Hát itt a végén. Durva volt. Egy szerelem, egy egyetem vége, egy pályamódosítás, egy szabadegyetem kezdete, néhány konferencia. Iszonyatos szellemi átalakulás jelenik meg az életemben, sok új ismerős, hatalmas perspektívák. 2009 a kifutópálya évének tűnik, sok dolog készül, amiről jövőre fog eldőlni, hogy mennyit ér. Nincsenek rövidtávú terveim.
Mindent befolyásoló és magával rántó esemény a jövő:re elindulása, aminek a farvizén úszik minden más az idén, tényleg minden, még olyan dolgokra is hatott, amihez látszólag semmi köze nincsen.
Posts Tagged ‘Dorka’
ez volt 2009.
Thursday, December 31st, 2009
amit a mézről és rólam ha valaki
Monday, June 15th, 200970-80% glukóz, fruktóz szirup. Vitaminok (főleg C és B), nyomelemek, antibiotikus hatás, folsav, nikotinsav és más hasznos anyagok. Nagyon finom, különösen reggelire, piritóskenyérrel. Volt, hogy mézeskenyér miatt késtem az egyetemről. Agyalapi- és pajzsmirigytúlműködésben azonban nem javallt. Mindezt és még sok érdekes dolgot egyébként elolvashatsz a wikipédia méz szócikkében.
Kiskoromban is, legendás családi mondat, hogy Nagyi, megyünk a kombába mézet nyalni!!.
Aztán fordul a színpad, fejedelmi lakomát teremt az élet, kaviárral, articsókával, kék-cápák sült uszonyával lakom jól, és tömöm magam degeszre, míg el nem csapom a hasam. Nem baj, a lelkesedésben az emberhúst is megkóstolom. Nem finom, de izgi.
Hazaérve reflexmozdulattal nyitom a hűtőt, megdöbbenve tapasztalom, hogy ételek vannak benne, és becsapom, kösz, hagyj.
Lassan gyógyul a gyomorműtét hege, de igen, nem győztük le egymást, de ismerjük egymás ízét a cápával és az articsókával. Reggel gyűrött arccal ébredek, a tükröt be nem vállalva támolygok reggelizni.
Széllel szemben…
Thursday, April 30th, 2009Egy egész csomó gondolatom van, amit meg kéne írnom nektek, de egyszerűen nem jutok hozzá. Gondoltam felteszem a szakdogámat is, csak bele kéne még heggeszteni a copyleft licencet a láblécébe, csak a miheztartás végett, de az is annyira sok idő (fél óra), amennyi most épp nagyon nincs feleslegesen. Egész héten agybajos dolgok történnek: rendszeresen fél órát várok (ennyi idő alatt fogy el egy osztályvezető főorvos kávéja) egy egy szavas válaszra, aztán ötödszörre is hiába megyek be valamiért, aztán kiderül, hogy még milyen papírokat és űrlapokat kell kitölteni…
Ma például minden programomat elhúzták, ami valamilyen étkezés előtt volt, így az ebéd és a vacsora kifelejtődött az életemből. Vígasztalásképpen hazaküldtek az ügyeletből, mert késtem fél órát (a HV kurzus miatt, ahol nagyon jó volt az utolsó előadás) legalább ettem egy falatot, meg beszéltünk két szót Dorkával az élet folyásáról.
De hogy holnap is mennyi vacakkal kell töltenem az időmet… az egészben az a kiborító, hogy elvárják hogy tanulj, meg mellette azt is elvárják, hogy mindenféle hülyeségeknek megfelelj, amiktől se nem lesz a rendszer kevésbé kijátszható, se nem leszel okosabb. Ez a néhány Hetiválaszos házi, amit kaptam most az egyetem mellé, teljesen kikészítette az időbeosztásomat, nem is készült el mind. Pedig egyesével is több értelmük volt, mint egy szemlátomást improvizált előadásszerűségnek a pszichiátriai ambulanciáról.
De jövő héten hétfőn és pénteken meglesz (?) az utolsó két szigorlatom, aztán majd biztos jobb lesz… hányszor reméltem már ezt?
Féregjárat
Tuesday, March 31st, 2009Az internet összeköt, az internet felszabadít, az internet felgyorsít, az internet közösségi, az internet demokratikus, az internet a jövő.
A szabadság fő kritériuma a drótnélküliség. Nézd csak mit láttam a napokban: ül a gép előtt, headsettel telefonál, közben e-mailt ír, két szálon tólja a Gtalk-ot, és még két tab tűzróka nyitva, hogy mi hír a Gordonnal, és a yútúb mer azon jön a zene. A Szabadság. Azaz Freedom, 直率, استقلال – látod milyen egyenjogúvá evolválódtam?
Rájöttem, hogy a cloud-ban az a szép, hogy a web már lassan önmagát fogja böngészni, nézd csak az Adwordsöt meg a Google readert, és még mennyi aggregátort, amik aggregátumokból aggregálnak, vagy az új fícsör, hogy mutatja a maps, hogy hol vagy és akkor lassan kialakul az helyzet amikor az élet szót nem úgy fordítjuk, hogy life hanem, hogy streaming.
Az ellenőrizhetetlenség pedig fura mód nem csökkentette a bizalmat, hanem növelte, mivel megszoktuk, és mert olyan szép gyors. Többnyire hibás persze, leszámítva az olyan fehér hollókat, mint amit most olvasol 
meg hogy már kézírással is oldaltdől a szmájlfész XD akkor ez itt a vég?
Szóval az internet olyan mint a mesebeli varázsvessző, csak suhintasz vele egyet, gondolj erősen, hipp-hopp ott legyek ahol akarok! És a Föld felszíne máris összevissza dudorodott-hajlott torzult a kozmikus agyfelszínen a sok csatorna hatására, van ami nagyobb lett, és van, amit még a Google se talál, és tényleg a világ minden pontján egyszerre ott lehetsz, mintha Einstein féregjárataiba ugrálnál és ahol mégse az talán nem is létezik. Tobzódhatsz a lehetőségekben és a tudásban, hiszen tudásalapú társadalomban élünk, ha igaz. Az információ vált szórakozássá, így nem is igényel már szellemi erőfeszítést, megkaptad a lehetetlent: szabadon teleportálsz, ott lehetsz ahol nem vagy, és nem vagy ott ahol igen – jobb mint repülni.
Olvasom egy blogban a szót, hogy mikrotevékenység. Huh. Twitter, RSS, youtube, iwiw. Van az oszk-ban egy gyerek, aki mindig felhalmoz egy csomó könyvet, aztán tanulás helyett egész nap társkeresőkön meg a facebookon függ. De mondom bármit lehet, tényleg, az internetes kapcsolatok nagyon jók, webkamera, gondold el még erkölcsileg is tök tiszta ügy… A gondolatok meg szabadon áramlanak az Uniós elvek szellemében, a közösség a lélek rágógumiját rágja digitális fogaival.
Akkormost utáljuk? Blogger ilyet nem írhat….
titokban szeretjük, mert demokratikus, mert hasznos, mert összeköt, mert értelme van, és mert kordában tartható.
Álljon itt egy vidámabb történet, melynek helyszíne a kibertér, jabber chat, melynek lelki mélységei fokozhatatlanok, és aminek csak az elejét rögzítette a pidgin log.
…
(22.44.38) Béla: miért nem akartál?
(22.44.42) Dorka: mert ez nem olyan, mint amikor tényleg beszélünk
(22.45.01) Béla: BAHra? ha te is…
(22.45.07) Dorka:
(22.45.18) Dorka: oké
(22.45.24) Dorka: nekem az 10 perc
(22.45.31) Béla: nekem 15-20
(22.45.40) Dorka: ok
(22.45.43) Béla: legyen 23:10
(22.45.49) Béla: a 8-as nál
(22.45.53) Dorka: jó
(22.45.56) Béla: na akkor szia
(22.45.59) Dorka: szia
Hogy is mondjam?
Monday, March 30th, 2009A neve Dorka.
