Van egy Amazon Kindle ekönyv-olvasóm. Nagyon szuper, csak tartalommal nincs úgy ellátva, mint lehetne. Illetve angol nyelvű könyvből van rá annyi, hogy ha mostantól halálomig olvasok, akkor se érek a feléig, magyarból azonban csak illegális források vannak gyakorlatilag. Tegnap vettem a Bookline-on két könyvet, persze offlájnban. Megpillantottam, hogy van ekönyvük nekik is. Elkezdett érdekelni a dolog:

1. Nézegettem, hogy mik vannak. Hát, nem akarom itt nagyon lehúzni Krúdy-t meg Gárdonyit, de mondjuk a készlet döntő többségét ők adják, és ez tipikusan nem az az ekönyves stílus. A kínálat magyarul siralmas, de azért találtam egyet, ami érdekelt is, és nem is volt olyan drága, próbaképpen megvetten Karinthytól az Utazás a koponyám körül-t.
2. 625 Ft. Gondoltam ennyit megér a kísérlet, még ha nem is fog működni. Fizetek.
3. Lakcímet kér. Mi a fene? (persze beírok valami kamut és tovább enged)
4. Leszedi a pénzt, várok. Az azonnali kézbesítés itt kb. egy óráig tart, de végül is ez csak kicsit lassabb, mintha elmennék a boltba.
5. Kapok egy linket, ami egy fura fájlra mutat. Azt mondja le kell tölteni valami Adobe Digital Edition szoftvert. Gratulálok.
6. Letölteném, de nincs Linuxra. Reboot, telepít.
7. Fájl megnyit... kérem regisztráljon Adobe ID-t (vérnyomás ekkor már 155/96)
8. Regisztrál, belép. Könyv letölt. Megnyitja.  ebook readerre küldés funkció nincs a szoftverben persze.
9. Fájl kibányászása. Kindlére másol kézzel.
10. Nem nyitja meg.
11. Calibre ebook konvertáló szoftver telepítése windows-ra is.
12. Könyvet megnyit, de nem konvertál. Digitális másolásvédett állatság (=drm) van rajta.
13. Google. Fel lehet törni, de itt már feladtam, talán később.

Az eredmény: vettem egy könyvet legálisan. A világ legelterjedtebb ebook readere számára hozzáférhetetlen formátumban, iszonyatosan hosszú és bonyolult folyamattal hozzá is jutottam, de olvasni nem tudom. Vehetnék tőlük egy másik olvasót, százezer forintért (a Kindle háromszorosa), azzal -azt mondják- működne mind a 400 könyv amit árulnak. Höhö. Ha az Amazonon veszek egy könyvet, azt minden hülyéskedés nélkül azonnal a Kindle-re küldik, és már olvashatom is. 1 perc alatt működik. Így aztán maradnak az illegális könyvek. Ezért tart itt ez az ország...

Klettersteigezni voltunk. Megtanultam, hogy mennyit ér a racionalitás: halálfélelmem volt egy olyan helyen, ahol objektíve nem voltam nagyobb veszélyben, mint amikor reggel nem a zebrán megyek át a villamosmegállóba. A halálfélelem nem vicces dolog, és ezt a szót most nem a szokásos hatásvadász kedvem mondatja velem: teljesen eldobtam akkor a láncot. Egy kb. függőleges falon másztunk fel, némi biztosítás mellett, alattunk nagyjából 50m-es mélység, talán több. Kecskék szaladgáltak arcukon cinikus vigyorral, és focilabdányi köveket rugdostak unalmukban, míg én kapaszkodtam fel nagy elszántsággal. Amíg a kezem meg nem unta. Elfáradt, elengedte a drótkötelet. Görcsös és hiábavaló erőfeszítés, lassított felvétel, kiabálok, de már esek lefelé. Ezen a ponton egy kicsi kétségem se volt afelől, hogy meghalok, kész vége. Nem pergett le az életem, viszont ordítottam. Alattam a mélység, de 2m után elfogyott a heveder, kattant a karabiner és egy szelíd rántással megálltam. Kb fél másodperc. Nem volt jó. Nem volt felszabadító, nem volt biztonságos érzés, hogy elkapott. Az ösztöneim nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy élek, és a nyilvánvaló bizonyíték a bizalom helyett a kételyt növelte bennem. Ott lógtam. Aztán úgy öt perc múlva összeszedtem magam, felmásztam a következő pihenőig, gépies mozdulatokkal. Ezzel jöttem magamnak, kicsit a hegynek is. Nem lett jobb tőle egyébként. Ha az embernek egyszer igazi halálfélelme van, akkor sok mindent máshogy kezd látni, legalább is egy időre. Azt nem mondom, hogy megváltozik az élet, de azért számít. Az is számít, ha valaki más hoz le, úgy, hogy te semmit nem tehetsz azért hogy megvédd az életed. Átmenetileg lemondasz erről a jogodról valaki más javára. De egyébként élek és jól vagyok. Megyek máskor is, és ajánlom mindenkinek. A leesést is. A halál adja meg az élet ízét, legalábbis részben biztos.

Mielőtt azonban átadnánk magunkat a zenének, szeretném jelezni, hogy van végre rendes Vendéglő a Világ Végén oldal is a blogon, ami jó. Illetve, hogy mostantól vasárnap esténként jelentkezünk, a lehető legrendszeresebben, így természetesen a most következőn is. Illetve, hogy megyek klettersteigezni, ha nem írnék többet az azért van, mert akkor lepottyantam, ebben az esetben a rádióadás is elmarad, de nem lesz gond, no para.

Ma is lesz Vendéglő a Világ Végén 21:15-től itt. Ezúttal módosítottunk a technológián kicsit, egyszerűbb hallgatni, egyszerűen csak itt a play gombra kell kattintani: Vagy látogassatok el az ustream oldalára, ahol szintén hallgatható az adás. Kép nincs, nem is lesz. Addig is, egy kis zene. Stay tuned...

via fubiz

Most hogy ilyen ritkán írok, elgondolkodtam hogy miért. Aztán azon, hogy amikor gyakran, vagy többet, akkor miért. Nem érdemes arra hivatkoznom, hogy a rezervátumot írom, mert bár én írom oda a legtöbbet (sajnos), azért az se sok (sajnos). Indítottunk egy online rádiót Gáborral. Kb. olyan, mint a blogírás. Mármint lelkileg. A gondolataidat elkezded kiposztolni az internetre, betűkkel, hanggal, némi multimédiás kísérettel. Hogy ez pontosan miért van, nehéz megmondani. Mert jó. Boldogabb leszek tőle, ha érted mire gondolok. Egyébként még azon is elgondolkodtam, hogy abba kéne hagyni a blogolást, eljárt felette az idő. De hiányozna. Szívesen megismerkednék azzal a sráccal, aki az interneten helyettem működik. Akinek kicsit más tulajdonságai vannak, aki nem rendelkezik a hibáim és érzéseim egy jelentős részével, aki többször mutatkozik be aftermodern-ként és jónéhány ember csak így ismeri, ha számon ugyan nem is tartja. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem tudom milyen ember. (ti hisztek neki például?) Felkértek, hogy mondjam meg, hogy mi lesz 2040-ben. Mármint a világgal. Aki rendszeresen olvas, az tudja, hogy van ebben valami giccsesen fura, de tényleg ez van. A regnumban van egy ilyen modernizációs processz, amit szeretnének hosszabb távon használhatóra csinálni, és akkor már ne legyen ez független a valóságtól. Szép kezdeményezés, kár hogy ilyen ritka ez az igény. Szóval most egy bizottsággal, és egy tanulmánnyal több lesz hamarosan. De mi lesz a világgal? Pláne 2040-ben... Na még a világvégéről egy gondolat. Hogy 2012-ben lesz az ENSZ RIÓ+20 "Commission for Sustainable Development" konferenciája, ami 92% valószínűséggel be fog dőlni. De legalább tudjuk előre, ez is valami. Ha bedől, akkor van egy szép sanszunk egy komolyabb háborúra. Mondjuk Indiával, Kínával, pár afrikai országgal, ilyesmi. Ha addigra összejön egy olajválság is, akkor az iszlám államok is benne lesznek a hangulatban. Ez nem világvégejóslat, csak mondom. A hátralevő 80 percben itt lehet olvasni arról, hogy vége a bulinak, ha valaki erre kíváncsi.

VAW. Csak mérsékelt Douglas Adams rajongó vagyok, de ezen a címen indítunk netrádiót ma este. Akit érdekel, az este fél tíz felé jöjjön ide vissza, minden információ kint lesz, használati utasítás meg minden. Stay tuned... --- update --- közben meglett az url is, most már szól valami kellemes előzenekar: http://vaw.zapto.org:8000 Windows Media Player-el, VLC-vel, iTunes-al vagy más podcast lejátszóval hallgatható.

Kicsit elegem lett. Eddig elég komoly erőket fektettem abba, hogy sok ismerősöm legyen a facebook-on, gondoltam a modern média eszközei milyen hatékonyak olyan projectekhez, mint például a Sólyom for President is volt. Lett 850 ismerősöm, ami ugyan még mindig kevesebb valószínűleg, mint a real life ismerőseim száma, de annál viszont sokkal több, mint amennyivel tényleg tartom is a kapcsolatot, vagy -mondjuk ki- akik tényleg érdekelnek. A 850 ember egy jó részével összesen egyszer, ha találkoztam. Az egész kezdett kicsit bosszantó lenni. A virtuális énem szinte aktívabb közösségi életet élt mint a valódi, az összes ismerősöm folyamatosan találkozhatott egymással, összes volt szerelmeim a jelen kollégáimmal, és más bizarr dolgok. Az életben soha nem követnék el ilyen hülyeséget. Ha még ehhez hozzávesszük azt is, hogy talán impozáns dolog összeszedni 5000 aláírást Sólyomnak, de végső soron nem ő lett az álamfő, akkor elég egyértelművé kezd válni a dolog. Persze van egy ilyen vonzó hatás (nekem legalábbis volt) hogy a facebook jó, mert ott vannak a többiek. Mekkora majális... talán ez tartott vissza, és talán ez az, ami miatt nem töröltem még most se magam. Tegnap azonban a 850 ismerősből kitöröltem 730-at. Maradt 120. Szóval adjunk egy esélyt annak a világnak, ahol mindennek szaga van és nem lehet hide-olni a hülyéket.

Konzervatív körökben gyakran merül fel az a probléma, hogy a közéleti média nagy többsége baloldali, liberális kézben van. Ez tetszés szerint zsidó összeesküvéssel, a spontán privatizáció által megszerzett pénzekkel, vagy hasonlókkal magyarázható. Jelentős részben konzervatív értékrendű ismerőseim körében soha nem hallottam még önkritikus magyarázatot, ha a jobboldali médiumok alacsony olvasottsága, nézettsége került szóba. A helyzet azonban mégis gyanús: a Fidesz olyan médiatörvényt csinált, amilyet csak akart, kormányon vannak nem is kicsit, ennek ellenére a magyar médiapiac nem sokat változott, noha a ciklus negyede eltelt már. Nem is fog, ebben szinte biztos vagyok. Marad a baloldali médiatúlsúly, hiszen vannak a piacnak olyan játékszabályai, amit csak valódi diktatúrával lehet kikapcsolni: az emberek olyan újságot fognak olvasni, amihez kedvük van, és a jelek szerint a ballib médiához van kedvük. A minap a kezembe került egy Magyar Narancs. Volt benne egy cikk, amit egy lengyel ateista írt, és azt taglalta, hogy szerinte miért elhamarkodott, illetve sajnálatos dolog, hogy II. János Pál pápát boldoggá avatják. Elgondolkodtam... Ilyen szentségtörő cikk "a mi médiánkban" soha nem jelenhetne meg, noha az általa felvetett kérdések teljesen helyükön voltak. Ilyen kérdéseket feltenni nem lehet, következésképpen válaszok sincsenek rájuk. Miért kell gyorsított eljárásban szentté avatni egy pápát, aki ennyit politizált? Miért kell gyorsítottan szentté avatni azt a pápát, akinek az ideje alatt számos a nemrégiben napvilágra került pedofil-eset történt és kicsi az esélye, hogy erről nem tudott, de nem tett semmit? Vajon miért szükséges eltekinteni attól a szabálytól, hogy 50 évet szokás várni valaki szentté avatása és halála között? Sajnálatos, hogy egy ilyen érdekes történelmi személy életéről szóló vitát ellehetetlenítik a műanyagbábuk és aranyszegélyes könyvek, amelyek belőle maradnak a mai ceremónia után. Szép kérdések, de ilyet csak a gonosz liberálisok tesznek fel.

Read the rest of this post »