Ma volt Kerceréce karácsony. Szokás szerint húztunk, de most nem a hagyományos ajándékkészítés volt, hanem írni kellett az illetőnek egy mesét vagy verset, amiben a következő szavak szerepeltek: fogas, kép, pék, föld, tea + annak a neve akit húztál. A szavakat véletlenszerűen találtuk ki, semmilyen prekoncepció nem volt, elég jó mesék születtek... Sokadik próbálkozásra én egy kicsit szürrealista verset írtam Orsinak, felfedezhetőek benne a Breton féle automatikus költészet hatásai, illetve természetesen Orsi személyesen is, annak aki ismeri őt... Íme a vers:

A Boszorkány Baktat a hóban a pék Az asztalon hét teríték Csillog a szeme amint Kajánul odakacsint Orsi az egyszeri pék Nem postás nem is pribék Agyában kering egy kép Sok százezer kiflivég Fejében fortyog a gőz Elméje épp teát főz Vizet és füvet kerít Pékségben asztalt terít Fogasra kardot akaszt Az ülésre rágót ragaszt Fortyog a tea s a füst Kong a hatalmas üst Kísértet felé táncol Lúcia széket ácsol Nem érti Orsit szegény Mert ez nem szellemregény Szellemet idézni jó Hátunkat borzongató Orsi ki médium is Nem csak pék és kocsis Ősöket idézi meg Föld alól merészkednek Elő parancsszavára Imbolygó sorban állva Lesik a parancsait Hogy Orsi mit álmodik Mert Orsi álma mind szent A túlvilágról jelent Jövőről igazságról Képek az alvilágról Reményről karácsonyról Remegő nyúlkarámról Orsi a pék és festő Kifliről képet fest ő Földre ül s teát szürcsöl Reggeltől estig gürcöl Fogas a földön végig Föl a hegy tetejéig A vonat rajta kúszik A cápa vele úszik A sünök vicsorognak Orsira vigyorognak Orsi a teát nézi Hogy forr fel azt szemléli Kavarja sóhajtozva Kész lesz-e karácsonyra Mert ha kész a teája Kimeri a világnak Ebben az óriás üstben Hetekig állva füstben Egy olyan teát főzött Amivel megfertőzött Mindenkit Orsi kedve Meg vannak rökönyödve Nevet az egész ország A bajból most kihúzták Egyszerre a világot Ilyet senki se látott Nincsen több haditanács Csak sok-sok mézeskalács