Mivel végül is egy közgazdaságtudományi egyetemre járok, méghozzá doktori képzésre, úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy méltó legyek a nagy elődökhöz, és homo oeconomicusként viselkedjek.

Tehát a megfelelő ismeretek birtokában, racionálisan hozom meg a fogyasztási döntésemet. Racionálisabban, mint bárki előttem.

A feladat is méltó a nagy kísérlethez: bankot kell választani.

Elvárás: alacsony költségek a folyószámlán, kulturált kiszolgálás, olcsó ATM + valami praktikus megtakarítási lehetőség.

(Közben kijöttek ilyen melyik bank mennyire sérülékeny listák is, ezeket is szépen megnéztem, amelyik rajta volt, az kihúztam a lehetőségek közül.)

Ellátogattam személyesen az allábbi bankokba, és tájékozódtam: OTP, Erste, Raiffeisen, CIB, Magnet, K&H. Azért ezekbe, mert ezek vannak közel, és a Budapest Bankot nem vettem észre.

Azért történik egyébként az egész, mert a bankom készségesen tájékoztatott róla, hogy szerinte kicsit sokat fizetek nekik. Megnéztem, tényleg. De nem tudtak saját maguknál jobbat kínálni.

Megnéztem a Magnet bankot, az ökobankot. Hatalmas tőkéje van a kihelyezett hitelállományhoz viszonyítva, a profit egy részét jó célokra adják, csak etikus vállalatokba fektetnek be - a magam fajtának igazán ez való. Csakhát városszerte kb 2 autómatáról tudok, ami az övék, és a többi szolgáltatásuk se sokkal jobb.

Ezt még lenyeltem volna, számítottam rá. Azt azonban, hogy a bankfiókban dohányfüst volt, és a kiszolgálás is itt volt a legrosszabb, nem bírtam elfelejteni, pedig tényleg el akartam, mert egy racionális fogyasztó azt nézi, hogy mi történik a pénzével.

Elmentem hát a többibe is. Készítettem egy táblázatot, amiben a jó és rossz tényezőket színes háttérrel jelöltem, minden igénybevehető szolgáltatást feltüntettem ami nálam szóba jön.

Azt akartam, hogy szinte ne is én döntsek, hanem a táblázat, egy függvény hideg racionalitása.

A valóság persze nem hagyta magát: ezeket még összehasonlítani se lehet. A korrektül egymáshoz mérhető számok a versenyképes bankoknál teljesen egyenlők (számlavezetési díj 0 Ft, SMS 20 Ft/db) a többi tényező teljesen más, és annyira bonyolult, hogy képtelen vagyok előre kiszámolni, hogy mi fog történnni a pénzemmel. Illetve képes vagyok, de az már rényleg nem megy fejben... (három havi lekötés évi 7,28%-os kamattal napi elszámolás mellett. Na az mennyi? Vagy inkább micsoda...)

Végül döntöttem.

Azt választottam, amelyikben először voltam, ahol kedvesek voltak velem és ahol értelmesnek tűnő kérdéseket tettek fel mielőtt ajánlottak egy számlacsomagot. Na jó, a számok is egész jók voltak itt, de ebben őszintén nem vagyok biztos igazából...

Nem a legmagasabb kamatot választottam, mert rájöttem, hogy a kamat nem számít kis összegeknél (kis összeg = ötmillió alatt). Az számít, hogy én mennyit teszek félre.

A döntésem helyességében nem vagyok biztos most sem, viszont egyre inkább így érzem, hiszen az emberi psziché úgy van megalkotva, hogy nagy kudarcokat leszámítva a döntéseivel utólag egyetért. Ráadásul egy szép képet is rátettek az új bankkártyámra, egy saját fotómat.

Mi tehát a tanulság?

Körülbelül 3 hét alatt rászántam nettó 8-10 órát arra, hogy meghozzak egyetlen gazdasági döntést, méghozzá egy olyat, ami szép matematikai módszerekkel vizsgálható - elvileg.

Az eredmény az, hogy még így sem voltam képes maximálni a célfüggvényemet, pontosabban a célfüggvényemnek megfelelő szolgáltatás nem létezik, az azt megközelítők pedig nem összehasonlíthatók racionálisan.

Végül tehát többé-kevésbé irracionálisan döntöttem, és megtudtam, hogy a homo oeconomicus kihalt faj, ha egyáltalán létezett valaha.