Április 26-án a Fidesz kétharmadot szerzett, az ország fellélegzett, Gyurcsány eltakarodott, Bajnai és mindenki ment vele. Az MSZP süllyed, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már Szili Katalin se hisz benne, nemhogy a választók. Nem a népharag tüntette el őket, hiába skandáltuk. És ez fontos. 2002-ben kezdődött. Március 15-én kitűztük a kokárdát, majd jó ötletnek tűnt fennhagyni a választásokig, annak aki hisz Magyarország felemelkedésében - vagy miben, nem emlékszem. Szentimentális, szerethető ötlet volt, de hülyeség. Fontos kapavágás annak a bizonyos ároknak a történetében. Orbán Viktor és barátai 1998-ban nem lapátolták ki az összes embert az államigazgatásból, ellenben összehoztak egy vállalható kormányzást, Széchenyi tervvel, Milleniumi zászlóval, és szép nagy gazdasági növekedéssel. 2002-ben még hittek abban, hogy az eredmények és a patetikus ünnepek hoztak egy olyan lelki ébredést az országnak, ami elég erős  egy újraválasztáshoz, hiszen Medgyessy se tud jobbat, mint hogy mindennek a folytatását ígéri, sőt még licitál. És pofára estek. Hiába a nagy beszédek, hiába az azóta is élő gyanú a választási csalásról, vesztettek. Nem csak a hatalmat vesztették el, a naivitásukat is. Elvesztették a hitüket az intellektuális politizálásban, elvesztették a hitüket önmagukban, és ezzel hamarosan az önazonosságukat, de ne szaladjunk ennyire előre. Medgyessy vállalhatatlanul nehéz feladatot kapott: egyszerre folytatni és különbözni. És itt jött be a 100 napos program, az elképesztő osztogatás 20.000 forinttal a nyugdíjasoknak és mindennel, mi szem szájnak ingere, mert a licit, az licit. Itt változott át a magyar politika hatalomtechnikai állóháborúvá, itt kezdtek elszakadni a valóságtól és lassan az értelmiségtől, majd az összes választótól. Azért előbb az értelmiségtől, mert az érzékenyebb a hülyeségre, lásd a mostani AB ügy. És titokban beindult egy folyamat, ki tudja a háttérben mióta készült, Medgyessy mögül kihátrált az SZDSZ, leváltották, és lett egy miniszterelnökünk, akinek alig hallottam a nevét is előtte, aki sportminiszter volt (sose vettem komolyan ezt a posztot), és kicsit égőnek éreztem, hogy nem tudom ki az a Gyurcsány, azt se, hogy hogy néz ki. Közélet helyett hatalomtechnika Az SZDSZ belehúzott rendesen. A liberális irányvonal erősödött, ezzel megkezdődött az a folyamat, ami az SZDSZ létjogosultságát kérdőjelezte meg később és vezetett a halálához, de az érdekes nem ez. Gyurcsány tényleg szemérmetlenül licitált önmagára, komolyan vette a kommunikációelmélet és a tömegpszichológia összes ismert szélsőséges szabályát, az egekbe tornázta az emberek ingerküszöbét, CD-n adta ki az őszödi beszédet és lényegében kisajátította a demokrata szót, miközben ott hágta át az Alkotmányt, ahol nem szégyellte (az AB ugye csak törvény felett ítélhet, cselekedet felett nem). A 2002-ben indult negatív kampány irányvonalat szélsőségesen felhizlalta, tudatosan démonizálta Orbán Viktort, aki bejött az utcájába. A Fidesz néppárttá alakul, az önmeghatáozása tökéletesen ostoba üzenetekké silányul, nem akarnak semmi megosztót mondani, tehát nem mondanak semmit - bár nyilván gondolnak. De mit mondhatnának, ha az összes választót akarják megszólítani? Csak arról beszélnek, hogy kikkel állnak szemben. A szakmai viták megszűnnek, az észérvek hosszú évekre távoznak a politikából. Ez nagy váltás a Fidesz életében, valóban az önazonossága párolgott el, a kommunikáció a Blikk szintjére süllyed, míg a motorháztető alatt komoly ideológiai átalakulások veszik kezdetüket, technokratább, liberálisabb, autoriterebb államszemlélet, erősödő keresztény ideológia és némi felsőbbrendűségtudat készül a hatalomra. Szóval bejöttek Gyurcsány utcájába. Felveszik a kesztyűt Ettől a pillanattól ugyanis az ő térfelén játszódik a meccs, ma már az is kérdés, hogy hol van egyáltalán a másik térfél. Erre ugyanis nem tudtak mást mondani, mint hogy hazudik, de mit tesz a nép, ha két ember ordítva hazugozza egymást? Mit tesz két tehetséges szónok, ha a nép emlékezete rövid és nem éppen jártasak se gazdasági, se politikai-filozófiai kérdésekben? Negatív kampány, populizmus, szélsőséges retorika. Rendőrök verik a népet, a Fidesz kordont bont és megkezdi a "minél rosszabb annál jobb" módszer alkalmazását. Népszavazásokat szervez, sikeresen visszaüti a labdát, most már Gyurcsányt is gyűlöli mindenki, a reform és a megszorítás szó azonossá válik, és még el se jött a válság, de az emberekből kiirtották a közteherviselés iránti utolsó bizalmat is. De a válság eljött. Gyurcsánynak kapóra jött kommunikációs szempontból, de a Fidesz ekkor már tudta, hogy csak a pénztárca számít a szavazófülkében. Nem csoda, ekkorra már nem is maradt más. Ideológiai viták nincsenek, hiszen a pártok konkrétan nem állnak szóba egymással, a választók se nagyon. Politikáról beszélni eleve udvariatlanság. Jön fel a Jobbik. Az SZDSZ bedől, jön fel az LMP. Orbán Viktor hol van a 98-as Horn Gyulával folytatott TV vitához képest? Rég letett az összetett mondatokról, Szíjjártó hetente bejelenti, hogy az MSZP megbukott, már nincs ember a világon, aki szívesen hallgatja. És ezen a ponton nyernek. Mit kezdenek vele? Nyilvános program nincs, nem is volt. Hatalomtechnika van, nem akarnak mégegyszer lúzerek lenni. Felvették a kesztyűt, mostantól nem bíznak semmit a véletlenre. Az évértékelő beszéd korábban szellemi élmény, vitatéma lehetett, ma három szó maradt belőle, viszont van facebook oldal, a kereskedelmi tévék reggeli műsorában jelentenek be országos ügyeket és a nemzeti konzultáció újraindítását hirdetik, míg száz méterre a kormány sajtótájékoztatójától a Parlament Caféban 11 értelmiségi Sólyom László újraválasztását kéri. Választ se kapnak. A Fidesz még nem nyert. Gyurcsány pályáján focizunk, az ő kapujába rúgjuk a labdát, mindegy is, a pontokat rég nem számolja senki. Amíg a múlttal való leszámolás az egyetlen érv és cél. Amíg a Gyurcsány-korszak felszámolása napi téma, amíg ő a politikai döntések mércéje, (még ha negatív mérce is) amíg a politika semmi más, mint hatalomtechnika, addig ne reméljünk semmit. A Fidesz megválasztása óta hatalmat koncentrál, gyakorlatilag minden fronton csapatokat erősít, pedig állítólag megnyerte a háborút. Állítólag kiütéssel. Maga sem hiszi. Tetszettek volna forradalmat csinálni Az emberekkel úgy köt szövetséget, hogy a beleszólási jogukat jogilag és szimbolikusan is csökkenti. Forradalmat hirdet, hogy félretehesse vergődő demokráciánk utolsó sarokköveit, a kormányzati kontroll intézményeit és az Alkotmányt. Az erkölcs kerül helyére, a nagy igazságérzet, ami mindent visz, beleértve a pikk ászt. Pedig nincs itt semmiféle forradalom. 2006-ban talán lehetett volna, bár sokat ártott volna. Ma már nem is lehet. Bulvárpolitika került a vélemények sokfélesége helyére, és nem az a fő baj ma, hogy 8 év alatt nem tudtak kimunkált terveket készíteni (bár ez a helyzet), hanem az, hogy ma egyedül akarják megoldani azt, amiről ők is azt hirdetik, (és ezúttal helyesen) hogy egyedül lehetetlen. De meddig lehet még kommunikációval kormányozni Magyarországon? A választóknak nincs hova menekülni, nincs ellenzék egy harmad se. Gyurcsánnyal tüntessünk? Az ő pályáján játsszák még mindig ezt a meccset. És ha ez véget ér, akkor jön az új korszak. Addig Gyurcsánynak kétharamada van, és Alkotmányt módosít, hiába borsódzik a hátad.