Pár éve az ukránok és az oroszok összevesztek, és egész Európának elapadt a földgázutánpótlása. A pár hónappal ezelőtt kezdődött észak-afrikai felkelések (különösen Líbia) hatására szintén emelkedni kezdtek az olajárak, amire még rátett egy lapáttal, hogy egyes OPEC tagországok szívesen vették az olajárak emelkedését, és nem akarták növelni a kitermelést. Erre a Nemzetközi Energiaügynökség avatkozott be, amire hosszú ideje nem volt példa már.

Annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy az olajpiac elég labilis, minden szereplője látja, hogy változás közeledik, és erre még rá is tesz egy lapáttal az Euró övezet válsága, mivel az olajhiány lassítja a gazdasági növekedést, ami jelenleg a válság fő megoldásának számít.

Egyre inkább gyakorlati szemponttá válik az a tény, hogy a világ olajvagyonának nagy része nem a nyugati országok kezében van. Igaz ugyan, hogy az USA bevonult Afganisztánba, Irakba, Líbiában is van némi befolyásuk, és még jó néhány országban van támaszpontjuk, vagy gazdasági érdekeltségük, de azért mégis gyengébb ez a befolyás, mintha a saját földjükből kellene kitermelniük az olajat, Európának pedig még ennyi sincs. Az OPEC tagországai nem csak nem nyugati államok, de még csak nem is barátaink, ez az igazság. Venezuelát, Iránt és más olajban gazdag országokat semmiféle aggodalommal nem tölti el a gondolat, hogy nálunk esetleg olajhiány lépne fel, ami gazdasági-társadalmi nehézségekkel jár.

Fontos látni, hogy az olaj elfogyásáról szóló történet elsőként a nyugati országokat érinti, és csak jó néhány évvel később az olajexportálókat. Az olajcsúcs egy elég nehezen megragadható, félig-tudományos, félig-politikai jelenség. Ez a feszültség persze jó ok lenne egy háborúra is, de háborúzni se olyan egyszerű dolog olaj nélkül. Az olaj ettől még el fog fogyni persze, logikus lenne tehát felkészülni erre.

Az olaj fogyása azonban nagyon relatív dolog. A kitermelés egy haranggörbe szerű eloszlást követ, aminek most valahol a csúcsa felé tartunk, szemlátomást egyre nehezebb lesz kitermelni, és bár még sokáig lesz olaj, egyre csökkenni fog a kitermelt mennyiség. Ez természetesen növelni fogja az olaj árát, hiszen a felvevőpiac versenyezni fog a korlátozott készletekért. Így aztán, hiába növekszik az ára, az olaj biztosítja a megfelelő bevételt nem csak a kitermelő országoknak, de az olajcégeknek is. Így bár a társadalmi feszültségek egyre erősebbek lesznek, a gazdaságnak egyre komolyabb erőfeszítést fog jelenteni a probléma kezelése, az olaj értékesítői még jó ideig nem esnek el a bevételüktől, csak kicsit drágábban adnak el kevesebbet. A végeredmény valószínűleg hasonló lesz a mai bevételhez, de legalábbis sokkal kevésbé fog csökkenni, mint a felvásárlók életszínvonala.

Az energiával foglalkozó vállalatok és energiahordozóban gazdag államok tehát nem ostobaságból nem törődnek az olajcsúccsal. Őket egyszerűen nem a csúcs érdekli, hanem egy későbbi pont, amikor majd már saját maguknak lesz csak elég, amit kitermelnek, vagy nekik sem. Addig azonban lesz egy átmeneti időszak, amikor (úgy érezhetik) majd úgy táncol a világgazdaság, ahogy ők fütyülnek. Könnyen lehet, hogy nem is tévednek olyan nagyot.