Objektív?

Kezembe került egy könyv, amiben a múlt rendszer állambiztonsági jelentései vannak a földalatti katolikus szervezetekről. Van benne utalás a Regnumra is. A könyvben minimális a kommentár, alapvetően az eredeti jelentések, jegyzőkönyvek, objektumdossziék, ítéletek hiteles másolatai vannak benne, ettől nehezen olvasható, de legalább authentikus a hangulat.

Ez az igazán objektív történelem-feltárás. Semmi köntörfalazás, önkényes kiértékelés, íme a száraz tények.

Aztán jönnek a nehézségek: mit ér egy beismerő vallomás, ha az ÁVO vette fel a jegyzőkönyvet? Hogy lehet hogy a keresztények részletesen beszámoltak egymás ügyeiről? Mit is jelent az, hogy az operatív tisztek két órát foglalkoztak xy pappal, mire ő vállalta, hogy jelentéseket tesz? És mennyit ér egy ilyen jelentés? Mit ér a kommunisták szemszögéből nézve Barankovics és Mindszenty szembenállása?

Eszembe jutott egy óra, amit Kóczián Péter tartott a Heti Válasz Műhelyben: elemző újságírás. Mit kezd az újságolvasó egyszerű számokkal? Ha azt mondom, hogy 3 milliárd forint az sok? Attól függ, hogy mire. És mire? A puszta tényközlés még nem újságírás, attól nem lett okosabb senki, sokan mégis ezt várnák el.
Meg kell találni a dolgok közti valódi összefüggéseket, a valódi következményeket, és létezik objektív minősítése is a dolgoknak, legfeljebb nem könnyű, minden a háttérhez képest lesz sötét, vagy világos.

Néhányan a társaim közül nagyon kiakadtak ezen, nekik ajánlanám, olvassák el ezt a könyvet, és mondják meg, mennyit ér egy objektív történelmi forrás. Eredeti, hamisítatlan, de senki se ért hozzá: így alig ér valamit.
Mi kell az objektivitáshoz: egy jó, és világos szempontrendszer, és precizitás. Talán nem is lehetetlen.

Nagyon szeretnék egy történelemkönyvet, ami objektíven leírja, hogy igazából mi történt a kommunizmus alatt, vagy inkább a XX. századi Magyarországon. Álom-álom, sokan örülnének neki…