Pszichológiailag fenntartható?

Fenntarthatóság. Olyan társadalmi berendezkedés, ami úgy határozza meg az erőforrás-használatot, a népességet és a technológiát, hogy a rendelkezésre álló tőke kamataiból végtelen ideig működőképes legyen.
Magyarul annyi fát vágunk ki, amennyi kinő a következő favágási ciklus kezdetéig, annyi halat fogunk ki, hogy egy év alatt éppen ennyit szaporodjanak, stb.

Ahogyan arról már sokan megemlékeztek, a fenntarthatósági válság alapvetően egy társadalmi folyamat eredménye, amit tömören úgy fogalmazhatunk meg, hogy a kapitalizmus jó ötletnek tűnt, de átesett a ló túloldalára. A társadalom minden szegmensét aszerint értékeljük, hogy hogyan növekszik, és itt nem csak a pénzügyi oldalról van szó.

Aztán van a másik fele, amikor egy tehetséges ember egyre több és több feladatot vállal, egy jól működő szervezet a növekedés mámorában elveszti a minőséget. Szóval a növekedés eleve gyanús dolog, és vegyük észre, hogy a nagy rendszerekben a növekedések hajlamosak öngerjesztőek, tehát exponenciálisak lenni, ami hihetetlen gyorsaságot jelent viszonylag diszkrét kezdés után…

Eddig a jelenség. Az egy nagyon fontos kérdés, hogy mindezt mi hajtja, mert amíg csak felvilágosultságunkban utáljuk a fogyasztói társadalmat, addig a betegség bőszen terjed, és a leghatékonyabb módszer is csak lázcsillapítónak bizonyul, de nem gyógyít.

Az ember is erőforrásokból dolgozik, megújuló és meg-nem-újuló erőforrásokból.

A meg-nem-újuló iskolapéldája az Idő. Akárhogy is, ez csak fogyni tud. Ha egy szeretett ismerősünk halálos ágyánál állunk, pontosan tudjuk (bocs, patetikus, de tényleg, akkor jön a “több időt kellett volna vele tölteni” érzés) mennyire.

Tipikus megújuló a lelkesedés. Ha pazarlod, akkor elfogy, de ha jól működnek az erőforrásaid, akkor évtizedekig hatalmas dolgokra lehetsz képes általa. Karban tartják a sikerek, más lelkes társaid, az, hogy mások hálásak azért, amit teszel, és még sok minden.

De sok más erőforrás is van: barátság, szerelem, bizalom, hivatástudat, racionális meggyőződés stb.

Vannak alapvető igényeink, amik úgy működnek mint a Földön a napsugárzás: amíg megvan, addig végtelenül megújulónak mondjuk a szelet, a meleget, a fényt.
Hogy mik az ember alapigényei? Sokan sokfélét mondanak, én most Nemes Ödön jezsuitát idézem: Szeretve lenni, Értékesnek érezni magam, Meghittség, Szabadság.
Illetve fontos lehet még Maslow, aki szerint nem csak, hogy adott az öt alapigény, de a teljesülésük sorrendje nem is cserélhető fel: fiziológiai szükségletek, biztonság, odatartozás, értékesnek lenni, újat alkotni.

Úgy kellene felépíteni az egyéni életünket, hogy ezeket figyelembe vesszük, és úgy kéne felépíteni a társadalmat, hogy ezek a lehető legkönnyebben teljesüljenek (szociális háló, családpolitika, civil szervezetek, tehetséggondozás stb.)

Mondhatnánk, hogy triviális. A helyzet a valóságban az, hogy tele van az életünk olyan dolgokkal, amik nem csak nem segítik elő ezeket, hanem éppen ellenük hatnak, és mi mégis fenntartjuk őket valamilyen motiváció miatt. Ha fenntartható társadalmat építünk, abban nem csak szélerőművekkel kell foglalkozni, hanem újra kell tervezni az egész rendszert úgy, hogy pszichológiailag erőforrásbarát legyen, és az alapigények társadalmilag megadható keretei különösen értékesek legyenek.

Ez az egész nem utópisztikus.
Egy német biztosítócég egyszer a pszichoszomatikus rendelést ki akarta venni az egészségbiztosítások palettájáról. Készítettek egy felmérést ennek a gazdasági vonzatáról, hogy megindokolhassák. Legnagyobb meglepetésükre azonban az jött ki, hogy aki járt ilyen rendelésen, pénzt kapott a biztosítótól és kiesett a munkából, az annyival jobban teljesített utána, hogy belátható időn belül pénzügyileg is megtérült a dolog. (a biztosítónak is, mert kevesebb rövid hiányzása és hatástalan kezelése volt a következmények hiányában – nem vették le a palettáról)
Hasonlókat mondhatnánk olyan stratégiai ágazatokról, mint az innováció, oktatás/tanulás, művészet… alapvetően fontos hozzá a kiegyensúlyozott mentális állapot, nem csak a szubjektív boldogság miatt, hanem az államnak is ez a jobb.

Hát, megint egy elmélet… ki kell dolgozni rendesen, de az alapjai így is érthetőek. A bennfentesek már tudják, hogy lassanként társadalmi jólét indikátorok fejlesztése felé galoppozom, hogy a szép álomból hasznos és konkrét tudomány legyen.