Döglődik Görögország, döglődik az Euró. Ez az utóbbi már kicsit azt is jelenti, hogy döglődik az EU, bár azt persze nem, hogy hamarosan összedől, csak épp rossz bőrben van, elég rosszban. Főleg ha hozzávesszük, hogy Spanyolország, Olaszország, Portugália, Írország és Magyarország is olyan kiváló pénzügyi állapotban van, hogy Angela Merkel alig győzi kapkodni a fejét.

Íme egy érdekes interaktív ábra az Economist-tól az EU országok fő makrogazdasági mutatóiról:

Persze sokan azonnal az Euró halálát vizionálják, talán nem is alaptalanul. Mivel Magyarországon elég széleskörű az euroszkepticizmus, sőt Orbán Viktor is rendszeresen olyan kiszólásokat enged meg magának, amiben Brüsszelt a korábbi Moszkvával azonosítja, gondoltam összeszedem azokat a szempontokat, ami miatt szerintem az EU számunkra a túlélés minimumfeltétele, nem pedig holmi lehetőség, vagy netán teher.

Brüsszelnek nem vagyunk a vazallusai, Berlinnek sem, Párizsnak sem. Brüsszelnek a részei vagyunk. Nem egy nagyhatalom él fölöttünk, hanem mi vagyunk a nagyhatalom. Az EU országai együtt szabják meg, hogy Brüsszelben mi történik, csak a mi legendásan gyenge érdekérvényesítő képességünk mellett ez nem így látszik. Nehéz értelmezni tehát, hogy aki épp a soros elnökséget viseli, hogy beszélhet ilyeneket.

Ha valaki esetleg nem vette volna észre, egyre inkább a nagyhatalmak korát éljük. Amerika és Oroszország mellé felzárkózott Európa is, de Kínát, Indiát, és Brazíliát se kell félteni. A nemzetközi politika teljesen kezelhetetlen többszáz különböző kultúrájú kis ország között, míg a folyamatok egyre inkább globálisak. A széttagolt Afrika sorsa a kizsákmányolás iskolapéldája, csak hogy lássuk milyen lenne a másik út... Az tud érvényesülni, aki elég nagy társadalmat, gazdaságot és tudást tart maga mögött ahhoz, hogy nélküle nehéz legyen nagy döntéseket hozni. Tipikus esete ennek a klímatárgyalások folyamatos elakadása az USA és Kína miatt.

Tény, hogy kevés olyan bürokratikus sarka van a világnak, mint az Európai Unió, ahol az átlag állampolgár csak azzal találkozik, hogy nem lehet normálisan élelmiszert termelni, szabványban rögzítik az uborka görbületét és pénzt fizetnek annak, aki kivágja a szőlejét. Mindez sajnos nagyjából igaz is ráadásul.

Azonban ne felejtsük el, hogy az EU első kezdeményei a II. világháború után nem sokkal azért kezdtek el épülni, hogy biztonságot, békét és jólétet biztosítsanak az európai polgároknak. Ne felejtsük el, hogy korábban gyakorlatilag folyamatosan kisebb-nagyobb háborúk voltak Európában, az EU alapításával azonban ez elmúlt. Az Unió alapításának fő céljai megvalósultak, minden probléma ellenére, itt van a világon a legnagyobb béke, a legfejlettebb kultúra (értsd pl. oktatás széleskörűsége) és a legnagyobb anyagi jólét egyszerre.

Az EU adja meg nekünk az egyetlen emberileg és politikailag reális módot arra, hogy a trianoni békeszerződéssel elvett területeinken élő magyarokkal olyan kapcsolatba kerüljünk, amilyenbe csak akarunk. A "határon túli magyarok" lényegében már nem is lesznek határon túliak előbb-utóbb. Kicsit persze igen, de majd a szlovákoknak is megjön lassan az esze, ez biztos.

Az Euró jelenti nekünk azt az eszközt, amivel gazdasági téren is lehetünk akkorák, hogy a Dollárral és Yuannal támadó Amerikával és Kínával szemben jelentsünk valamit. Éppen ezért baj a görög válság. Egy stabilabb Euróval méginkább vezetői lehetnénk a világpolitikának, hiszen a Dollár sincs túl jó bőrben. Európa vezető szerepe pedig nem egyszerű nagyravágyás: ha azt akarjuk, hogy a fenntarthatóság, a kulturális diverzitás és a béke legyenek a fő célok, ráadásul lehetőleg mindhárom egyszerre, akkor jobb, ha nem az USA vagy Kína a karmester.

Nem mintha bármire is elegek lennének az EU klímaígéretei, de mégis: az unió ma a világ fenntartható fejlődés politikájának vezére. Talán éppen azért, mert gazdaságilag kevésbé gyarmatosítottuk a világot, nálunk politikailag is reálisabb az ökológiai fenntarthatóság. A nemzetközi tárgyalások egyébként lassan tényleg erre haladnak, csak éppen túl lassan.

Az Európai Unió képes lenne egy önálló, fenntartható gazdasági egységként működni, akár a világtól izoláltan is. Magyarország ehhez túl kicsi, de az EU már élelmiszerben, energiában és nyersanyagban is képes mindazt nyújtani, ami nem csak a túléléshez, de egy kultúrált életvitelhez szükséges. Egy ilyen egységes reálgazdaság lehetővé tenné a WTO-tól való függetlenséget is, ehhez azonban sokkal fegyelmezettebb államok kellenének, és egy jó erős közös pénz.

A magyar nyelvnek éppen elég erős izoláló hatása van ahhoz, hogy ha akarjuk, akármeddig megőrzihetjük a kulturális önállóságunkat egy a jelenleginál sokkal integráltabb európában is. Nem sok érv szól tehát ez ellen az út ellen, legfeljebb az, hogy erősen kérdéses, vajon képesek leszünk-e olyan politikusokat a Kossuth térre küldeni, akik jobban képviselik az érdekeinket, mint egykor a Moszkvaiak.

Hajrá Görögország, hajrá Euró!