waste of time

A média társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban talán az erőszak fiatalokra gyakorolt hatása az egyik leggyakrabban emlegetett szempont, a másik minden bizonnyal a szex. Hogy ha ezt látják, akkor az normateremtő lesz, és na ettől ilyenek ezek a mai fiatalok.
Aztán ott van az, hogy hazudnak, mint a vízfolyás, vagy egyszerűen csak nem néznek utána a dolgoknak, és marhaságokat írnak.
Meg ma már az is újságcikk téma, hogy miről beszélnek sokan a twitteren… értem én, hogy ez nagyon menő, nade.

Ami az erőszakot illeti, őszintén szólva nem hiszem, hogy nagyon komoly lenne a veszély. Amennyien ilyeneket néznek és játszanak, világháború kéne legyen, de nincs. Ez talán ilyen multifaktoriális dolog, mint a cukorbetegség: sok-sok hatás eredményeként jön létre, és ez is lehet egy. Ebben a formában valószínűleg tényleg hat.

Ki dönti el?
Azt azért érdemes megjegyezni a számítógépes játékokkal, TV műsorokkal, és mindenféle egyéb sajtótermékkel kapcsolatban, hogy nem csak a hatásaik alapján értékelhetőek: az erőszak, az öncélú szex és hasonló tartalmak hatásuktól függetlenül, önmagukban is rosszak, lenne okunk kiszabályozni őket a műsorfolyamokból. Ehelyett azonban a digitális technikák elterjedésével egyre kevésbé szabályozható a média, amire se a törvényhozók, se a nevelők nincsenek felkészülve. Ez a probléma nem közeleg, hanem már régen itt van. Míg a következő műsor megtekintése 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, a gyakorlatban a szülők a gyerekeiktől tájékozódnak az aktuális médiatudnivalók, vagy a műsor konkrét értelmezése ügyében, véletlenül se fordítva. A szülőkben kialakulhat az az érzés, hogy a gyerek tájékozott (hiszen ez látszik) és a harc reménytelensége és megmagyarázhatatlansága folytán lemondanak a szabályozásról, lényegében a nevelésről. Nem tudják mit tesznek ezzel.

De tételezzük fel egy pillanatra, hogy egy egészséges emberre nincs lényeges hatással amit néz, különben is csak limonádé sorozatokat és hasonlókat, amiben nincs is ilyesmi gyakorlatilag. Tudjuk, hogy az emberek mennyit nézik a TV-t illetve mennyi időt töltenek a média karmai között: elképesztően sokat, néhány órát naponta, ami gyakorlatilag az életük tizenhuszon valahány százaléka. Ennek szerintem van két drámai következménye:

1) Waste of life
Élünk mondjuk 70 évet, ebből kb 50-et egészségben. Egy a kilencvenes években született gyerek gyakorlatilag születésétől fogva elég intenzív médiafogyasztó. Ez eleinte lassan emelkedik, majd egy elég magas értéken stagnálni kezd. A 70 évből ébren vagyunk kb. 40-et és ez az az idő, amiből sokan úgy 20 százalékot a médiának szentelnek, ha nem többet.

Na, ez a waste of time.

Minden film és műsor abból veszi el az időt, hogy felfedezd a világot, a természetet és az emberi kultúrát, hogy megtanulj egyénien gondolkodni, ami végtelenül fontos, nem csak a munka miatt, hanem egyszerűen a boldogsághoz is, jelen és jövőidőben.

Emellett az esti sorozatok pont abban az idősávban vannak, amikor a hazajövő fáradt emberek befejezik a vacsorát. Megnézik, belealszanak. Egy hétköznap szerencsés esetben van úgy másfél óránk a családunkra. Ezt az időt kitöröljük a téridő-kontinuumból, mintha csak 22 óra körüli lenne egy nap.

A 0 utóhatású filmeknek ez az egy aprócska mellékhatása van… Érdekes kutatás lenne, hogy van-e összefüggés a gyerekek szorongásos kórképei és a felnőttek depressziója, válásai és a TV nézés között…

Annyit mondhatok, hogy az a barátom, akivel legjobban lehet beszélgetni, és az egyik legszínesebb egyéniség, akit ismerek, történetesen TV nélkül nőtt fel.

2) Érzelmi infláció.
Szeretlek, szeretlek, hiányzol, imádlak, nem akarlak elveszíteni, megöllek, gyűlöllek, bocsánat, ne hagyj itt, szeretlek, csodálatos vagy, szeretlek blablabla.

Még a leghülyébbek is érzik, hogy na ez sokminden, de nem igazi, nem a valóság, csak olyan limonádé, hogy jóindulatúan fogalmazzak. A való életben komoly dolgok vannak (GDP, költségvetési hiány, NATO lokátor, 300 lóerő, stb) ezek csak afféle játékok, amúgy kedvesen, kikapcsolódásképpen, mégiscsak…

Ha belegondolunk, az esti sorozatok az élet legfontosabb dolgairól szólnak (naná, ezért nézik őket), csak éppen végtelenül lealacsonyító, primitív, felületes módon, de ezzel teljesen tönkre teszik azt a szellemi közeget, ahol ezeknek igaziból és minél mélyebben kellene kibontakozniuk.
Ez nem kis probléma, hiszen a való életben a veszteségek és a nehézségek teljesen mások, mint a képernyőn, de a kommunikációs kultúránk és valóságképünk részben mégis ahhoz alkalmazkodik.
Megint csak felvetném a válásokat és szorongásos problémákat…

Médiatörvény?
Egy jó médiatörvény sok segítséget adhatna, erre azonban semmi reményünk. Főleg azért nem, mert ahhoz, hogy az igényes kultúrának helyet adjunk, olyan törvényeket kell hozni, amibe belefér sok szemét is. Azt ugyanis nehéz jogilag szabályozni, hogy mely filmek után van az embernek felemelő katarzisa, ahol jóleső érzés végigvárni a stáblistát, meg se szólalni, és melyek azok, amik után csak kimész hugyozni és már húzod is le az emléket, ha egyáltalán.

Ez egyszerűen a műsorszerkesztők felelőssége, hatalmas felelőssége, amit nem vállalnak, mert “a fogyasztói igények”…

Jó filmek vannak, ezeknek azonban érdemes megadni a kellő teret, időt és társaságot.

Ami pedig a TV-t illeti, látatlanban is kimondható róla, hogy mindig jobb nem bekapcsolni, mint igen.