Egyszerű probléma az, aminek megoldásához bejáratott út vezet, közben folyamatosan tudjuk, hogy hányadán állunk a kérdéssel és a probléma megoldása közben folyamatos javulás tapasztalható közvetlenül. Bonyolult probléma az, aminek megoldása rendszerszintű reformot kíván, ami átmeneti nehézségek árán vezet el a jobb működéshez, azonban, ha ezt nem tesszük meg, belátható idő után visszaüt a megoldatlan probléma, és súlyos, kezelhetetlen helyzethez vezet.

I.

Ismét egy Dennis Meadows elméletről van szó. A társadalom számára nagyon nagy nehézséget okoz a dolgok hosszútávú hatásának megértése. Az emberek döntő többsége képtelen átlátni a költségvetési egyensúlyt, az EU működését, az egészségügy finanszírozási rendszerét, a fajgazdagság alapvető fontosságát stb., és pláne ritka az, aki mindezeket együtt érti. Az emberek azt érzékelik, ami velük történik a jelenben, és ebből próbálnak következtetni. Nehéz elfogadni azt a tényt, hogy a hosszútávú jóléthez vezető út nem feltétlenül egyenletesen növekvő jóléttel van kikövezve, hiszen a rendszerszintű változások gyakran nagy nehézségekkel járnak átmenetileg. A rendszerek fokozatos de erőteljes átépítése sokszor átmeneti egyenlőtlenségeket okoz, ami a társadalom belső feszültségeinek elsőszámú okozója. Egy új társadalmi rendet nem lehet csak úgy bevezetni. Még, ha ki is dolgoznánk az egészet, nem lehet egy parlamenti szavazással elintézni. A régi rendszer lebontása és az új felépítése párhuzamosan történik, ami nagyon komoly érdekellentétekkel és átmeneti egyenlőtlenségekkel jár, és az új rendszer kezdeti működése is nyilván bizonytalan, hiszen egy ilyen koncepciót nem lehet bétatesztelésre bocsátani. De ettől még muszáj megtenni, hiszen ellenkező esetben a lejáró szavatosságú régi rend (nevezzük csak fogyasztói társadalomnak) mindent maga alá temetve dől össze. Nem csak jogi átrendezésről van szó, meg pénzügyiről (ezek többnyire anyagtalan, tehát jól kontrollálható folyamatok), hanem energia és közlekedési hálózatról, mezőgazdasági koncepcióról és így tovább, ezek már lomhább rendszerek. Meadows szerint a megoldás az időhorizont kitágítása. Muszáj megtalálni a módját annak, hogy hogyan tudunk 20-40 években mérhető hasznokat értékelhetően feltálalni a nagyközönségnek. És itt visszakanyarodunk a legújabb kedvencemhez: amíg a GDP mutatja meg, hogy merre kell mennünk, addig esélyünk sincs jó irányba haladni. Új fenntarthatósági és jóléti indikátorok kellenek, amik hitelesen mutatják, hogy hol állunk a hosszútávú céljaink megvalósulásával...

II.

Rendszerszintű módosítás... Képességek és prioritások újjáépítése, korábbi célok újakra cserélése. A korábbi döntések hibáinak alapos elemzése, majd egy intuitív, kockázatos és válságoktól cseppet sem mentes lépés az új rendszer felé. Krízis. Elsősorban anyagi téren, illetve társadalmi nyomás, hogy nem fog menni, hogy az én koromban már, hogy ez utópia, hogy le kéne szállni a földre. Útkeresés. Akkor legyen ez, akkor legyen az: az új elképzelések egyre jobban illenek az új rendszer felé támasztott alapvető elvárásokhoz, de sokáig nem tökéletes. Első terv, nagy erőkkel nekikezdek - nem megy. Második terv, nagy erőkkel nekikezdek - nem megy. Pedig visszanézve milyen egyértelműek az események. 3 jelentős intuíció, amelyeknek nem láttam minden következményét, csak hittem bennük valamiért, valószinűtlenül erősen hittem bennük. Az új rendszer jobb, mint a régi volt, ez teljesen nyilvánvaló. A régi stabil volt és voltak távlatai, jól lehetett érvelni mellette, csak pszichológiailag nem volt fenntartható. Egyszerűbben szólva: nem szerettem. Így lettem orvosból az, ami most vagyok. Megoldottam egy bonyolult problémát. Csak hosszútávra terveztem - ez a titok. Az eredményt valahogy úgy szokták hívni, hogy flow.