Sopsits Árpád: Torzók

Február 18-án este pont az egyik nagy kedvencemet vetítették a filmklubon: Sopsits Árpád Torzók című filmjét, sőt a vetítés után a rendezővel volt beszélgetés, ahol sok érdekes titkot megtudhattunk. Reginával mentem el rá, utána egy szülinapi vacsora, rég volt ilyen szép estém. Bár már negyedszerre láttam, mégis újra meglepett, hogy milyen kemény film.

A film a hatvanas években játszódik, egy állami javítóintézetben. Soproni Áron, elvált szülők gyereke, bár nem követett el semmit, mégis ide kerül, mert az apja nem akar (azt mondja nem tud) felügyelni rá, anyja pedig beteg. Az intézet mondhatni maga a pokol. Aztán persze beavatás, kialakul a banda, ismerkedés az élettel, és próbálkozás túlélni. Ez a világ azonban nem nekik van berendezve: tragédia lesz a vége. Szép lelki fejlődés, átalakulás, happy end azonban nyomokban sincs. Számomra az volt az egyik legfeltűnőbb a beszélgetéskor, hogy -mint kiderült- a történet nagy része önéletrajzi, és ilyen traumák után, ilyen rendező lett valakiből… Tiszta, szabad, vidám gondolatok, művelt háttér, kiváló emberismeret, nagyon szimpatikus hozzáállás a művészethez, tényleg meglepő. Vagy egy érdekes tanú az emberi lélek képességeiről. Ötvenketten voltak az osztályban, ebből kettőnek lett diplomája, ő az egyik.
Jól megfogalmazta, hogy mi a baj az amerikai filmek többségével: a szereplők sterilek, könnyű velük azonosulni, mert vagy fehérek, vagy feketék. Angyalok és ördögök, pedig a valóságban emberek vannak, akik hibáznak vagy jót tesznek, de leginkább mindkettőt felváltva. Sopsits Árpád szereplői hús-vér emberek, hihető, de kemény a történet.

A gyerekszínészek egyébként amatőrök mind, azóta egyik sem lett színész. Technikailag is érdekes, szép alkotás, a dialógusok zseniálisak. Akkoriban újfajta világítástechnika alkalmazása adja a képek sajátos hangulatát. A fénytechnika nekem már akkor is feltűnt amikor ezt nem tudtam, ez a film egyik legerősebb eszköze azt hiszem  illetve megtudtuk, hogy nem minden szenvedés van trükkökkel elfedve, mert ha nem fáj, senki se tudja eljátszani, hogy szenved… A zene pedig After Crying.

Szóval Torzók. Töredék, félkész, sérült, szép, régi, eltört, elveszett, elfajzott, elromlott, szörny, rémisztő, elfordulsz, letagadod, nem hiszed, másként látod, intellektualizálod, múzeumba teszed, történelem.

A filmben nincsenek kommunista szimbólumok, egyenruha, vöröscsillag, Lenin, Kádár, semmi. Mégis, ha valakinek be kéne mutatnom az általam nem ismert kommunizmust, ezt mutatnám.

“s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;”

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Az osztály mikrotársadalom. Akkor is és ma is, vajon ma ezek a játékok hogy játszódnak? Mi a diktatúra? Mi maradt meg belőle? Fekete fehér figurák léteznek egyáltalán? Gonosz a video-n látható tanár? “Arra készítem fel őket, ami odakint vár rájuk” – mondja… És hol van az Isten? Mi van a csillagokban? Hogyan jutunk el oda? Mi a cél? Mi a győzelem? Aki túlélte?

Zseniális, de csak felnőttek értik.

itt van pár kép