aftermodern

Olyan ez mint egy virtuális falfirka. Néha értelmetlen, néha vicces, néha komoly, még ha a forma ugyanaz is. Egy faliújság, vagy hirdetőoszlop, ahol minden kapcsolat nélkül felragasztva állnak a plakátok és lakáshirdetések, az arra járók kedve szerint kommentálva.

Nagy szerelmeim a modern művészet és a fenntartható fejlődés, az ember legnagyobb mélysége és legnagyobb kihívása, de van itt más is: novellák, barátok, youtube, Patkoló.

Nagyon szeretek fényképezni és filmezni, szeretem Cseh Tamást, Madonnát és a komolyzenét is, érdekel az idegtudomány, a tömegkommunikáció. Vezetem a Kercerécéket és dolgozom a Patkolón is elég sokat. Nagyon szeretek sétálni éjjel Budapesten, és szeretem az erdőt amikor szakad az eső. Ha egyszer elmegyek Budapestről, akkor csak ennél nagyobb városba költözöm, mondjuk Londonba, ahol az ablakból lefelé kell nézni a London Eye-ra, vagy Párizsba Picasso városába…
Most éppen reneissance koromat élem egyébként, leszoktattam magamat az alvásról annak érdekében, hogy mindennel foglalkozhassak, ami fontos. Még nem megy tökéletesen, de már jól haladok.
Ami a száraz részt illeti: orvosit végeztem, és bár sok érdekeset tanultam, mégis másfelé vettem az utam végül. A Heti Válasznál tanultam újságírást, beszélek pár nyelven. 25 éves vagyok.

Úgy szoktam bemutatkozni, hogy orvos és újságíró vagyok, de ez nem igaz. Hogy mi vagyok igazából? Azt sokan szeretnék tudni… lehet, hogy révkalauz.

Mindenesetre nagy szeretettel köszöntelek itt a blogomban, olvasgass és kommentálj bátran, különösen ajánlom a novellákat…