A koppenhágai klímakonferencia már csak az előadása lesz egy viszonylag rossz színdarabnak. A legjobb ajánlat az Európai Unió “20-20-20″ ajánlata: 2020-ig 20%-al csökkentsük a CO2 kibocsátást, és 20%-ra növeljük az energiaszektorban a megújuló energiaforrásokat. Szép, csak annyi a baj, hogy a sikerhez minimálisan 40%-ot kellene globálisan vállalni 2020-ig, 2050-ig pedig egyszerűen 100%-ot. Meglepetés: nem lesz meg még az EU ajánlat sem, valószínűleg egy elvi hozzájárulással kell beérnünk…
Az ilyen globális problémákat nem könnyű megoldani, és csak kevesen vannak abban a helyzetben, hogy hozzászólhatnak a dologhoz, pl. én sem. Van még egy halom hasonló probléma, amiről tudunk, beszélgetünk, blogot írunk, rágjuk a körmünket, hogy mikor jön, de többet nem tehetünk érdemben.
Dennis Meadows azt tanácsolta a CEU-n, hogy foglalkozzunk elsősorban olyan problémákkal, amiket meg tudunk oldani, így nem leszünk depressziósak. Nagy problémából pedig kétféle van: globális és univerzális.


