Andrej Tarkovszkij: Stalker

Valahogy úgy alakult, hogy mostanáig nem láttam a Sztalkert, aztán a múlt héten Vicussal nekiültünk és megnéztük. Korábban már megnéztük együtt a Solarist, az is nagyon tetszett.

Valahol van egy Zónának nevezett hely, ami rejtélyes körülmények között alakult ki (talán földönkívüliek, vagy egy meteor hozta létre). Bemenni veszélyes, kiszámíthatatlan, változékony. Korábban egy település volt ott, de ma már csak a romjai láthatóak, a katonai erő mit sem ér a Zóna erejével szemben. A szóbeszéd úgy tartja, hogy van a Zónában egy szoba, ahová aki eljut és kimondja egy kívánságát, az teljesül. A hatóságok mindenesetre körbezárták, katonákkal őrzik, tilos bemenni mindenkinek, amíg nem tisztázódik a Zóna mibenléte.
Sztalker egy vezető, aki illegális utakat szervez a szobához. Ő ismeri a Zónát (ami nem jelenti azt, hogy ő nem fél tőle) nélküle nem lehet eljutni a szobához. Ezúttal egy professzor és egy író tart vele: a tudomány igazságából kiábrándult tudós, és az olvasóiból kiábrándult író…

Lassú, elvont, szimbolikus film. Hiába a hetvenes évek Szovjetuniójában készült, egyértelműen vallásos témájú. Hogyan viszonyulsz magadhoz, az Istenhez, a többi emberhez a világhoz? Ki vagy te? Mi tesz azzá, ami vagy? Mik a vágyaid? Vajon megszabhatjuk-e legmélyebb vágyainkat?

Sztalker, a Zóna “papja” elvezeti az írót és a professzort a szobához, létük legmélyéhez, ahol önmagukkal találkozhatnak, ha akarnak. De vajon jó a világnak az, hogy ott van a Szoba? Hazafelé azon gondolkodtam, hogy velem mi történne ha bemennék a szobába… – őszintén szólva fogalmam sincs.

Ennél sokkal többet is gondolok erről a filmről, szerintem érdemes lezongorázni, hogy kinek mi a szerepe benne (hogy miért neveztem papnak Sztalkert) és miért pont egy író és egy professzor indult a szoba felé… érdemes eltöprengeni Sztalker feleségén és lányán, érdemes elgondolkodni az irracionalitás (transzcendens) szerepén az életünkben.
De nem szeretek elemzést írni, mert azzal megölöm egy kicsit a filmet, legalábbis ha te nem láttad a filmet, jobb ha nem ismered más értelmezését. Nagyon érdemes megnézni, többször is (ritkán írok ilyet) de ez nagyon felnőtt film, nem a vizuális tartalom, hanem a nehéz téma és elvontság miatt.
Ha mégis elemzésre vágysz, itt találsz egyet.

Sok részlet van a youtube-on a Stalkerből, bár előzetest gyakorlatilag nem lehetséges csinálni belőle. Van eredeti hivatalos orosz összefoglaló, de én mégis ezt a részt választottam, valahogy mégis átad egy darabot a hangulatból.

Tags: , , ,

  1. Szuromi’s avatar

    szeretem azt a filmet, bár csak egyszer láttam, de kifejezetten tetszett :-)

  2. Sanya’s avatar

    Épp tegnap néztem meg. Mit mondjak? Megütött, letaglózott, egyszerűen fantasztikus képi világa és hangulata van, és mindez úgy, hogy nélkülözve vannak a látványos effektek, trükkfelvételek, sőt, még csak nem is színes! (Én legalább is fekete-fehérben láttam.)
    Azt sem tudom igazán, hogy mi ez? Sci-fi, utópia, disztópia, netán ezek keveréke? Az író és a tudós személye egyértelműen szimbolikus, ahogy Stalkeré is, de ez a film akkor is túlmutat ezen a triplicitáson… Hogy hova?
    Pont az a jó az egészben, azt teszi szubjektívvé az a katarzist, amelyet az effajta mű ad, hogy a plasztikusság az alapeleme, ennélfogva kaleidoszkópszerű, örökké változó, újrarendeződő élményt képes adni – amilyet a zónában rejlő titkok is…