nemzeti ünnep?

Vagy hosszúhétvége. Ez a hosszúhétvége jól kifejezi a dolog lényegét: le lehet lépni, kiskertet kapálni, meg kirándulni, szüretelni, miegymás. Mellesleg, 53 évvel ezelőtt, volt egy forradalom, ahol meghalt valahány ember, küzdöttek, aztán leverték őket az oroszok, mindezt saját honfitársaik kérésére tették, nyugaton pedig fotelből nézték az egészet. (azóta mi is más háborúkat ugyanonnan) Nagyok voltunk, nagyot is buktunk.

Én nem is tudom lesz-e ünnepség… Biztos lesz valami, gondolom a nép megint nem lesz hivatalos rá, csak a rendőrség. Végül is nézőpont kérdése: 56-ban is a rendőrség küzdött a néppel. Ki mondja meg, hogy ki kinek szurkoljon? Az a hülye nép, lőtte a rendőröket. Na jó, abbahagyom a kommunistázást, nem ez a lényeg most, annyit azért mégis, hogy ezek a szemét szocik azért tényleg ellopták a nemzeti ünnepeinket.
Nem kellett persze kétszer próbálkozniuk, hiszen előtte is csak hosszúhétvége volt már, de akkor legalább voltak zászlók a házakon, olyan hosszúhétvége volt, most nincsenek.

És aki nem tudná, nem a legeldugottabb utcácskában lakom, a Bartók Béla út, Fehérvári út, a Karinthy és az egész Móricz jól látszik az erkélyünkről. Mikor reggel a teámmal az ablakhoz álltam, pontosan egy darab piros-fehér-zöld zászlót láttam, pedig mintha a Körtér egy fő helyszín lett volna annak idején, ha jól emlékszem a törikönyvem fényképeire…
Vajon mitől függ az, hogy a házmester, aki évekig minden ünnepen kitette a zászlót, pár éve nem teszi ki? Szóltak neki? Felhívta egy hamuszürke hang az AVH-tól, hogy “Marinéni ezt a csekélységet ugye nem tagadja meg tőlünk?” Nem hiszem. De akkor miért? A komcsikat állítólag az ország 2/3-a utálja. Miért nem teszik ki a zászlót?
És az óriás zászlók, amiket az önkormányzat szokott kiaggatni, azok hova lettek? Molnár Gyula, vagy a főpolgármester odaszólt, hogy srácok nem kéne? Ezen már nem először, de még mindig nagyon megütközöm.

Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne a jó nemzeti ünnep? Minek van egyáltalán? Nem azért kérdem, mert nem kéne legyen, hanem, mert ha erre tudnánk a választ, talán jobban tudnánk, hogy mit lenne jó csinálni akkor…
Megtestesíti a nemzet pszichológiai kontinuitását… Vagy, hogy emlékezzünk… Vagy, hogy tanuljunk tőlük… tényleg kicsit zavaros, van sok ötletem, egyik se az igazi.
Regnumi-gerincvelői reflexből azt mondanám, hogy az ünnep, valamiféle kollektív önnevelés lehetne. Nem a régi értékek, hanem az örök értékek határoznák meg. Mert, hát ahhoz már elég öreg vagyok, hogy lássam, a történelem tényleg segít megérteni a jelent, és nem elszúrni a jövőt, és ahhoz is, hogy lássam, ünnepek nélkül semmi az élet, tényleg semmi.

Ahogy az embernek néha szüksége van arra, hogy világosan megtapasztalja, hogy több azért, mint egy halom fehérje, talán a nemzetnek is szüksége van erre, hogy átélje saját transzcendens valóját…

Szóval ez a helyzet.

És most ahelyett, hogy ideírnám az aktuális elméletemet, inkább megkérdezlek titeket: mit kéne tenni ideális esetben egy nemzeti ünnepen? mire való? kinek mi lenne a dolga? hova mennétek, ha lenne olyan? és ha te rendeznéd milyet rendeznél? Család, iskola, önkormányzat, ország…

Neked mire való a nemzeti ünnep? Mi az, hogy 1956?