(csak egy link)

A mai napon valaki más blogjának egy bejegyzését ajánlom figyelmetekbe. A fickó amúgy tömören és pontatlanul összefoglalva managementről ír, és ma ha nem is rengette meg az eget, de mégis szívemből szólt, ha megengedhetek magamnak egy ilyen szentimentális kifejezést. Szóval olvassátok el ezt, különösen az iskoláról szóló részt, mert az nem csak igaz, de egyben tragikus is.

...hogy nem mindig csak követik.

Én hiszem, hogy van Isten, mert mi mástól lehetne, Hogy mindazt amit láttam végül mégis nevetve Mesélem és karjaid mégis újra ölelnek, Hogy álmaim a sárból minden reggel fölkelnek. Én hiszem, hogy a sorsom sajnálja a sorsát, Hisz' ki taposna szívesen tövis nélküli rózsát? Én hiszem, minden egyes ember angyalnak születik, És Isten arról álmodik, hogy nem mindig csak követik. Hanem egy szép napon majd utolérik páran, Akik rendet tesznek itt lent ebben a világban. Én hiszem, hogy Te lehetsz az, ki felvezet a csúcsra, Hisz' nálad van az ajtó, tessék, itt a kulcsa.

ez volt 2009.

Media_httpaftermodern_fbaad
Hát itt a végén. Durva volt. Egy szerelem, egy egyetem vége, egy pályamódosítás, egy szabadegyetem kezdete, néhány konferencia. Iszonyatos szellemi átalakulás jelenik meg az életemben, sok új ismerős, hatalmas perspektívák. 2009 a kifutópálya évének tűnik, sok dolog készül, amiről jövőre fog eldőlni, hogy mennyit ér. Nincsenek rövidtávú terveim. Mindent befolyásoló és magával rántó esemény a jövő:re elindulása, aminek a farvizén úszik minden más az idén, tényleg minden, még olyan dolgokra is hatott, amihez látszólag semmi köze nincsen.

Read the rest of this post »

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra

Tudod hogy érted történnek mindenek -- mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs. Madárka tolla se hull ki -- ég se zeng -- föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, hogy benned teljesedjenek; -- s korok történetét szerezte meséskönyvedül -- s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket, szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen, eleve elosztott számodra szépen derüt és borút, sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút, mindent a lelkedre mért öltöny gyanánt: -- úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt a te bűnös lelkedért! Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat, és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat. (1918. ápr.)

Erőszak és Bizalom

Arra a paradoxonra jutottam, hogy ha egy rendszert erőszakra építünk, akkor a bizalom lesz benne a legfontosabb erő, ha pedig bizalomra, akkor az erőszak. A demokrácia bizalomra épül. A többség dönt, és olyan fogalmakat használunk rendszeresen, mint tolerancia, közjó, alkotmányosság, a jogalkotó szándéka, hagyomány, pluralizmus, kultúra, közös jövő stb. Megbízunk abban, hogy a többiek be fogják tartani a törvényeket, hogy az újságok az igazat írják, hogy amit a választott képviselőink ígérnek, azt megtartják, hogy a cégek tisztes haszon mellett a társadalom jobbításán dolgoznak, hogy az élelem ehető, hogy a munkánk holnap is ott lesz, hogy a rendőr vigyáz ránk, hogy Európának fontosak az értékeink, hogy az IMF segíteni akar, hogy a tudósok okosak, hogy a politikusok elkötelezettek, a gyógyszercégek az egészséget szolgálják.... A demokráciában az erőszak a leghatékonyabb. Mert a tüntetőknél nincs fegyver, szét lehet őket verni, mert a szellemi erőfölény, a tudás fölénye, az információtöbblet fölénye, a gazdasági erő fölénye, a többség fölénye, a megkapott bizalom fölénye, a betűk ereje mindennél erősebb tud lenni, ezt tudjuk, látjuk, érezzük. A fent felírt előnyökből is tudjuk, hogy mennyi igaz, pedig ezért élünk demokráciában, mert ilyenekre vágyunk, ezért fizetünk adót (meg azért, mert ha nem, akkor jön az erőszak). Az emberek a békét nagyon szeretik, ezért ha morogva is, de előreengedik a tolakodót, legalábbis többnyire. Az emberek többsége ezeket nem gondolja végig, van egy képe a világról: ez ilyen és aszerint él, nem jogelvekben gondolkodik, hanem kertben, gyerekben, tévében, könyvben, autóban, munkában, pénzben. Nem akar, nem tud szakérteni, papíron bízik, gyakorlatilag sokszor ráhagy.

Read the rest of this post »

Medicus Universalis

"Esküszöm az orvos Apollónra, Aszklépioszra, Hügeiára, Panakeiára, az összes istenre és istennőre, őket híva tanúul, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten, teljesíteni fogom eskümet és alábbi kötelezettségeimet. Az orvostudományban mesteremet ugyanolyan tiszteletben részesítem majd, mint szüleimet; megosztom vele megélhetésemet, és ha nélkülöz, gondoskodni fogok ellátásáról; fiait saját fivéreimnek fogom tekinteni, és ha ők is el akarják sajátítani az orvostudományt, fizetség és szerződés nélkül megtanítom majd nekik. Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást ismertessem fiaimmal és mesterem gyermekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal, akiket szerződés és az orvosi törvény alapján tett eskü kötelez, de [rajtuk kívül] senki mással sem. Az életmódra vonatkozó szabályokat a betegek hasznára kamatoztatom majd erőm és belátásom szerint, megóva őket a bajtól és a kártevéstől. Senkinek sem adok majd mérget, még ha kéri is; sőt még csak ilyen tanácsot sem adok neki. Hasonlóképp egyetlen asszonynak sem adok magzatelhajtó méhgyűrűt. Tisztán és szeplőtelenül fogom eltölteni életemet, gyakorolni mesterségemet. Nem alkalmazok vágást még akkor sem, ha az illetők kőtől szenvednek is; az ilyen feladatot azoknak hagyom meg, akik ebben szakemberek. Bármely házba lépek is be, azért megyek oda, hogy hasznára legyek a betegeknek, tartózkodva minden szándékos jogtalanságtól és kártevéstől, főleg attól, hogy nemi visszaélést kövessek el nők vagy férfiak testén, legyen szó akár szabadokról, akár rabszolgákról. Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt mint titkot őrzöm. Ha teljesítem és nem szegem meg eskümet, adassék meg nekem, hogy örömömet lelhessem életemben és hivatásomban, mindig elismerésben részesüljek minden ember részéről; ha viszont fogadalmamat megsértem és hamisan esküszöm, akkor az ellenkező sors jusson nekem osztályrészül."

#2040

Laci szerint én kezdtem, ami formailag igaz is, de ő folytatta. Szóval idén, március 15-én írtam egy bejegyzést az ünnepről, amiben persze szó volt rohamrendőrökröl meg az egész szomorú állapotról, és hogy Sólyom Lászlót a határon a románok hogy szekálták. Meg arról is, hogy Dabason mennyire más volt az egész. Akkor így lendületből bátorkodtam ezt írni:
2040-ig kell a magyar nemzetet a társadalmi és morális válságból kihozni. Ez nem jó jeleket jelentsen, hanem eredményt. Lehet csatlakozni a mozgalomhoz.
Igazság szerint engem eléggé zavar az, hogy a nemzeti ünnepek gyakorlatilag hosszúhétvégékké degradálódtak még a legértelmiségibb körökben is, ami tökéletesen illusztrálja az egész helyzetet, illetve azt, hogy milyen okosan tudunk nyavajogni, és milyen mégokosabban semmit se tenni nagytöbbségben. Annyi történt közben, hogy valaki odajött hozzám, hogy Béla mi ez a 2040 dolog? Elmondtam neki, de meglepődtem, mert igazából utólag ilyen hirtelen felindulásnak tűnt, legalábbis csak Laci reagált rá, ő valahogy mindig reagál a nagy projectjeimre, azért is szeretem neki elmesélni őket. De ez nem volt (nincs) rendesen megcsinálva, csak mi ketten vagyunk nagyon elszántak a kétszemélyes nagypáholyunkban, hogy tartjuk a határidőt, eddig minden szép.

Read the rest of this post »

Concerto Evolution

Norbert Jürgen Schneider: Concerto Evolution - gyerekkorom egyik emblematikus filmje. Egy igen szép és hatásos etüd az ember és a természet kapcsolatáról, jó képekkel és zenével. Tegnap levetítettem a Kercerécéknek, mert jól illusztrálja a környezetvédelem alapproblémáját: az ember és a természet közötti egyensúly egyoldalú felrúgását. Három tételből áll: Teremtés, Pusztítás, Újjáépítés. Érdekes módon ezek párhuzamosan vannak jelen a világunkban, csak egyes korokban és országokban dominál valamelyik. Egyébként ez eredetileg valami Siemens reklámfilm, ahogy a végén látszik is.