Na ez a nap is eljött: egy régi, még hetiválaszos barátom lefordította (feliratozta) az ateisták kedvenc videóját, amit már annyiszor linkeltetek itt is, meg kaptam meg máshol is, és mindig lusta voltam megnézni. Most megnéztem. Kb. egy órás, több részes, de itt egyben látható reményeim szerint.

Szerintem Coyne tök jó a videóban. Az ateisták úgy érzik Dawkins bedarálja.

Kezdjük azzal az alapkérdéssel, hogy ez hogy lehet. Dawkins szerint Coyne egy “double thinker”. Ez a szép kifejezés Orwell 1984 c. könyvéből származik, és azt a mentális mechanizmust jelenti, amikor a nagy pszichés nyomás hatására elhiszel egy olyan mondatot, hogy “a napi csokoládé fejadagot 80g-ról 50g-ra növeltük

Dawkins ott téved, amikor azt hiszi, hogy az igazságkeresés egyetlen járható útja a modern tudomány. A modern tudomány ugyanis a természet jelenségeinek matematikai absztrakciójával dolgozik, ráadásul nagyon hatékonyan.  Ha azonban egy olyan kérdést teszünk fel, ahol a kérdés lényege, hogy a természeten kívüli dolgot firtat, akkor semmi okunk a természetben megszokott módszereket és kritériumokat használni.

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Goldenblog 2010

Goldenblog 2010

Idén is Goldenblog. Rangos magyar blogverseny, ahol a blogok egyébként végtelen seregéből kiemelkedik néhány arra érdemes. Van sok kategória (Gasztró, Kult, egészség, IT stb.) Én a Komplex blogok kategóriájába neveztem:

“Olyan webnaplók, ahol a szerző személyes bejegyzéseit, tematikus írásait, fotóit, közéleti észrevételeit egy felületen publikálja. A középpontban a sorokat jegyző személy áll, ő értekel, elemez többféle témában.”

Ebben a kategóriában az első fordulót az olvasók döntik el. Az az 50 blog kerül a zsüri elé, amit a legtöbben ajánlanak, ezért arra kérlek titeket kedves errejárók, hogy nevezzétek be kedvenc blogotokat az itt látható dobozba ejtve ímélcímeteket… Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy nem fogtok spamet kapni, én viszont bejutok, és az jó. Nektek is, nekem is.

Tags: ,

Tags:

A személyes életem és sok körülöttem élő tapasztalata mutatja, hogy a 18-19 évesek nem tudnak hivatást választani. Az is megérne egy misét, hogy miért, de erre nem tudom pontosan a választ. Ha nagyon mániákus akarnék lenni, ezt is össze tudnám hozni a növekedésre alapult társadalommal, ahol a célok szükségtelenné váltak és ezt nevezzük szabadságnak, de most ezt hagyjuk.

Az iskolák bénák, talán egyezzünk meg ebben. Illetve attól, hogy szeretem a matekot, még nem tudom, hogy matematikus akarok-e lenni, vagy mérnök, vagy egyik sem, és különben is, ki tudja, hogy mit csinál egyik vagy másik? Elmondásból? Aligha. Ennyiben lenne értelme az apáról fiúra szálló szakmáknak, ott azért a gyerek lát egy életmintát, van fogalma, hogy hova megy, bár ebben a modellben éppen minden van, csak választás nincs.

A pályaválasztás szerintem ennél sokkal absztraktabb szinten kéne történjen. Általános önismeret kell hozzá: mi motivál? miben vagyok nagyon jó? mi a sikereim kulcsa? mikor, mitől vagyok a legboldogabb? milyen helyem szokott lenni a közösségekben? mi kell nekem ahhoz, hogy boldog, elégedett életet éljek? – a kedvenc tantárgy csak laza orientáció, ha egyáltalán.

Én péládul semmit nem tanultam középiskolában ami tananyag szintjén kapcsolatban lett volna azzal, amit most csinálok. Máshogy persze volt köze, de ezt akkor még nem tudtam felismerni.

Szóval sokan járnak úgy mint én, és ezek közül csak kevésnek adatik meg, hogy újrakezdhessen, sokan ott maradnak ahol vannak, hiszen el kell tartani a gyereket, sajnálják a sok “elpazarolt” energiát, vagy egyszerűen csak nem tudják, hogy hova kell menni, hiába utálják azt ami van.

Itt egy gyors közbevetés: Srácok! Váltani kell! Találjátok meg, hogy miben vagytok jók, és mi motivál, és azt kell csinálni! Sok dolog hat évet tanulni, és nem könnyű kidobni, de egyrészt még mindig jobb, mint 40 évig azt csinálni, amit nem szeretsz, másrészt nem igaz, hogy kidobod. Benned marad, esélyed sincs, hogy ne használd. Találd meg magad, és vállald be, bármi is az!

Szóval azon gondolkodtam, hogy mit lehetne csinálni, ami egy jó rendszer lenne arra, hogy a fiatalokat önismeret és pályaválasztás ügyben segítse.

döntés

Bár a gimnazisták zöme teljesen rá van parázva a felvételire, valójában teljesen jelentéktelen, hogy elsőre felveszik-e őket, sőt, ha képesek értelmesen tölteni az időt, akkor az a jobb, ha nem veszik fel.

Szánjunk egy évet arra, hogy életprogramot alkossunk!
Na jó, inkább mondjuk úgy, hogy tartsunk egy pályaorientációs önismereti évet!

Read the rest of this entry »

Tags: , ,


most csak zene…

Tags:

Forradalom?

“Ha egy gyárat lebontanak, de a megfontolás, ami a gyárat létrehozta megmarad, akkor ez a megfontolás egyszerűen egy új gyárat fog létrehozni. Ha egy forradalom elpusztít egy kormányt, de épen hagyja a rendszernek azt a gondolkodási mintázatát, ami a kormányt létrehozta, akkor ez a rendszer meg fogja ismételni azt, amit előzőleg tett… Olyan sokat beszélünk rendszerekről. És milyen kevéssé értjük őket.”

Így kezdi Donella H. Meadows Thinking in Systems* c. könyvét.

Szeretettel ajánlom a fenti sorokat a Magyar Köztársaság Kormányának, Országgyűlésének, és egész Népének.

* D. Meadows a Növekedés Határai egyik szerzője, világhírű rendszerdinamikus, a Sustainability Institute alapítója, a Balaton Csoport és a Római Klub tagja stb.

Tags: ,

Burka

A franciák betiltották a burka és nikáb viselését, azaz azt kendőt, amivel a mohamedán nők az arcukat eltakarják. Az indoklás sokféle, a nők jogaitól elkezdve a terrorizmusig minden előjön, valójában persze érezzük, hogy az iszlám bevándorlás ellen hozták az új törvényt.

burka

Korábban Svájcban tiltották be a minaretek építését népszavazással. Mindkét esetet nagy nemzetközi figyelem kísérte, ami nem csoda. Bár a mohamedánok elég sokan vannak, a kendő betiltása mindössze 2000 körüli nőt érint. Szerintem meglepő, hogy alig volt ellenvélemény, a franciák 335:1 arányban szavazták meg néhány tartózkodással.

Lehet mondani bármit (tótaw szerint ez a nők érdekében és a hülyeség ellen született törvény – gratulálunk) a törvény az iszlám bevándorlás elleni, illetve az iszlám asszimilációt segítő beavatkozás. Ebből a nagy többségből látszik, hogy tényleg aggódnak a dolgon, ami végső soron érthető.

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Mert hát szép dolog szelíd energiával teleálmodni a világot, de napelemmel sose fogunk vasat olvasztani, legalábbis nem holnap. Geothermikus energiával is alig tudunk száz fokot. Tokajból hazafelé Diósgyőr és a Mátra erőmű mellett elhaladva elgondolkodtam, hogy szép dolgok ezek a szélkerekek, de hogyan fognak odakerülni? És még annyi sok dolog, az egész IT szektor, vonatok, hajók és a sok csodafenntartható technológia, nem beszélve a napelemgyártásról, ami állítólag horror.

A kőolaj és a kőszén előnye, hogy elég jó hőfokot lehet velük előállítani, ami az egyik legalapvetőbb igénye az iparnak.

Hogy fogjuk ezt pótolni?

Én Hidrogénnel próbálkoznék. A hidrogénben az a jó, hogy fenntartható energiaforrás (vízbontással készül, elégetve víz keletkezik, így az ipari “hulladék” végtelenszer újra hasznosítható). Hőmérsékletet pedig jócskán lehet vele csinálni, többet is mint szénnel.

space shuttle launch

A hidrogén nagyon kényelmes lenne, mert éppen olyan sokoldalúan használható mint az olaj, könnyen előállítható (az olajjal szemben korlátlanul és fenntarthatóan), tárolható, szállítható és már elég jó technológiáink vannak a felhasználására.

Ha én lennék egy nagyváros polgármestere, egy hatalmas szélfarmon termelném a hidrogént a város mellett (nem egyenletes a termelés, de egy éves átlagot simán hoz, ezt ki lehet számítani, és megoldódika  szélkerekek fő problémája…) és néhány kutat telepítenék a forgalmas helyekre, ahol hidrogént lehet tankolni. Létrehoznék egy céget, ami H meghajtású robogókat árul és kölcsönöz, így nem kellene az országos technológiaváltás hatalmas nehézségeivel szembenézni, és fokozatosan épülhetne fel a technológia.

Sok pénzt nyomnék az alapkutatástól az alkalmazásig a háttértudás fejlesztésébe, hogy olyan szellemi tőkénk legyen, amivel megtehetjük, hogy magyar állami multicégek használják Nyugat-Európa óceánparti szeleit. És örüljenek, hogy ott vagyunk.

Talán triviálisnak tűnik mindez, de a fenntartható technológiák néhány nagyon jellemző problémáját megoldaná:

  • a teljes rendszer működése sehol nem épül fosszilis energiahordozóra
  • a teljes rendszer fenntartható, nem csak az üzemeltetés
  • jól lokalizálható, ezért a rendszer felépítése nem elviselhetetlen teher a gazdaságnak

Ez körülbelül a századik dolog, amiben Magyarország simán lehetne a legjobb…

Tags:

Családi nyaralás. Három és fél nap Magyarország leghíresebb borvidékén.

Először is az Erzsébet pincéről. Tokaj belvárosában egy kis családi pince. A pince története az 1700-as évekre nyúlik vissza, szolgálta a cári oroszországot, az Andrássy grófokat, ma pedig a Prácser családot. 15 hektáron gazdálkodnak természetbarát módon művelve a szőlőt, és kímélő eljárásokkal készítve a bort. 3 féle bort kostoltunk. Az első egy száraz Tarcal-7 volt, ami -mint megtudtuk- még kísérleti állapotban van, ennek ellenére tényleg fantasztikusan finom, vettem is belőle egy üveggel. A neve B7, termőhelye, a Betsek dűlő után. Ezen kívül egy kövérszőlőt és egy 5 puttonyos aszút kóstoltunk, ezek is nagyon szépek voltak – igazából a sok pince közül rájuk emlékszem a legszívesebben: kedves fogadtatás, szép pince, és nagyon jó borok.

A Tokaji borvidék nem azonos Tokajjal. A legtöbb időt Erdőbényén töltöttük, ahol jónéhány pincét megismertünk, akik ún. “kézműves borászattal” dolgoznak. A kedvencem valamiért az Ábrahám pince lett, ahol két filozófus készít kiváló borokat, de beültünk a Karádi és Berger féle romkocsmába is. Ide telepítette a Béres család is a hatalmas pincészetét, ami méretei miatt már inkább egy gyárra emlékeztet, de a boraik nekik is nagyon jók.

Beszélgettünk Homonna Attilával is, aki az egyik legmenőbb borász a környéken. Bio műveléssel gondozza a szőlőit, rendszeresen végigjárja és kézzel szedegeti le a beteg leveleket. A borkészítésnél csak hagyományos eljárásokat használ: “technológia nélküli technológia”. Így elmesélni kicsit meseszerű, hogy korábban marketinges volt, és rájött, hogy ez valahol egy értelmetlen életforma, és elment segédmunkásnak francia borvidékekre, így lett belőle borász – nem félt nagy kockázatot vállalni.
A személyisége ma is nagyon agilis, fontos szerepe van az erdőbényei fesztiválok szervezésében, nem bízza a véletlenre a dolgokat. Tényleg fantasztikus borai vannak, tőle is vettem egy palackkal: 2005-ös “Édes hármas” – egyszerre aszú, kései szüret és szamorodni.

Szóval Erdőbénye hatalmas. Ha tehetem visszamegyek még idén, a Bor Mámor Bénye fesztiválra augusztusban…

És végül pár fénykép. Nem én készítettem őket, mert én kedvenc borászaimhoz hasonlóan hagyománykövető eljárásokkal dolgozom, azaz filmre, de a tükröződő pohár azért az enyém, ezt talán nem túlzás kiemelni…

Tags: , , ,

Ha valakinek nem tűnt volna fel, alkotói válságban vagyok.

Tags:

« Older entries § Newer entries »