Szociális kéznyom

Egyszer ezt az elméletet tudományosan is ki kéne dolgozni, most csak a koncepciót mondom. Van ugye az ökológiai lábnyom, amit legtöbben ismerünk, azt méri, hogy mekkora az a terület, aminek a jövedelme képes egy adott embert/szervezetet/országot végtelen ideig eltartani azonos szinten, azonos módon.

A szociális kéznyom egy hasonlóan hasznos mutató lenne. Míg az ökológiai lábnyom esetében arra igyekszünk törekedni, hogy minél kisebb legyen, lehetőleg 1 alatt, a szociális kéznyom legyen minél nagyobb.

A szociális kéznyom legyen azon emberek száma, akiknek az élete egységnyit boldogabb lett személyes munkád által.

Ha például
egy tízéves project végeredményeként 100.000 embernek lett egy egységgel jobb az élete, akkor a kéznyomod 10.000xF (ahol F az egyéb faktoraidból számolt együttható).
Valószínűleg az abszolút hatásfok mellett, normalizálni kell az adatokat a vizsgált személy/szervezet potenciáljával, hiszen egy miniszterelnök nyilván többet tud tenni, mint egy vidéki tanító, holott könnyen megeshet, hogy az utóbbinak sokkal komolyabb a relatív személyes teljesítménye, de ez a falu határain túl csak búcsúkor hallatszik. Az ilyen körülményekből számolnám az F értéket.

Ez mérhető?
Nem könnyű, de a boldogság egész jól mérhető a közhiedelemmel ellentétben. Természetesen itt nem teológiai vagy filozófiai boldogságról van szó, hanem arról, hogy az emberek testi és mentális egészsége, kiegyensúlyozottsága, közösségi élete, munkája, családja, civil, vallási és hasonló életterületei minél stabilabban és jobban működjenek. Ezek a dolgok elég precízen mérhetőek, és a tudósok egyre inkább tudják, hogy valójában mi kell a boldogsághoz, ami egyre könnyebbé teszi a dolog mérését.

Mosoly/kilowatt?
A következő probléma, a dolog skálázása, azaz mi a boldogság “egysége”? Az ilyet, egy huszáros mozdulattal meg kell határozni. Végül is a hideg és meleg is eléggé szubjektív fogalmak, valaki kitalálta, hogy a víz fagyás és forráspontja között 100 egységet osszunk be és az lesz a fok. Ehhez hasonló önkényes skálát valószínűleg létre lehet hozni, például a fő indikátorterületek állapotának vagy változásának pontozása -5-től +5-ig szubjektíve és/vagy objektíve emberenként, átlagolva.*

Hány ember mennyi munkája van mögötte?
Ezt már nem olyan nehéz kitalálni. Valószínűleg emberórában érdemes számolni a munkában résztvevők eredményét. Úgy gondolom, ebből a szempontból nem túl fontos, hogy főállású munkát végez az illető, vagy civil önkéntesként szerzi a pontok nagy részét, hiszen érdekes indikátora lenne az egyes cégeknek, szervezeteknek, hogy mekkora kéznyommal rendelkező állásokat tartanak fenn…
Valamilyen formában azért lehet, hogy be kéne számítani a munka motivációját, ezt még nem találtam ki, illetve lehet, hogy inkább egész eddig eltelt életre érdemes számolni, ez életszerűbb például egy idős professzor esetében, aki már ezreket oktatott.

Hatalom és hatásosság
Végül a potenciál. Ezt könnyű számszerűsíteni: közvetlen és közvetett beosztottak száma, szabály/jogszabály alkotási képesség, gazdasági hatalom, pozícióval járó kapcsolati háló és infrastruktúra mérete, stb. Valószínűleg ez egy szorzó értéket adna hozzá az előző részekhez, amivel helyre tenné a miniszterelnök és a tanító közötti különbséget. (~F)

De minek mérni?
Képzeld el, ha egy független és hiteles szervezet objektív adatokat közölne arról, hogy egy ismert szempontrendszer szerint a cégek, politikusok, civil kezdeményezések mennyire hasznosak… Egy ilyen szám független a népszerűségtől, nem lehet így-úgy félrekommunikálni, választások előtt számonkérhetőek és elvárhatóak lennének az értékek. Ha a rendszer kellően erőteljes és megbízható, még akár törvényt is lehet alkotni, például az évek óta negatív kéznyomú cégeket automatikusan felszámoljuk.
Emellett a nagy kéznyom kihirdetése szép elismerés lenne, kiderülne, hogy a civil szervezetek nagyon potensek, és igenis számít az egyes ember tette is.

(* átlagolni nagyon veszélyes dolog. ha az egyes elemek közötti szórás nagy, akkor egészen botrányos eredmények esetén is jöhet ki egész jó érték, ahogy ez a GDP esetében is történni szokott. Kellenek a rendszerbe szórás-érzékeny elemek, büntetni kell azt, ha valaki más kárára boldogul, stb. de ez még csak egy koncepció ugye…)