A világot megmenteni végül is jó móka. Az életem egyébként megtévesztésig hasonlít a szivacsállatkák kicsit rumlis hétköznapjaihoz egy tengeri vihar után, amire számítottam is, csak nem készültem, az a baj.
Azért fenntarthatósági válság ide vagy oda, mégiscsak szép az, ha az ember ül egy mogyorós csokoládé mellett, és egyszer csak ott terem mellettem egy koordináta-rendszer hosszú szempillákkal, és elkezdi mondani majdnem pont azt a részt, amit épp kerestem.
Szóval ebben a szivacsállatka létformában, az óceán pH értéke feletti aggodalmamban kezd bennem kikristályosodni a nagy világegyenlet, részint annak hatására, hogy naponta fel kell tennem azt a kérdést valakinek valamilyen formában, hogy miért? még egy ötévesnél is kitartóbban…
Szóval miért vagyunk itt, és miért arra megyünk tovább? És lesz válasz.
Tags: forradalom, lélek, személyes
No comments
Comments feed for this article
Trackback link: http://aftermodern.hu/blog/vilagegyenlet/trackback/