Alszanak-e nappal az álmok?

Trafó: kortárs művészetek házaNagyon el voltam havazva, nem írtam róla eddig. Pénteken voltam Reginával a Trafóban a Tünetegyüttes előadásán, amit az MTA SZTAKI-val csináltak közösen. Korábban már voltam Tünetegyüttes előadáson (Alibi), és már akkor is nagyon tetszettek, de ez még annál is jobb volt.

Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint, elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.

Ez aztán végképp nem az a darab amiről értelmezést fogok írni itt nektek, még ha ez itt az aftermodern portál is, sőt annál inkább. Ez is kicsit olyan magambanézős, valóságlatolgatós mint manapság olyan sok minden. Vajon mi ennek az oka? Nyilván kortünet. Önazonosságkereső, önmagával elégedetlen világ vagyunk. Az foglalkoztatott az előadás után sokáig, hogy végül is mik az álmok? Tudományos szempontból azért nagyon érdekesek, mert a tudattartalmaink teljesen tisztán álmunkban jönnek elő, hiszen ilyenkor az agy homloklebenyének kontrolláló hatása (itt lakik a személyiségünk, az erkölcsi, társadalmi kontroll stb.) teljesen hiányzik, hiszen ez az alvás lényege. Szóval a tapasztalataink teljesen szubjektívek, az asszociációink teljesen szabadok, az ösztöneink is teljesen szabadok, az erkölcsi vagy vallási szabályok, egyáltalán a világképünk intellektuális része nagyon háttérbe szorul. Akár azt is mondhatnám, hogy ez a valóság… Persze ez nem így van.(?) És mi van ha fejreállítjuk az egészet: hogyan látják az álmok az úgynevezett valóságot? Alszanak nappal az álmok?

Nincs ott semmi: Munkában a SZTAKIsok

Mivel tudomásom szerint nem lesz ebből több előadás, nem tudom ajánlani, hogy nézzétek meg, de a Tünetegyüttest általánosságban mindenkinek nagyon ajánlom.
Annyit még elmondok róla hogy a SZTAKI azért kellett nekik, mert olyan interaktív fénytechnikát használtak, ami folyamatosan valós-időben reagált a táncosok mozgására. Földre vetített ábrák és kis figurák élőlényként viselkedtek, és “egyenrangú félként” vettek részt az előadásban.

Részlet az előadásból Részlet az előadásból

Részlet az előadásból Részlet az előadásból

Tags: , , ,

  1. Bégi’s avatar

    Volt valami sajátos mélysége annak, amit ez az előadás bennem megmozgatott. Nehéz megfogalmazni, talán úgy mondanám, hogy valami őskép-jellegű. Mintha lenne valami közös minden emberben, aki valaha is élt, s mintha ez a közös pont az ösztönösség, az álom, az irreálisnak hitt területén lenne megragadható.
    Különben meg, ha az ott a valóság és ez itt az álom, vagy ha az az álom, de mégis az a reális, még akkor is megválaszolatlan a kérdés, hogy nem egymást álmodjuk-e…