben nem mind hülyék, és nem adnak ki pénzt szócsövekre. Ekkor meg kell jelentetni egy elemző cikket a gazdasági válság következtében megrendülő médiapiacról, és elvándorolni egy párthoz, hogy te Viktor/Feri, kéne pénz…

4) Nem akartok egy Duna hidat a kert végébe?
A médiában időnként érthetetlen marketing kampányok történnek, például volt idő, amikor a Strabag egyszerre hirdetett szinte a teljes magyar médiapalettán. Nem tudom, eszébe jutott-e valakinek, hogy ennek mi a lényege? Melyik állampolgár szokott hirtelen felindulásból Duna hidat, vagy autópályát vásárolni?
Ezekkel vásárolta meg a Strabag, hogy a magyar média döntő többsége ne írjon arról a pártfinanszírozós buliról, amiről a Heti Válaszban Bódis András beszámolt. Ha nem nyögnének a megszűnés határán, talán többen visszautasították volna a lehetőséget.

A médiaválság tehát megoldaná önmagát, ha hagynák kibontakozni: meghalnának a béna lapok, és lennének újak, vagy kevesebb lenne. Erre persze a gyakorlatban semmi esély nincs.

- második felvonás -

Ez akár zárszónak se lett volna utolsó, de van egy bökkenő: bár az emberek annyira nem hülyék, mint amennyire annak nézik őket, azért még így is eléggé azok. Ebből a buliból a bulvár jönne ki győztesen, mert a meztelen nők jelenleg piacképesebbek, mint a gondolkodás.

Mert mikor fog a derék magyar hétvégén délután leülni a fauteuilbe, és szélesre tárni egy napilapot, átnézni a világ folyását, vagy elolvasni a hetilapban az aktuális bonyodalom mély elemzését, hogy ezáltal tájékozott legyen, és felelős véleménnyel segíthesse gyermekei előremenetelét és az ország boldogulását?

Hát, majd, ha nem fogyasztói társadalomban fog élni a lét emberi minimuma környékén. Majd, ha odáig küzdi fel magát a Maslow féle piramisban, hogy érdekelni kezdik a külvilág eseményei, elhiszi, hogy ér valamit a szava, és van értelme elmenni egy múzeumba pár festmény miatt, vagy kinyitni egy verseskötetet, azaz felülemelkedni a megélhetésen, és a napi fájdalomcsillapító TV sorozaton.

A fogyasztói társadalom tehát olyannyira nem piacgazdaság, hogy Magyarországon már nagyjából ki is végezte azt, mint ellenfelét.

Az internet nem csak azért dominál, mert az jobb vagy ingyenes, hanem mert azt munkaidőben lehet, pótcselekvésként. Az internet egy állati jó dolog, és nagyon sokat ki lehet hozni belőle, de ma Magyarországon senki sem tesz még hasonlót sem, leszámítva pár bloggert.

A megoldás nyilván a társadalom megújulásán át vezetne, de erről nehéz mit írnia szegény médiának. Mégse írhatják, hogy olyan hülyék a politikusok, hogy miattuk már a lapokat se tudjuk eladni, mert a legjobb szándékkal se születik olvasható tartalom ilyen eseményekből. Vagy, ha mégis születik, azt ennyi funkcionális analfabétának nem lehet feltálalni, mert esélyük sincs. Az talán kiút lenne, ha az egész média szövetséget kötne, az egész megmentésére, de erre megint csak nincs esély.

Az egész cikk onnan jön egyébként, hogy tegnap voltam beszélni egy új hetilap, a Nagyítás főszerkesztőjével munka ügyben. Nem fogok ott dolgozni, de ettől még szimpatikus lap: kultúra, versek, társadalom. Van az impresszumban pár alapítvány, de egy kulturális lapnál ez talán kevésbé veszélyes. Ránézésre a piacképesség látszatát is igyekeznek elkerülni, de talán van még annyi közönsége a kortárs magyar kultúrának, hogy a tartalomért vesz meg valamit, ami talán jó lesz. Reménykedjünk.

(Tisztelet és hála annak, aki idáig elolvasta. A Heti Válaszban ez nem egész két oldal lett volna, csak viszonyítás képpen mondom.)