“Csak szavazni gyertek majd haza, hogy itthon is jobb legyen…”

Sziasztok!

Én is Németországban dolgozom belgyógyászként másfél hónapja. Velem jött a férjem és a kislányom is. Igaz, hogy hiányoznak a barátaim és a családom, de skype-on bármikor bárkivel tudok beszélni. A szüleimmel gyakrabban beszélek, amióta kinn élünk. Haza tudtunk menni karácsonykor és megengedhetem magamnak, h kéthavonta hazaugrok.
A munkakörülmények százszor jobbak. Pl. ha csak azt vesszük, h mindenhol van kézfertőtlenítő, papírtörlő, kézkrém. Tiszták a betegek, a nővérek annyi ideig mosdatnak egy beteget mint otthon az egész osztályt. A főnökeim és a nővérek is nagyon segítőkészek és kedvesek. A tudásom sokkal gyakorlatiasabb lesz szerintem, Rengeteget vénázok, tanulok ultrahangozni és jövőre ilyenkor gastro-t is csinálhatok.
És tényleg fizetnek mint a katonák. Egyedül tartom el a családomat, több mint háromszor annyit keresek mint otthon ketten együtt, pedig a férjemnek két állása volt.
Szívesen otthon maradtam volna, ha nem a mindennapi megélhetésünk forog kockán. Éjszakánként már nem tudtam aludni, a fürdőszobában üldögéltem éjjelente a rongyszőnyegen és bámultam a mosógépet, nappal pedig angináztam. Az meg a másik, hogy teljesen ki voltam égve, itt viszont jókedvvel dolgozom, mert megbecsülik a munkámat.
Szóval aki teheti maradjon otthon, minden elismerésem. De akinek gondjai vannak, azt csak bátorítani tudom!

Üdv.