Sławomir Mrożek: Kechup

Azt olvastam az újságban, hogy mégsem következik be az apokalipszis.
Meg akartam ünnepelni a jó hírt, elmentem hát egy McDonald’sbe, és rendeltem egy hamburgert.
Milyen szerencse – gondoltam, amint lelkesen ketchupoztam a hamburgert –, hogy nem lesz angyali harsonaszó, nem lesz hullócsillag, amely fölperzseli a Földet. Idáig lelkesedés nélkül fogyasztottam, mert számítottam a katasztrófára. Minek is tulajdonképpen a ketchup, ha úgyis közel a vég? De most már van a világnak jövője, megdupláztam hát a ketchupadagot, mert most már érdemes volt.
Másnap is dupla adag ketchuppal ettem a hamburgert. Harmadik nap azonban rájöttem, hogy ha harmadszor is csak dupla adagot fogyasztok, nem tartok lépést a korral. Első nap megelőztem a koromat, második nap lépést tartottam vele, de harmadik nap már lemaradtam. Dupla adag ketchup harmadszor, az maradiság. Hogy ne maradjak le, legalább háromszoros adagot kellett volna ennem.
Megettem hát egy háromszoros adagot. Kicsit böfögtem tőle, de tulajdonképpen nem éreztem rosszul magam.
A gyomorbántalmak csak a négyszeres adag után jelentkeztek. De segítettek a gyomorcseppek. Az ötszörös adag után semmi sem segített, a hatszoros után pedig a hétszeresnek már a gondolatától is hányinger kerülgetett.
Hogyan tovább? A fogyasztás könyörtelen fejlődése hétszeres adag ketchupot követelt, aztán nyolcszorosat, kilencszereset, tízszereset és így tovább vég nélkül, mert most, hogy az apokalipszist lefújták, a jövő már végtelenné vált. Tegyük föl, hogy kibírom akár a tízszeres adagot is! De később?
Fölgyújtottam a McDonald’set, hiszen az életemről volt szó. A tűzvész nem volt nagy, meg se közelítette az apokalipszist, de ez is jobb a semminél.

Szenyán Erzsébet fordítása