Rájöttem az optimális jóléti indikátorra. Aki nem értené: a melóm egy része az, hogy a wellbeing néven közismert életállapot mérhetőségén töprengjek, hogy végre meghaladjuk a jólét gazdasági szemléletű értékelését. Öko körökben ez nagyon szexi témának számít manapság.

Szóval valamiféle hétfő-index kidolgozása kellene.

Boldog ember ugyanis az, akinek nem számít hogy hétvége vagy hétköznap van. Ez a szélsőérték.

Fura módon a másik szélsőérték, az abszolút boldogtalanság is ugyanez: mindegy mi van, egyformán szarul érzi magát. Ezeknek az embereknek nem kell azonban sokat töprengeniük hogy hogy érzik magukat.

Az az érdekes, hogy a köztes emberekkel mi van.

Ha ez most egy ostoba amerikai managementblog lenne, azt mondanám, ha nem szereted a hétfőt, válts munkahelyet. Illetve hagyd abba azt, amit csinálsz, és csinálj olyat amit hétfőn is jó csinálni.

Viszont ez nem olyan blog. Úgyhogy hallgass Cseh Tamást, az széppé teszi a hétköznapi rossz dolgokat.