Nem gyenge film azért, de ez az elbeszélési stílus engem idegesített. Nem az a baj, hogy lassú, mert a kedvenc filmem is az. Azt viszont nem szeretem, ha a művészet ahelyett, hogy kifejezne valamit valahogyan, egyszerűen az arcomba mondja a véleményét, egymás jellemzését szépen felmondják a szereplők, mint a leckét. Ettől még érdekes marad a kérdésfelvetés, csak azt nem értem, hogy az ilyen filmet miért mondjuk művészinek?

Dán film. Azt mondják a dánoknak ilyen hülye érzelemvilága van, de őszintén szólva én ezt nem hiszem, mert láttam már néhány dán filmet és azok nagyon mások voltak. Szóval, szerintem, ha megnézed, akkor azért tedd mert állítólag van neki filmtörténei jelentősége. Én nem sok többet találtam benne, hogy a film ilyen gyenge vagy én vagyok, azt valaki más döntse el!

A film a hatvanas években játszódik, egy állami javítóintézetben. Soproni Áron, elvált szülők gyereke, bár nem követett el semmit, mégis ide kerül, mert az apja nem akar (azt mondja nem tud) felügyelni rá, anyja pedig beteg. Az intézet mondhatni maga a pokol. Aztán persze beavatás, kialakul a banda, ismerkedés az élettel, és próbálkozás túlélni. Ez a világ azonban nem nekik van berendezve: tragédia lesz a vége. Szép lelki fejlődés, átalakulás, happy end azonban nyomokban sincs. Számomra az volt az egyik legfeltűnőbb a beszélgetéskor, hogy -mint kiderült- a történet nagy része önéletrajzi, és ilyen traumák után, ilyen rendező lett valakiből… Tiszta, szabad, vidám gondolatok, művelt háttér, kiváló emberismeret, nagyon szimpatikus hozzáállás a művészethez, tényleg meglepő. Vagy egy érdekes tanú az emberi lélek képességeiről. Ötvenketten voltak az osztályban, ebből kettőnek lett diplomája, ő az egyik.
Jól megfogalmazta, hogy mi a baj az amerikai filmek többségével: a szereplők sterilek, könnyű velük azonosulni, mert vagy fehérek, vagy feketék. Angyalok és ördögök, pedig a valóságban emberek vannak, akik hibáznak vagy jót tesznek, de leginkább mindkettőt felváltva. Sopsits Árpád szereplői hús-vér emberek, hihető, de kemény a történet.

A gyerekszínészek egyébként amatőrök mind, azóta egyik sem lett színész. Technikailag is érdekes, szép alkotás, a dialógusok zseniálisak. Akkoriban újfajta világítástechnika alkalmazása adja a képek sajátos hangulatát. A fénytechnika nekem már akkor is feltűnt amikor ezt nem tudtam, ez a film egyik legerősebb eszköze azt hiszem  illetve megtudtuk, hogy nem minden szenvedés van trükkökkel elfedve, mert ha nem fáj, senki se tudja eljátszani, hogy szenved… A zene pedig After Crying.

Szóval Torzók. Töredék, félkész, sérült, szép, régi, eltört, elveszett, elfajzott, elromlott, szörny, rémisztő, elfordulsz, letagadod, nem hiszed, másként látod, intellektualizálod, múzeumba teszed, történelem.

A filmben nincsenek kommunista szimbólumok, egyenruha, vöröscsillag, Lenin, Kádár, semmi. Mégis, ha valakinek be kéne mutatnom az általam nem ismert kommunizmust, ezt mutatnám.

“s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nemzed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz az öledben ringó
feleség ringyó;”

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Az osztály mikrotársadalom. Akkor is és ma is, vajon ma ezek a játékok hogy játszódnak? Mi a diktatúra? Mi maradt meg belőle? Fekete fehér figurák léteznek egyáltalán? Gonosz a video-n látható tanár? “Arra készítem fel őket, ami odakint vár rájuk” – mondja… És hol van az Isten? Mi van a csillagokban? Hogyan jutunk el oda? Mi a cél? Mi a győzelem? Aki túlélte?

Zseniális, de csak felnőttek értik.

itt van pár kép

Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.

(William Blake – Az ártatlanság jövendölései)

Ismét Faludi filmklub: Jim Jarmusch Halott ember című filmjét néztük meg.
Johnny Depp a főszereplő és fantasztikusan játszik (miként máskor is). Bár a film 1995-ben készült, mégis fekete-fehér, és bár elsőre westernnek tűnik, valójában nem az. Illetve a vadnyugat csak díszlet.

Egy fiatal hivatalnok, akit történetesen William Blake-nek hívnak, halott családtagjait és  minden vagyonát hátrahagyva elindul nyugatnak, hogy munkát vállaljon egy ipari cégnél, de mire odaér az állást másnak adják oda. Nincs szükség rá már sehol. Kilátástalanná válik a helyzete, egy rövid szerelembe is bonyolódik, de a lányt megölik, ő pedig menekül, mert gyilkossággal vádolják. Útja során megismeri Senkit, a magányos félvér indiánt. Közben vérdíjat tűznek ki a fejére, sokan a nyomába is erednek, de nem kapják el. William a lány halálakor megsérül, és így, golyóval a szíve mellett (olyan közel van, hogy nem is lehet kiszedni) menekül el a városból.

Útja során valahogy “költővé” válik a halott ember. William Blake visszatér oda, ahonnan jött. Minden élő halálra van ítélve, de milyen az, amikor ennek teljes tudatában járjuk utunkat? Játszi könnyedséggel védi meg magát az, akinek nem számít az élete, és úgy távozik, hogy szinte még maradhatna…

A versben fontos szerepet játszik egy Blake vers, címe: Az ártatlanság jövendölései (Auguries of Innocence) fentebb is ebből idéztem, az egész verset elolvashatod itt magyarul, itt angolul. A beillesztett video a film eredeti összefoglalója, de itt megnézetsz belőle egy hosszabb részletet is, ha akarsz. Nem nagyon fenyeget az a veszély, hogy megtudsz valamit, amit nem kéne, de mégis azt javaslom, hogy inkább nézd meg az egészet egyben, amikor van rá időd igazán.
Jarmusch szerint egy filmben egyformán fontos a kép és a hang. Ezért is, de egyébként is különösen ajánlom figyelmedbe Neil Young zenéjét, illetve a zene és a film tökéletes harmóniáját.

Mit mondjak? Remekmű.

Denys Arcad francia-kanadai rendező és forgatókönyvíró a Cannes-i filmfesztivál forgatókönyvért járó nagydíját megkapta a filmért, úgy hírlik, a bemutatón állva tapsolt a közönség. A film eredeti címe Les invasions barbares vagyis barbár inváziók. Gondolom a magyar cím a “Hannibal a kapuk előtt” kiáltásra játszik rá, ami egyébként elég jó, mert a film alapvetően az amerikai birodalom hanyatlásáról szól. Van egy korábbi része is, a szereplők azonosak, a két történet kicsit összefügg, de a második tökéletesen megáll az első nélkül is. Bár azt mondtam, hogy Amerika bukásáról szól a film, társadalomkritika, mégis egy családról szól, zárt a történet, csak az egyének viselkedésén szűrődik át a világnak sokféle hatása.

Egy haldokló öregúrról szól, akinek a fia Londonból jön át Kanadába, hogy -anyja kérésére- az apja mellett legyen. A fiú nagyon gazdag, és bár sokat tesz az apjáért, nem érti őt. Az apa igazi humanista, nagyon művelt, egyetemi tanár, a fia nagyon gazdag, közgazdász. Az egész barbár invázió egy ilyen kultúrális szembenállást fejez ki, amit sokféle síkon megközelíthetünk. Római patríciusok és barbárok…
A film végén volt egy beszélgetés is róla, ahol eléggé megoszlottak a vélemények, különösen a záró-jelenetről. Úgy látom, hogy az emberek nem képesek megérteni, hogy egy műalkotással nem kötelező egyetérteni, pláne a szereplőkkel nem kötelező egyetérteni, a valóság ábrázolása a feladat, és ez, ebben a filmben elég jól megtörténik. A filmben mindkét fél materialista, és ennek olyan komoly következményei vannak. Arcand lehetséges, hogy egyik szereplőjéve se ért egyet, hiszen élet és halál kérdésében mindig kisiklanak a materialisták, ez törvényszerű. De az is lehet, hogy maga se vette észre ezt az igen fontos szálat, amit azért gondolok, mert az egyik szereplő, aki egy elég nagy átalakuláson megy át, és emiatt kulcsfigurája a film jelentésének, mindvégig csak kultúrális síkon mozog, a halálon túlra ő se néz.
Elég jó film, érdemes megnézni, bár néha kicsit túl patetikus, bár ez valahol szükséges is, mert a pátosz a materializmus transzcendense szerintem. 16 év alatt szerintem nem érthető.

Még egy megjegyzés: az előzetesben a narrátor marhaságokat beszél, ez a film totál nem arról szól… és egyáltalán nem is lehet róla előzetes csinálni, egyben kell látni. De azért beraktam, mert multimédiás tartalommal maradhat csak versenyképes az ember…