A franciák betiltották a burka és nikáb viselését, azaz azt kendőt, amivel a mohamedán nők az arcukat eltakarják. Az indoklás sokféle, a nők jogaitól elkezdve a terrorizmusig minden előjön, valójában persze érezzük, hogy az iszlám bevándorlás ellen hozták az új törvényt. Korábban Svájcban tiltották be a minaretek építését népszavazással. Mindkét esetet nagy nemzetközi figyelem kísérte, ami nem csoda. Bár a mohamedánok elég sokan vannak, a kendő betiltása mindössze 2000 körüli nőt érint. Szerintem meglepő, hogy alig volt ellenvélemény, a franciák 335:1 arányban szavazták meg néhány tartózkodással. Lehet mondani bármit (tótaw szerint ez a nők érdekében és a hülyeség ellen született törvény - gratulálunk) a törvény az iszlám bevándorlás elleni, illetve az iszlám asszimilációt segítő beavatkozás. Ebből a nagy többségből látszik, hogy tényleg aggódnak a dolgon, ami végső soron érthető. A dolog persze nem annyira tiszta mint a franciák szeretnék. Végül is, jócskán részt vettek a világ gazdasági és kulturális globalizálásában, aminek köszönhető nem csak a bevándorlás lehetősége, de azok a körülmények is, amik a tömeges népvándorláshoz vezettek. Hasonló nyomás nehezedik a németekre, angolokra és amerikaiakra is, bár ez utóbbiaknál más népek jönnek, a jelenség hasonló. Nagy kérdés, hogy mihez van joga Európának és a franciáknak. Ugyan kinek a mijét sérti, ha nem látja az arcát valakinek? Párizsban az öngyilkos-merényletek még cseppet sem olyan gyakoriak, hogy ez az indoklás erős lehessen, egyértelmű, hogy kulturális kiszorítósdi zajlik. De vajon megengedheti-e ezt magának egy olyan ország, aki ezzel párhuzamosan Afganisztánban állomásozik, hogy részt vegyen az ország "rendbetételében". És vajon megengedheti-e magának egy ország, aki a Danone-tól a Suez-ig mindenhol ott van a világ gazdasági színterein, alaposan kizsigerelve a befogadó országokat. A dolog szokás szerint disszonáns és igazságtalan. Mert bár a mohamedán nyomás ellen ennél lényegesen erősebb lépéseket is megengedhetőnek tartanék (egy valóban hatékony integrációs politika mellett), ez csak akkor védhető erkölcsileg, ha közben a gazdasági globalizációt is visszafejlesztik, és nem használják ki többé azokat az országokat, akiknek a szegényei Párizsban keresnének menedéket. Amíg azonban a franciák szuverén joguknak tartják, hogy G8 találkozókon döntsenek a világ dolgairól, távoli országokat gyarmatosítsanak és mások rovására hízlalják a saját GDP-jüket, addig az iszlám világgal is jóval toleránsabbnak illene lenni, merthát Liberté, Egalité, Fraternité